Pedagógiai szempontok a munkás-, agrárifjúság hitoktatási-, és lelkipásztori neveléséhez a Szeged-Csanádi Egyházmegyében

2013.
Kósa László

1. Helyzetfelmérés

A jelen fejezet célja, Egyházmegyénk meglévő helyzetének felmérése, annak tisztázása, hogy milyen viszonyok között hivatott a keresztény közösség Isten országát építeni a munkásság és a parasztság közt, a Szeged-Csanád Egyházmegyében.

A pasztorális tervben a munkásságot és az agráriumban dolgozókat, az egyszerűség kedvéért, közösen, munkásságnak nevezzük. Ahol azonban a különbségtétel szükséges – ott ezt meg is jegyezzük – s külön-külön elemezzük a munkáságot és a parasztságot.

A pasztorális tervben többször fogjuk említeni, hogy bizonyos program nem működik (pl. a 14 év felettiek bevonása az egyház életébe), ez azonban nem azt jelenti, hogy sehol nincs rá példa, hanem azt jelenti, hogy mivel ezek az egyedi programok elszigetelten működnek, a rájuk fektetett energia nem hozza meg a kívánt eredményeket, nem illeszthető össze semmilyen közös tervvel vagy munkával, s így –sajnos- hatásuk sincs.

Említeni fogjuk a „tapasztalat” szót is. Itt az egyházmegyénkben megérett-, és az elmúlt években kialakult munkás-, agrár misszió tapasztalatait értjük.

A Lelkipásztori Terv ezen szakaszában azokat az elemeket említjük meg amik hatással vannak a munkásság életére vagy az Ő missziójukra. Sajnos a helyzetelemzés alkalmával csak megemlíteni tudjuk ezen problémákat, bővebben kifejteni nincs lehetőségünk, hiszen némely esemény komoly kutatómunkát és akár könyvnyi méretű anyagot is megérdemelne.

1.1.Szocio-kulturális adatok

1.1.1. A munkásság földrajzi és szociális helyzete:

a) Szakmunkásfiatalok száma[1]

Egyházmegyénkben 423 000 fő a csongrádi és 366 000 fő a békési területen él. A békési területen 6 %, a szlovákok aránya. A feltüntetett adatokból a szakiskolás és szakközépiskolás fiatalok[2] száma az Egyházmegyében kb. 52 000 fő.
Egy szuburbanizációs jelenség volt megfigyelhető a szocializmus erőszakos várostelepítése ellen. Ennek egy érdekes új formája is kialakult, amikor a panelben élők, a városban maradtak ugyan, de lakásukat lecserélték egy modern típusú, családias jellegű, zárt kerttel rendelkező társasházra.
Ez a lehetőség azonban társadalmilag lejjebb tolta a „panelosokat” és egy új, alsó-középosztályt hozott létre, aki egy új típusú lakónegyedben él. A panel területén pedig megjelent a slumm.

b) Társadalmi mobilitás;

Az 1990-es hatalomváltás után az egyházmegyénk ifjúsága is az értelmiségi irányba kezdett elmozdulni, azaz, a munkás családból származó fiatalok jelentős része tanult tovább a felsőoktatásban. Az új évezredbe átlépve azonban a növekedés megállt, sőt vissza is csökkent, hiszen sok diplomával rendelkező választotta a munkás vagy vidéki életet, ki anyagi kényszerűségből, ki a társdalomtól való elfordulásból kifolyólag.
Ez újabb problémákat is szült, hiszen az eddig vallásosabb falusiak közt megjelentek a nem vallásos falusi értelmiségiek is.Lsd. 1.1.1.d. pont.

c) Társadalmi szerkezet változás figyelhető meg 1990-től.[3]

Azaz a szocializmus bukása után a magyar társadalomban alapvető átrendeződések figyelhetőek meg[4]. Ezen rendeződések azonban csak látszólagosak voltak,[5] s már a diktatúra alatt is éreztették hatásukat, de vagy elfojtották, vagy nem tájékoztatták róla a közvéleményt.

Itt észrevehető a szellemi foglalkozásúak arányának növekedése, míg a fizikai dolgozók számának csökkenése.
Növekszik a szolgáltató iparban foglalkoztatottak aránya.
Továbbá növekszik a munkásosztály differenciáltsága, főként a szakképzett és a szakképzetlen munkások között.
Egy új szegényréteg kialakulása jelenik meg, akik a tartósan munkanélküliekből, rokkantakból, faji kisebbség tagjainak és a vendégmunkások csoportjaiból alakul ki.[6]
A gazdasági szervezetek méretei nőnek.
Nem tűnik el a kispolgárság és a kiscégek összefogva, fenn tudnak maradni a monopóliumok ellenére.
Növekszik a társadalmi juttatásokból, főként a nyugdíjból élők száma.

[1]http://www.csongrad-megye.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=57&Itemid=1&showall=1
[2] A Munkásifjúság Szolgálatában. A Joc célja és módszere. I. kötet. Szeged. 1997. A statisztika adatai. Szerk: Hollai Ferenc
[3] [3] A Munkásifjúság Szolgálatában. A Joc célja és módszere. I. kötet. 38 o-, Szeged. 1997. Szerk: Hollai Ferenc
[4] Andorka Rudolf: Bevezetés a Szociológiába, 169-170 o. Osiris, Bp. 1997, Szerk: Gyurgyák János. Továbbiakban: Andorka, Szociológia
[5] Igazságosabb és Testvériesebb Világot! 44 o. MKPK körlevele, BP, 1996, Felelős kiadó: Gyulay Endre

d) A városi és a falusi életmód közti különbségek nagyok.

Az alábbi táblázatban igyekszünk megmutatni a falusi és a városi életben megfigyelhető különbségeket.

Falusi	Városi
Erős kohézió	Gyenge összetartás
Vallásos	Vallástalan
Kritikus	Cinikus
Nyitottság az ember felé	Nyitottság a fizikai dolgok, áruk felé
Kis dolgok öröme	Több kényelem
Nagyobb családok	Kisebb családok
Önállóság	Függőség a szolgáltatóktól
Minőségi gondolkozás	Mennyiségi gondolkozás
Benső értékek	Külső értékek
Szép lakások	Meleg otthonok
Egészséges életmód	Egészséges élet

Az urbanizációval megváltozott társadalmunk egész szerkezete[7]. A kommunista propaganda ellenére a faluról betelepülő családoknak nagyon nehéz volt a városokban való letelepedés. Eltűnt a szabadság és a szoros emberi kapcsolatok meggyengültek,[8] melyek egyházi létünknek és magyarságunknak is fontos ismérvei voltak.

[6] Igazságosabb és Testvériesebb Világot! 12 o. MKPK körlevele, BP, 1996, Felelős kiadó: Gyulay Endre

e) Ifjúsági szubkultúrák

A munkásifjúság sajátja a nagyarányú ifjúsági szubkultúrák jelenléte, ami a gimnazistáknál sokszínűségben messze elmaradnak.[9] Egyházmegyénkben többféle szubkultúra is létezik: punk, emo, szken, grufti, graffitis, skinhead, gárdista, WoW, Ska, stb.A fiatalok a szubkultúrákhoz azért kapcsolódnak, mert valamilyen nemes célt csak így tudnak „zászlóikra tűzni”. A szubkultúrák ugyanis nem holmi mókás esetleg kártékony megjelenései a fiatalok világképének, hanem ellenkezőleg, az inaktív egyház helyébe, szükségét érezték annak, hogy a szegénység, a kisebbek elnyomása, az erősek hatalma, a nemzeti identitás elnyomása, sőt a kereszténység elnyomása ellen tüntessenek megjelenésükkel. A szubkultúrák azonban nem feltétlen politikai, hanem inkább érzelmi síkon érintik a fiatalokat, így pasztorációnkban is felhasználhatóak segítségként. Ez azt jelenti, hogy ha ismeri a katekéta vagy a pasztorális munkát végző a szubkultúrákat, azok értékeit, sokkal könnyebben meg tudja közelíteni a fiatalnak a lelki állapotát, hiszen minden szubkultúra egy bizonyos társadalmi problémára épül. A társadalmi problémára való érzékenység pedig segít az ügyes pasztorális munkát végzőnek a fiatal, jelenlegi problémáit, érdeklődési köreit megismerni, megérteni.
Nem titok, a fiatalok közül sokaknak ez csak sikk, de ebben az esetben is a divat választásának fontos szerepét láthatjuk.

[7] Im. 196-197 o.
[8] Tomka Ferenc: Új evangelizáció, Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, II.E.. PPKE-HK jegyzete, Bp, 1999 Szent István Társulat
[9] Tomka Ferenc: Új evangelizáció, Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, 21/C.. PPKE-HK jegyzete, Bp, 1999 Szent István Társulat

f) Közösségek hiánya

Minden embernek szüksége van közösségre[10]. Baráti, felebaráti kapcsolatok és más kapcsolatok is szükségesek ahhoz, hogy egy egészséges személy alkotni, élni és a társain segíteni tudjon. A közösségekben a különböző álláspontú emberek, a társadalom különböző pólusai találkoznak, ahol
· először is, elmondhatják problémáikat egymásnak. Így a közösség, a társadalmi problémák egyik szelepe is.
· Másodszor, saját problémáikra, valamiféle személyes példát és a példán keresztül egy megoldást találnak.

Magyar társadalmunk mindenféle közösségnek hiányában van. A társasházakban lakóknak nincs lakóközösségük, a munkahelyen dolgozóknak nincs munkatársi közösségük,[11] de hiányoznak az imaközösségek, a baráti közösségek, a családi közösségek és még sorolhatnánk.
Azt valljuk, hogy a közösségek, alapvető kulcsai az emberek, Istenhez való vezetésének[12]. Hiszen Istent nem lehet, mi több, lehetetlen feszülten keresni. De azt gondoljuk, hogy élni sem jó félelemben. Az életünkhöz pedig hozzá tartozik a család, a munka, a pihenés, az ima is. Célunk az, hogy a közösségekben ezt tudatosítsuk.
Azt gondoljuk, sokszor (mint a fenti példákban is) nem kell „külön szervezni” a közösséget, csak a társadalmi élet különböző szakaszaiban levő emberi csoportokat (munkahelyi, szomszédi, egyházközségi) kell átalakítanunk közösséggé.

g) Munkásság fogalma

Dr. Tomka Ferenc egyik művében (Evangelizáció, Gyakorlati teológia II. 133. o.) is rámutat, hogy a „munkásosztály, sokat használt fogalma nem egyértelmű”. A továbbiakban nem a munkásosztályról, hanem a „munkás” fogalomról szeretnénk megemlékezni. Szintén, nagy nehézségnek tartjuk, mára, se a tudomány, se az egyház mát nem definiálja a munkásságot. Köszönhető ez annak, hogy az ipari forradalom óta a munkásság ötször alakult át, s a reá írt definíciót is újra kellett volna fogalmazni. Érdekes, hogy még a Katolikus Lexikonban is, csak a marxi munkásmegfogalmazást látjuk, ami megfogalmazás már a saját korában is pontatlan volt. Nem csoda, hogy az elmúlt időszakban, sem sikerült átható eredményt elérni ezen társadalmi réteg megszólításában.

[10] Szécsényi István: A közösség szerepe az egyén szocializációjában
[11] Vö: II. Vatikáni Zsinat GS. 24.p.
[12] A II. Vatikáni zsinat tanítása. Gaudium et spes 31. pontja, 431.o, 462 o.

1.1.2. Gazdasági helyzet:

a) A szakmunkás fiatalok foglalkozási profilja és az ingázás

Itt kel megemlítenünk, hogy a munkásság jelentős része ingázik azaz, az aktív keresőnek más településen van a munkahelye és a lakhelye, ezért településhatárt kell átlépnie. Megkülönböztethetünk napi és heti ingázást is[13].Az ingázás azonban nem csak az aktív dolgozókra jellemző probléma, hanem a szakmunkásképzőbe és a szakiskolába járó diákokra is. Ennek köszönhető az is, hogy speciális problémák merülnek fel ezen fiatalok katekézisében, melyre eddig nem, hogy választ nem találtunk, de még a probléma sem merült fel.

Először is felvetődik kérdésként, hogy ki foglalkozzon azokkal a fiatalokkal, akik más településen részesülnek katekézisben, mint ahol élnek? Lehet-e ilyen eset? Ki és milyen alapon fogja ezeket össze? Ha egy nagyvárosban alakul egy fiatalokkal foglalkozó katekézis ezen fiatalok számára, oda bármelyik településről jelentkezhet bármilyen fiatal? Hogy fognak ezek a fiatalok a saját plébániájukhoz kapcsolódni, ha nem is ott történik lelki érésük? Be fognak-e ugyanakkor ezek a fiatalok vasárnap reggelente járni a nagyvárosba, hogy abban a templomban töltsék el a Szentmisét, ahol a katekézisben részesülnek? Hogy lehet ezeket a fiatalokat és ezen dolgozókat, s milyen módon bevonni az egyház életébe? Észre vettük-e, amit XIII. Leó pápa már 130 éve leírt, hogy szekularizálódott világban élünk?

[13] Im. 223 o, 232-234 o.
[14] Im. 247 o. T6.

b) Egyház szerepe az alacsony és a magas végzettségűek közt

Évszázados a küzdelem, s talán soha véget nem érő, a szegények és a gazdagok között. A mai politikai kultúra ezt a problémát szerte a nyugati kultúrában úgy oldja meg, hogy azt kommunikálja, hogy nincsenek társadalmi rétegek, szegények és gazdalok. Egyszerűen, polgárok vannak. Úgy érezzük, hogy erre a kérdésre is hatékony választ kell adnia a III. évezred egyházának.

Milyen szerepük lehet az egyházaknak az alacsonyabb és a magasabb iskolai végzettségű emberek közti feszültség oldásában?[14]

	Érték	Megoszlás %-ban
	0	2,6
Nincs szerepe	1	36,7
Igen gyenge	2	21,3
Fontos	3	9,1
Nagyon fontos	4	2,5
		27,8
Összesen:		100,0

Az arányok itt kiegyensúlyozottabbak mint a legtöbb táblázatban, talán az emberek egy része hisz abban, hogy az egyházak felügyeletében ezek a feszültségek oldódnak. Az eltérés azonban így is nagyon nagy 3:2 arányú.

c) A munkáséletmódhoz kapcsolódik a szegénység kultúrája.

Ha gazdaságilag jobb körülmények közé is kerül egy munkáscsalád, megtartja a munkásosztály életmódjának bizonyos jellemzőit.
Ennek oka a munkás öntudat. Azaz, nem szeretné a munkás elveszíteni azt a tudatot, hogy ő egy tapasztalt és a helyzetet reálisan látó, s nem pedig egy felülről irányító, az alkotói rendszeren kívül állószemély. Ez a tapasztalat azért fontos számunkra, mert ezzel is bizonyíthatjuk, hogy a munkásság nem veszett el, s hogy ezekhez az emberekhez más megszólítási mód kell, mint a társadalom többi csoportjának.

d) Munkanélküliség mértéke

Hazánkban a munkanélküliség egyházmegyénkben a legjelentősebb, a keresőképesek, alig 50%-a aktív.
A Csongrád megyei területen az ipar, míg a békési területen a mezőgazdaság a dominánsabb, hiszen itt van az ország egyik legértékesebb földje is. Az 1990-es hatalommódosítással a nagyobb városokban az üzemek jelentős része megszűnt, vagy átalakult. A hatalmas üzemi területek, sok apró cég között felosztásra kerültek, így egy nagyon heterogén ipartelep övezi nagyvárosaink külső részeit.
A nagy multi cégek mellett megjelentek az egészen apró, garázsboltos vállalkozások a panelnegyedekben. Azok az elemek, amik a szocializmusban a közösség jellegét szolgálták (pl. közterek) és a lakóközösség tartotta karban, mára az enyészeté lettek.

e) Anyagi szegénység jelensége

Ma talán más a helyzet mint 100 évvel ez előtt, azaz, csak láthatóan más. A társadalom nagy része fenn tudja tartani önmagát és családját, de előrelépni és fejleszteni csak úgy tud, ha hatalmas adósságokba űzi[15] magát és egész családját. Ezek az adósságok viszont újabb gazdasági kilátástalanságba és újabb adóssághalmozásba, adósságspirálba taszítja a családokat[16]. Azok a fiatalok azonban, akik család, vagy megfelelő családi kapcsolat nélkül nőnek fel képtelenek lakáshoz jutni önmaguk. Hiszen jelzálogot elődeik értékeire nem kérhetnek, kezest nem találnak, tőkéjük egy lakásvásárláshoz pedig nincs. A szegénység, egy rejtett szegénység, nagyon sokoldalú, ezért sokkal nehezebb tudjuk meghatározni.
A szegénység általi feszültség nagyban befolyásolja a családok lelki hátterét, nyitottságát.[17] Sajnos, azt látjuk, hogy pont azoknak az egyéneknek és családoknak akik ilyen financiálsprituális problémákkal küszködnek, az elmúlt 20 évben, nekik nem tudtuk segítséget nyújtani.

f) Viszony a munkaadók és munkavállalók között

Milyen szerepe lehet az egyházaknak a dolgozók és vezetőik közti ellentétek feloldásában?[18]

	Érték	Megoszlás %-ban
	0	2,4
Nincs szerepe	1	50
Igen gyenge	2	15,8
Fontos	3	6,4
Nagyon fontos	4	3,1
		22,3
Összesen:		100,0

Itt azt láthatjuk, hogy a munkakörnyezetben szinte elő sem fordulhat az egyház jelenlétének esélye, hiszen a megkérdezettek 68,2 %-a nem érzékeli ezt munkahelyén.

[15] II. János Pál: Centessimus Annus. 11p
[16] Tomka Ferenc: Új evangelizáció, Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, 4/D.. PPKE-HTK jegyzete, Bp, 1999 Szent István Társulat [17] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.4. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[18] Az Egyház mozgástereiről a mai Magyarországon, MKPK Médiabizottsága, Vigília Kiadó, Bp, 1997, Szerk: Horányi Özséb, 245 o. T2

g) Multinacionális cégek szerepe

A külföldi működő tőke motivációi[19] - közismert - két fő forrásból származhatnak: a hatékonyság növekedéséből, illetve a piac megszerzésének igényéből. Ami a magyarországi befektetések motivációit illeti, első látásra nyilvánvalónak tűnik, hogy a kis belső piac miatt talán leginkább a viszonylag alacsony munkaerőköltség és (különösen ahhoz képest) a jól képzett munkaerő együttesen jelentettek vonzó tényezőket. A motivációk között azonban a piacszerzés sem zárható ki, hiszen - különösen a 90-es évek elején, amikor hazánkat a térségben elsőként a külföldi tőkeberuházásokat kifejezetten vonzó gazdaságpolitika jellemezte - Magyarország a regionális piacokon való megjelenés kiindulópontjává válhatott. A multinacionális cégek azonban a nagyarányú tőkeinjekció, s a nagymérvű fejlesztések miatt könnyen gazdaságilag tönkre tehették a magyar kisiparosokat, kisvállalkozókat. Különösen hatékony volt ez akkor, amikor a magyar kormány ezeket a pusztításokat, a multinacionális cégek adóinak elengedésével még elő is segítette.
Habár, jelenlegi országvezetés támogatja a kisipart, kérdésessé vált, hogy mennyire szakadt szét még inkább a társadalom, s az emberek a munka becsületét mennyire tartják még fontosnak?

1.1.3. Kulturális helyzet:

a) Kommunikációs viszony

Fontos tapasztalatunk, miszerint a munkásságot eddig azért nem tudtuk megszólítani, mert az egyház eddigi misszióiban az alá-fölérendeltségi viszony volt a jellemző. Ez volt megfigyelhető mind a szegények, kirekesztettek, hátrányos helyzetűek, de az értelmiségiekkel való kommunikációban is. Ez azt jelenti, hogy automatikusan, egy adok-kapok viszony alakult ki, melyben az egyik félnek van, ő aki a másikon segít, míg a segítettnek ezért cserébe nem kell adnia semmit. Azaz, ő lesz a szerepek között, az alárendelt. Ez a valós életben ha nem is párosult semmiféle negatív diszkriminációval, a valóságban egy alá-fölérendeltségi szerepbe helyezte a résztvevőket. Az értelmiség képzésében is ugyanezzel az alá-fölérendeltséggel találkozhatunk (előadó és hallgató). Habár a fent említett csoportok ezt elfogadják, a munkásság missziójánál a mellérendelt viszonyt kell alkalmaznunk. Éppen ezért a velük való foglalkozás habár sokkal könnyebbnek tűnik, mint a munkásmisszióban a foglalkozás utáni időszakban a munkásság nem lép ki a szerepből. A mellérendelt viszonyban a foglalkozások megtartása és az alapvető kapcsolattartás sokkal nehézkesebbnek tűnik[20]. Mert az, az ember, aki nincs rászorulva arra, hogy az egyházhoz csatlakozzon, könnyebben elmondja a véleményét, megfogalmazza elvárásait, stb.

[19] Kovács N László: Új Imperializmus fenyegeti Magyarországot. http://mno.hu/lapszemle/uj-imperializmus-fenyegeti-magyarorszagot-1068139
[20] Az Atya életünkben, plébániánkon. 76 o. 3/b. Írta Fogassy Judit Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[21] A munkásifjúság számára a kommunikáció nagyon fontos eszköz

b) Életmodellek, életszemléletek

Az a tapasztalatunk, hogy a munkásság jelentős részének életmodelljeit a tévésorozatokban megjelenő, az életet élvező, felelőtlenül szórakozó és gondolkodó szereplők határozzák meg. Amiről az gondolnánk, hogy csak a felelőtlen ifjúság szórakozása, mára már a társadalom szinte teljes korosztályi skálájára jellemző. Ilyenek a színvonaltalan szórakozás, a felelőtlen és következetességmentes gondolkozásmód. Éppen ezért, gyakran a 60 éves nagyszülők fel sem fogják szerepük felelősségét, nem ismerik feladataikat, mivel nem divat a társadalomban az idős, bölcs szerepe.
Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy az ifjú munkásság rá van kényszerítve, hogy 10 évvel korábban érjen, alakítson családot, készítsen otthont magának és szerezzen stabil munkahelyet, mint az értelmiségiek. Azaz, a munkáspasztorációban az élethez szükséges tudást már sokkal hamarabb át kell adni, mint az értelmiségnek. Ilyen példa lehet a családok kialakítása, a szülői szerep elsajátítása, a munkahely, a munka a munkatársak értékének megbecsülése és egyéb társadalmi vagy erkölcsi témák elsajátításának elősegítése.

c) A családok helyzete (házasságok aránya, a családok egységének mértéke, válások aránya, házassági köteléken kívüli együttélések mértéke); születések és abortuszok aránya

Sem a család, sem az élet nem érték a mai társadalomban, habár meg kell jegyeznünk, hogy a munkásság, különösen a falvakban élők, sokkal konzervatívabbak, család és életpártibbak, mint a nagyvárosiak.
A magyarországi demográfiai mutatók nagyon kétségbeejtőek. A társadalom rohamos elöregedése látható. A gyermekvállalási „kedv” elérése az egész nemzet közös ügye. Az utolsó percben vagyunk[22].
Újra kell értékelni és meg kell válaszolni a társadalom számára, alapvető fogalmainkat, mint szerelem, házasság, házastárs[23], apa, anya, gyermek.

[21] Ifjúságépítők-Ifjúsági vezetők könyve. 5. fej. Jim Burns. Kiadó: Új Remény Alapítvány, Alföldi Nyomda Rt, Debrecen
[22] Kopp Mária: Az utolsó percben vagyunk http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-412972
[23] Bíró László: A házastársi igen http://www.szfvar.katolikuscsaladok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=113:a-hazastarsi-igen&catid=78:gondolatok&Itemid=183

Több, gazdasági tényező is sújtja a családokat. Ilyenek a felgyorsult életritmus[24],a házasságkötések számának és az eddigi családmodellek bukása[25], önkizsákmányolás, kétkeresős családmodell, női emancipáció, gazdasági kilátástalanság és a társadalmi mobilitás. A családokat sújtó társadalmi tényezők az alábbiak:

d) Egészség- alkoholfogyasztás

Magyarország arányaiban az egyik legnagyobb alkoholfogyasztó társadalom. Az évi átlag fogyasztás 1 főre 10,5 liter 100%-os alkoholból kiszámolva[26] (1994-es adat). Ez kb. 500 000 alkoholistát jelent a mérések szerint az országban. Az alkoholfüggők nagy része a munkás rétegből származik[27], akik, nemcsak saját életüket, de egész környezetükét tönkre tudják tenni. Az alkoholfogyasztás kényszerré válik, amely által az ital az első helyre kerül a szenvedélybeteg életében. Az alkoholfogyasztás azonban pótcselekvés, az érzelmek kifejezésének egyik segédeszköze.[28]
A dohányzás is fontos szimbóluma a mai napi, de főként a városi munkásságnak. Jelentős részük a dohányzás hátrányaival is tisztában vannak, de ez a tudás csak lexikális, nem pedig tapasztalati.

e) Nemzeti öntudat hiánya

Az egyik legsúlyosabb problémánk, hogy Hazánk állampolgárai és a Kárpát-medence magyarsága hiánya van mindenféle, egészséges magyarságtudatnak.[29] Sokkal többre értékeljük más, idegen kultúrákat, attól függetlenül, hogy értjük-e miről is szólhat az. Nem vagyunk tisztába sem kultúránkkal, sem történelmünkkel, híres magyarjaink életével, azokkal az értékekkel, melyet magyarságunk adott a népeknek. Hiányában vagyunk a nemzettest tudattal, a szimbólumrendszerünkkel, a nyelvi kultúránk kincseivel, hagyományrendszerünk titkaival és még sorolhatnánk.[30]
Ez azért is fontos, mert a falun élők, jelentős része erősen konzervatív, ami fontos megszólítási eszköz lehet a Velük való kapcsolatban.

[24] A boldogabb családokért. MKPK körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról. Bp. 1999. ISBN 963 00 2427 6, 11. o.
[25] Ua. mű, 12-17.o,
[26] Im. 532-533 o.
[27] Deviancia szociológiája Szociális Szakképzés Könyvtára, ELTE, BP, 1996, Gönczöl K, Kerezsi K, 203-217 o.
[28] Igazságosabb és Testvériesebb Világot! 16 o. MKPK körlevele, BP, 1996, Felelős kiadó: Gyulay Endre
[29] A Munkásifjúság Szolgálatában. A Joc célja és módszere. I. kötet. 34-35 o. Szeged. 1997. Szerk: Hollai Ferenc
[30] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/2. 56 o. Nevelés az igaz magyarságra. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1992. MCsSz ISBN 963 7947 19 1

f) A munka becsületének elvesztése[31]

Az 1980-as évek elején, a kommunista hatalom rádöbbent, hogy ez a rendszer egy peresztrojka(társadalmi és gazdasági változás) nélkül nem fog fennmaradni. A mesterséges privatizáció célja az volt, hogy az állam vagyonát a vezető réteg hagyta „önprivatizálni”, eltulajdonítani. Minden társadalmi réteg a maga szintjén „privatizált”, azaz míg az igazgatók a gyárakat, a középvezetők a nagyobb gépeket, míg a munkások a cementes zsákokat „mentették meg” a közös vagyonból. A társadalmunk résztvevői, ez által egy kollektív bűnözés, vagy bűnszervezet részévé váltak. Azonban a folyamat itt nem állt meg. Sajnos a mai napig is megfigyelhető, hogy a munkák felvállalásában gyakran nem a fizetség játszik szerepet, hanem az, hogy a megdolgozott munkabér mellett, mik azok az egyéb elemek, amellyel a munkás vagyonát gyarapíthatja. Még sajnálatosabb, hogy a fiatal, még lelkileg tiszta szakmunkás tanulóknak is ezt a szemléletet adják át. A tisztességes, becsületes munka bizony nagyobb kincs ma a piacon, mint a pénz.

g) Megszűnik-e a munkásosztály?

Marx véleménye szerint a munkásság és az osztályok sosem fognak eltűnni, esetleg közelíthetnek egymáshoz a társadalmi osztályok[32]. Ennek oka az, hogy a tőke mindig erősebb lesz a puszta észnél. Sok hívő ember fél ettől a véleménytől, hisz lát benne igazságot, azonban tart a marxizmustól. Ez a félelmünk azonban megalapozatlan, hisz az osztályok közti különbségek valóban nem tűntek el.
S. M. Lipset és szerzőtársai az 1990-es évek elején az „International Sociology” nemzetközi szervezetben felújították és határozottabban fogalmazták meg azt a korábbi véleményt, miszerint a társadalmi osztályok elhalnak[33]. Ezt a véleményt szociológiai kutatásokra alapozzák.
Ez azért lehetséges, mivel nyugaton az osztályok a kommunista diktatúra „hiánya” miatt még közelítenek egymáshoz, míg keleten a kommunizmus hirtelen annyira közel hozta egymáshoz a társadalmi osztályokat és rétegeket, hogy a diktatúra végével az osztályok közti feszültség hatására egy távolodás indult el. Ebből is láthatjuk, hogy egy hullámmozgás látható az osztályok között. Egyszer egy erős összehúzás, máskor azonban egy önkeresés és távolodás figyelhető meg. Így valóban sosem fog eltűnni az osztályok közti különbség.

[31] Igazságosabb és Testvériesebb Világot! 40 o. MKPK körlevele, BP, 1996, Felelős kiadó: Gyulay Endre
[32] Keresztény ember a szocialista társadalomban, A munka marxista értékelése, Ecclessia Kiadó, Nyírségi Nyomda 1977, Írta és szerk: aSz-Sz Megyei Papi Békemozgalom Munkaközössége 211-213 o.
[33] Andorka, Szociológia, 170-172 o.

h) A munkásság és marxizmus

A kijelentés téves. A következő táblázatban csak a katolikus egyházhoz tartozók arányait nézem, de más vallások, felekezetek esetében is hasonló arányokról van szó. Az 1992-ben végzett felmérés 5 részre osztja a társadalmat a végzettségek szerint[34]:
A felsőfokú diplomával végzettek vannak a legkevesebben katolikusok, 9,2%
0-7 osztályt végzettek a következők, akik 14, 2% katolikus,
a 8 osztályt végzettek 18,3 %-a katolikus,
az érettségizők 23 %-a katolikus,
és a legnagyobb arányban a katolikus egyházban a szakmunkások vannak jelen 35,2%-val.

XI. Pius szavait ismételve „az egyház nagy botránya” ma sem az, hogy nincsenek munkások az egyházban, hanem az, hogyha véletlen vannak is, akkor sem vesszük Őket észre, s nem vesszük komolyan, nem számítunk rájuk, mert nem hiszünk bennük.
Miért mondjuk azt mégis, hogy nincsenek munkások az egyházban? Több okból. Először is, a hitéleti tevékenységekben (szentmise, lelkigyakorlat) ritkábban vesznek részt. A másik és a fontosabb ok, hogy nem teremtünk olyan környezetet, hogy ezek az egyszerű és igaz emberek helyet találjanak benne.

i) Hátrányos helyzet és a sajátos nevelési igényűség szempontjai a munkásfiatalok hitoktatásában

HHH-SNI-sek 1993. évi LXXIX. törvény 121. § (1) bekezdésének 14. pontja szerint, hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak. A törvény 2012-ben kiegészítették és pontosították.[1][1][35]
A HHH-s és SNI-s fiatalok jelentős része a szakiskolákban tanul tovább. Nevelésük külön figyelmet és más-más módszereket igényel, mint a többi fiatalé. Ezen fiatalok oktatását nem lehet nagyobb, csak 2-3 fős csoportokban végezni[2][2][36]. Nevelésük speciális módszereket és bánásmódot igényel.[3][3][37]

[34] Andorka, Szociológia, 556 o.

1.2. Vallásszociológiai adatok

1.2.1. hagyományos vallásosság jelenléte;

a) Bizalom a papság felé

A hagyományos, konzervatív vallásosság és vallási formák inkább az egyszerűbb emberek világfelfogására jellemzőek.

Önnek milyen gyakran van eltérő véleménye mint a papnak?[4][38]

Gyakoriság	Érték	Megoszlás %-ban
	0	8,2
Soha	1	62,9
	2	5,6
	3	5,3
	4	3,2
Nagyon gyakran	5	1,9
		12,9
Összesen:		100,0

Itt láthatjuk, hogy a válaszolandók távolról is, a papot mint helyes erkölcsi mutatót tisztelik, s véleményüket szívesen egyeztetik a pap véleményéhez. Azaz, hallgatnának a véleményére. Ez nagyon fontos eredmény, hiszen látjuk, hogy az emberek nem félnek az egyházi embertől, sőt általában bizalmuk van felé. A következőkben arra leszünk kíváncsiak, vajon ez a bizalom gyümölcsöt érlel-e.

Milyen gyakran képviseli a pap (vagy az egyházi személy – szerző) az Ön személyes érdekeit más szervekkel szemben?[5][39]

Gyakoriság	Érték	Megoszlás %-ban
	0	5,8
Soha	1	75,0
	2	4,2
	3	3,1
	4	1,2
Nagyon gyakran	5	0,6
		10,1
Összesen:		100,0

Az eredmény rémisztő, a társadalom megközelítően 80%-a nem tapasztalja, hogy az érdekében eredményesen járunk el. Ez azonban súlyos kritika egyházunk felé, hiszen úgy tűnik az 1. 3. 2. pont alatt a társadalom nyitott lenne az egyház felé, hisz papjainknak (vagy legalábbis 1992-ben még hitt) és nagyjából szeretne vele egy véleményen lenni. Azonban az 1. 3. 3. táblázat bizonyítja, hogy az egyház azonban nem tesz semmit azért, hogy bármilyen szinten részt vállaljon a társadalomban levő problémák felvállalásában, nem érti az emberek problémáit és nem is tesz azért, hogy segítsen ezek megoldásában.

b) A női egyházkép túlhangsúlyozása

Templomaink és egyházközségi életünk jelentős részéből hiányoznak a férfiak[6][40]. Ez a jelenség független a településszerkezettől, a lakosságtól, a vallásosságtól, a gazdasági-, politikai-, vagy egyéb társadalmi viszonyoktól.

Ez azt jelenti, hogy a férfiak nem érzik otthon magukat az egyházban. Sok kutató munkába telt megvilágítanunk, hogy a valós ok az lehet, hogy a férfiak nem éreznek küldetést abban, hogy katolikusok legyenek. A nők inkább vallásosak, a férfiak, inkább hívők. A katolikus életünkből hiányoznak a racionális dolgok, azok, amikkel konkrétan tudunk érvelni: miért is jó katolikusnak lenni. Mi az, amivel ez többé teszi ez a férfiakat? Az egyházi életünk mindennapi dolgait is túlságosan szimbólikusnak éljük meg és nem funkcionálisnak. Úgy gondoljuk, a férfiakkal meg kell értetni, hogy a liturgiának, a szentségeknek, az imának, racionális, akár mérhető eredményei is vannak.
A férfiakkal való munka kifejezetten fontos a munkáspasztorációban, hiszen a férfias jellem jobban előtűnhet egy fizikai munkában, s ez számukra is nagyon fontos.

c) Az egyházközségi képviselőtestületek hatékonysága

Tapasztalataink szerint, a plébániákon élő atyák és hitoktatók nagyon sok munkát, energiát, ötletet, anyagi-, és humán erőforrást fektettek és fektetnek be az egyházközségek működtetésébe, fejlesztésébe.

Tapasztalatunk másik fele, hogy a pártpolitika nem mindig akar és gyakran nem is tud beleszólni a helyi ügyekbe, hiszen a diktatúra évei alatt is, akik akartak, tudtak tenni Jézus Krisztus ügyéért.

Mégis, azt látjuk, hogy a befektetett erőforrások elvésznek útközben, s a célközönségig, a hétköznapi emberig sem érnek el. Nagyon kellemetlen az, ha egy atya vagy egy katekéta több hónapos munkáját egy-egy rosszindulatú szóbeszéddel bárki tönkre teheti, míg a képviselő testület tagjai tehetetlenül állnak.
Úgy látjuk, az egyházközségek képviselőtestületeinek ebben konkrét, megfogalmazott, végig gondolt és egyeztetett feladatai kell, hogy legyenek. Legalább, ezen tagok legyenek tisztába az egyház tanításával, legalább Ők járjanak minden héten biblia körre és legyenek valóságosan aktív és éltető tagjai a plébánia mindennapi életének.

d) Katolicizmus és kihívás

A társadalom jelentős része, az életét szeretné olyan dolgok felé fordítani, melyek kihívást, feladatot jelentenek számára. Szeretné az energiáját és idejét olyan dologba fektetni, ami számára megéri, amivel többé teheti önmagát és környezetét. Sajnos, a katolikus egyházat nem tartják komoly feladatnak, támogatható célnak. A hétköznapi ember a katolicizmusból, akárcsak a tévén keresztül egy nagyon lassú, túlmagyarázó és a konfliktusokat nem megoldó, hanem kikerülő egyháznak látja. Aki katolikus, az 70 év feletti, idős nő. Ez természetesen nem perspektíva, s az, aki nincs családilag rákényszerítve, ki is kerüli az egyházzal való mindenféle közösséget. Végeredményben, az emberek jelentős része azt gondolja, hogy unalmas és felesleges dolog, katolikusnak lenni!

e) A munka, keresztény értékrendje (KEK, 2204)

A társadalomban mára a munka nem számít értéknek. Azaz, a társadalom tagjai számára a munkának nincs érezhető „haszna” az életük számára, legalább is az értékteremtő becsületes munkának nincs. A munka keresztény értékrendje[7][41] és a munka értékei a templomba járó és a hitüket gyakorló katolikusok számára is ismeretlen. Mára a munka tabu lett mind az egyházon belül, mind azon kívül is. Ha a becsületes munkát említjük, az emberek jelentős része mosolyog ezen.

1.2.2 Jelenlegi hitoktatás dilemmái

A hitoktatást két szemszögből közelítettük meg az elmúlt 20 év gyakorlatában. A kettő, szinte tökéletes ellentéte egymásnak. Mind az adminisztratív, mind pedig a lelkipásztori koncepció megtalálható a mai hitoktatásban. A két felfogás közti dilemmát a magyar kormány és a Vatikán által kötött Vatikáni Szerződés és a katolikus egyház tanítás közti feszültség okozhatja. Ez által nem kevés félreértést okozva a lelkipásztoroknak, hitoktatóknak egyaránt.

a) Adminisztrációs (órabéres) felfogás.

Ennek alappontjai, hogy mi is ugyanolyan pedagógusok vagyunk, mint egy általános testnevelés, ének, vagy matematika tanár. Nekem nem feladatom a csoportok szervezése, fenntartása, a fiatalok nevelése, templomba vagy más liturgikus helyre való elcibálása. A óráimat (22) meg kell tartanom, ezekről haladási naplót kell vezetnem, a létszámnak meg kell lennie. A hitoktatónak nem feladata a fiatalok megtérésének elősegítése, csak az órák megtartása.

b) Lelkipásztori (teljesítménybéres) felfogás.

Ennek alapja, hogy az, az egyházközösség, ahol a hitoktató a feladatait teljesíti, azért, mert „engedélyezi” a hitoktatást, cserébe embereket, megtért híveket szeretne kapni. Itt a központban a közösségi, hitét gyakorló élet áll.
Erre azonban, a hivatalos 22 órán felül levő teljesítése nélkül a katekéta nem képes.
A katekétákat gyakran úgy kérik számon, mintha munkaköri kötelessége lenne, a templom megtöltése. Ebből adódik, hogy az egyházközség a katekétára terheli azt a missziós feladatot, ami minden egyes hívő kötelessége, a misszió.

c) A fiatalok szabad akarata[42]

A kötöttségekben felnövekvő egyházunkban nehezen tudjuk elfogadni, hogy a fiatalnak nemcsak joga, hanem Istentől kapott szabad akarata van eldönteni, hogy mikor, hova jár templomba, ifjúsági közösségbe. Nehezen tudunk a szabadságunkkal, szabadságukkal mit kezdeni[43], éppen ezért talán túlságosan félünk a könnyed, (de nem felelőtlen) ifjúsági programok szervezésétől.
Lehet ezt a szabad akaratot elutasítani vagy bírálni, de ha nem akarunk megrekedni a panaszkodó álláspontnál, bizony tovább kell lépnünk. Hasznos tudni, hogy a fiatalos szabadságvágy a történelem folyamán mindig szálka volt, a már megállapodott, tapasztalt felnőttek szemében. Ez azonban semmin nem változtat. Ha a fiatalokat el akarjuk vezetni Krisztushoz, el kell fogadnunk, hogy a szabadság (és nem a szabadosság) Isten nagy ajándéka[44].

[42] Az első plébániám, 28 o.b, c, d, Írta: Balás Béla. Márton Áron kiadó, Bp. 2001. ISBN 963 9011 90 8
[43] Az Atya életünkben, plébániánkon. 75 o., II.2. pont, Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[44] Az Atya életünkben, plébániánkon. 77 o 1-2p. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[45] Az első plébániám, 28 o., Írta: Balás Béla. Márton Áron kiadó, Bp. 2001. ISBN 963 9011 90 8

d) Az ifjúsági hittanok megszűnése[45]

Hihetetlennek tűnik, de mára szinte teljesen megszűntek az ifjúsági hittanok, a katolikus intézményeket kivéve. A plébániákon –ha sikerül létrehozni-, ifjúsági közösségek működnek, de se közös koncepciójuk, se egységes nevelési rendszerük nincs.
A kommunista rendszerben, a titokban és rengeteg áldozattal felépült közösségi élet az egyházmegyében igen nagy sokszínűséget mutatott. Az 1990-es rendszermódosítás után a katolikus ifjúsági közösségek, Egyházmegyénkben is megerősödtek és megszaporodtak. Mindben nagy lelki munka folyt, törekedtek a misszióra, sőt közös programokat, akciókat is szerveztek. Ekkor azonban két stratégiai hibát követtünk el:
a) Az „egyházmegyeiség” egységességét összekevertük az azonosságával. Ennek hatására a békési területeken, sőt mindenféle szegedi területen kívüli programot, az Egyházmegye központjába egyesítettünk. Ez azt jelenti, hogy nem serkentettük a nem szegedi közösségeket arra, hogy regionális, esperesi szinten önállósodjanak, szerveződjenek, segítsék egymást. Ennek hatására, ha meg nem is szűntek, de bezárkóztak a vidéki közösségek, s az Egyházmegye vidékre és Szegedre szakadt.
b) A 90-es évek közepétől azonban a közösségek észre vették, hogy munkájukat sokban elősegítené, ha nem csak egyszerű közösségként működnének, hanem hivatalos szervezetté is válnának. Ennek köszönhetően a 90-es évek második felében minden közösségünk intézményesült, alapítványt szervezet önmaga fölé. Ennek azonban egy nagy hátránya is lett. Az ezredfordulóra a jól szervezett és sikeresen pályázó alapítványok alatt megszűntek az életerős közösségek. Az ember-utánpótlás elapadt, a plébániák missziós mozgásai szinte megszűntek, a programok felületessé és látványközpontúvá váltak. A személyes kapcsolatépítés helyett, a show kellékek és az egynapos látvány-partyk váltak a PR tevékenység eszközeivé.
Ezen hibákat tetézte, hogy Egyházmegyénk valójában a 90-es évek közepére alakult csak ki, területileg, hiszen Szeged északi határáig nyúlt még be a Váci egyházmegye.

e) A civil intézmények érdektelensége

Sajnos észre kell vennünk, hogy bizonyos civil intézményekben sok akadály gördül a katolikus hitoktatás elé. A hitoktatóknak nagyon nehéz az órákat megszervezni és megtartani, még annak ellenére is, hogy ezt törvény teszi kötelezővé az iskola számára. Gyakran, az iskolák vezetésében vagy a tanári karban neheztel egy-egy pedagógus a katolikus egyházra. Éppen ezért,sokszor akad, aki elfoglalja a termet vagy elhagyja a teremkulcsot. Sőt, nem csak az iskola dolgozói, hanem a takarító cégek takarítói is nem egy csoportot vágtak már el hitoktatóiktól, s szüntették meg az ifjúsági közösségeket, buzgó kitartó ténykedésükkel.

f) Nehezen követhető hitoktatási rendszer

· A lejelentett hittanórák a középiskolákban bármikor változhatnak, hiszen az iskola heti-kétheti-havi vagy féléves oktatási/gyakorlati időkre osztja fel az iskolai képzéseket. A hitoktatás rendszere pedig csak a heti felosztást fogadja el. Sőt, a középiskolák jelentős részében nem csak A és B, hanem C és D hét is van. A páros, gyakorlati hetekkel együtt, így 8 féle-heti kombinációban kellene működtetni a katekézist.
· A hitoktatási tervek mind feltételezik, hogy a fiatalok, az általános iskolákban, már 8 évet, jártak hittanra. Azaz, ha 15 évesen egy középiskolás hitoktatásra jár, az a hitoktatási rendszerbe nem tud bekapcsolódni, hiszen 8 év lemaradása van. Új eszközöket és új módszereket is alkalmaznunk kell!
· Tervünk volt, hogy a hittanra járó általános iskolai 8. osztályosoknak katekétákból álló csoportunk nyári tábort, mielőtt a szakmunkás és szakközépiskolába kerültek volna, így elősegítve először a közösség kialakulását az iskolába lépés előtt. Ez azonban azért nem sikerült, mert már 8. osztályban sincsenek hittanosok. Akik pedig vannak, azok gimnáziumba mennek.

g) Az egyedül maradt hitoktatók

Sajnos az egyházban dolgozó hitoktatóink az egyházközségekben egyedül maradtak munkájukkal, a hívek inaktív missziós életének köszönhetően. Így, hogy csoportjaik és fiataljaik megmaradjanak, a következő munkákat is magukra kellett vállalniuk:
· csoportok szervezése,
· az iskolai vezetőkkel való diplomáciai kapcsolattartás,
· a szükséges, korszerű eszközök beszerzése,
· a szükséges helyiségek, tárgyak, technikai eszközök (számítógép, nyomtató, fénymásoló, internet, stb.) biztosítása,
· a szükséges költségek (utazás, szállítás, lakbér, stb.) megpályázásában,
· a továbbképzésben,
· a táborok, lelkigyakorlatok, ifjúsági képzések szervezésében és kivitelezésében, stb.
Ezek jelenleg mind a katekéta feladatai.

[46] Vö: CT 44, OICA 295-305, KÁD 90, 292
[47] Lexikon.katolikus.hu

h) Hitoktató vagy katekéta?[46]

Sok papunk, egyházi személyünk, hitoktatóink sem tudják, hogy miben különbözik a hitoktató a katekétától sőt, a Katolikus Lexikon is bizonytalanságot éreztet.
„A hitoktató[47] (gör. katechéta): … általános iskolában hittant foglalkozásszerűen tanító pap vagy világi hívő.”

Felvetődik a kérdés, hogy mi van az általános iskolát elhagyó fiatalokkal foglalkozó lelkipásztorral? Talán, itt is érezhetjük, hogy a középiskolai hitoktatásnak egy újfajta lelkipásztorkodásnak[48] kell lennie, ahol:

nem csak tanítás, hanem nevelés is folyik,[49]
ahol az egyházon kívülieknek egy beavató katekézist is végzünk,
ahol a hívőknek viszont egy folyamatos katekézist biztosítunk,

Magyarországon 1882-től dolgoznak hitoktatók, ami azt mutatja, hogy az akkori „hitoktató” nevet, lehet, hogy az elmúlt 130 év tükrében, komolyabban át kellene fogalmazni és értékelni.

1990-es évek végén a hivatalos szóhasználat áttért a katekéta szóra, de a mai napig ha valaki „csak” katekéta, magyarázkodnia kell gyakran a feletteseinek is. A katekéta célja nem a tananyag leadása, hanem az, hogy a katekézisben szereplőknek élő hitének kialakításában segítsen[50], őt, Istenhez, Jézushoz és az Egyházhoz el tudja vezetni[51].
Az egyházi törvénykönyv azt is előírja, hogy a hitoktatás nem csak az ifjúságot, hanem az egész keresztény népet kell, hogy nevelje, oktassa.[52]

i) A lineáris hitoktatás akadályai az ifjúsági nevelésben

Jelenlegi hitoktatásunk egymásra épülő hitoktatás. Ez azt a természetszerű folyamatot jelenti, melyben, az első osztályos tananyagra épül a második, majd a harmadik osztályos anyag is. Ezt, magától értetődőnek érezzük. A valóságban azonban, ez a rendszer a katekézist, megfojthatja. Ugyanis a gyermekek egy része, a második osztályban határozza el, hogy szeretne hittanra járni, vagy a második osztályos korára érik meg a körülötte lévő helyzet annyira, hogy hittanra tud járni. Nos, Ő egy év hátrányban lesz. A hitoktató dilemma elé kerül, hogy be tegye-e a kicsik közé vagy a saját korosztályával tanuljon a továbbiakban?!
Még nagyobb a probléma akkor, ha nem másodikos, hanem 7-es vagy 9-es fiatalról van szó, aki a középiskolában találkozott a katekézis lehetőségével. Vele, Velük, akik különböző szinten vannak, honnan kezdjük el a lelkipásztori munkát?
Ismerjük el, hogy egyházunkba, mindössze az első osztályos korban lehet, bármiféle hátrány nélkül csatlakozni.[53]

[48] Az Atya életünkben, plébániánkon. II. rész 2. fejezet, Írta Tomka Ferenc Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[49] Az Egyházi Törvénykönyv. Can. 773. Szerk: Erdő Péter. MKPK. Szent István Társulat. Bp. 1985 ISBN 963 360 281 5
[50] Az Atya életünkben, plébániánkon. II. rész 2. fejezet, G pont. Írta Tomka Ferenc Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[51]http://www.parazskozpont.hu/kateketaknak
[52] Az Egyházi Törvénykönyv. Can. 773, 776, 777/5 Szerk: Erdő Péter. MKPK. Szent István Társulat. Bp. 1985 ISBN 963 360 281 5

1.2.3. Katolikus munkásság problematikája

a) A katolikus szleng használata

Komolyan kell vennünk azt a tapasztalatot is, hogy több olyan kommunikációs programmal is rendelkezik a mai magyar társadalom, melyek eltávolítják a munkásokat Istentől, megingatja amúgy is törékeny hitüket.
Ilyenek a médiában szereplő pontatlan és sokszor az egyházat vagy a vallást lejáratni akaró reklámok vagy műsorok.
Különösen nagy kihívás a vallási tartalmak, teológiai, erkölcsi kérdések/irányelvek „lefordítása” a mai ember nyelvére. Nem, vagy csak nagyon óvatosan használhatunk katolikus szlenget. Az emberek jelentős része ma már nem érti a „fogan”, a „szeplőtelen”, „élő kenyér”, „oltáriszentség” és a hasonló kifejezéseket.[54] Vigyáznunk kell, hogy csak akkor mondjuk ezeket, ha egy tevékenységen keresztül meg is tudjuk a másikkal értetni, hogy pontosan mi az, mire utalunk.

Bizonyos vallási értékek, mára kellemetlenné, szégyenné váltak. Óvatosan kell ezek használatát is alkalmazni, mert lehet, hogy az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk, s a célszemélyek inkább eltávolodnak tőlünk. Ilyen például a szűz, szűziesség fogalma is. Mára sajnos az impotenssel, tehetetlennel egyenrangúnak tartják az emberek a szüzet. A szűziesség értéke is, éppen ezért csak pontos, tervezett folyamaton keresztül adható át.
Megjegyezzük, hogy itt csak az első megszólításról van szó. Természetesen egy kialakult közösség, melyben a tagok kölcsönös tiszteletben tartják egymást, a szűz –és a többi, nem a helyén kezelt szót- is a megfelelő helyére kell tennünk!

b) Az eddigi missziók hatásai

Tapasztalnunk az is, hogy a két világháború közti munkásmissziók (Kioe, Kalot, Kalász) mára már nem csak a munkásságot tűzték ki célcsoportjukká, így nem is tudtak komoly missziós munkát folytatni ezen célcsoportok felé. Modern kutatások és megoldások nem születtek. Köszönhető ez az elzárkózó Közép-európai politikának is. Ugyanis mind a szocializmus, mind a nácizmus a munkásságot tűzte ki célcsoportnak. Az 1990-es hatalommódosítás nem szült olyan igényt, mely ezen célcsoportok tagjainak szóltak volna.
A két világháború közötti missziók felett mára már elmúlt az idő. Ha folytatni kívánták volna a tevékenységüket egy modernebb lelkipásztori munkát kellett volna kialakítaniuk.

[53] Katolikus hit és erkölcs. 1-12. kötet. Győr 1995 Kiadó: Mária Iskolatestvérek, Széchenyi nyomda,
[54] Hitoktatási Vázlatok. 3.é füzet. MKPK-HB 1973. okt. Felelős szerk: dr. Csanád Béla

c) A nyugati lelkiségi mozgalmak hatásai

Az egyház, nyugati országaiban a demokratikus rend folytonossága miatt, a plébániák gond nélkül fejlődhettek és alakulhattak. Azonban a helyi közösségek vezetői (énekkar) rájöttek arra, hogy a szomszédos települések, hasonló érdeklődésű csoportjaival (más énekkarok), egy más típusú módon tudnak egyház lenni. Ennek köszönhetően, egyre inkább szervezték a karizmájukhoz közel levő programokat is. Ennek ellenére, saját, erős egyházközségükben éltek és alkottak. Lassan, ezekből kialakultak a mozgalmak, melyek gyorsan világméretűvé nőttek.
Magyarországon, a rendszermódosítás után a plébániák gyengék voltak mind anyagi, mind szervezettségi téren. Nem voltak felkészülve arra, hogy a nyugati lelkiségi mozgalmak megjelenjenek egyházközségük területén. Tíz év elteltével a lelkiségi mozgalmak, - egy-két erős, főként szerzetesi plébániát kivéve – szinte teljesen felszívták az egyházközségek körüli aktivistákat. Az évezred fordulójára a magyar plébániai rendszer összeomlott – köszönhető ez több dolognak ,- s csak egy-két magányos pap vagy hitoktató maradt meg az egyház területi egységeiben.
Az 1990-es változások előtt az egyház nem készült fel a társadalmi változásokra és a plébánosokat sem készítette fel. A nyugatról jövő különböző lelkiségi mozgalmak mivel erősebb plébániaszerkezetekre épültek, így az egyházközségekből a kevés aktivistát is hírtelen „elszívták”, így a plébániák egyedül maradtak, s hatásukban sem tudták utol érni a lelkiségi mozgalmakat. Mára a plébániákra jellemző, hogy a hívek több csoportban is aktívak, így fordulhatott elő, hogy 30-45 aktív tag jár 15 csoportba.

d) Az erkölcsi értékítélet leggyakoribb kritériumai

A fiatalok nevelésének és hitoktatásának egyik fő eszköze a nevelő-oktató személye. A fiatalok, és különösképpen a munkásfiatalok számára a hitelesség az, az út melyen keresztül a lelkiükig eljuthatunk. Annak az embernek fogadják el vagy kérik a véleményét, aki járatos, tapasztalt a munkásság témájában és az életkörülményeit ismeri.[55] Nagy örömmel néznek fel azokra a hitvallókra, akik, ha nehezen is, de az élettapasztalataikban előttük járnak. Ha bár fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat a fiatalok által szólítsuk meg, nem lehet tartós az a katekézis, ami mindössze ezen a szinten megreked és a hitelességet, a martyriát nem alkalmazhatja[56].

[55] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/2. 7. o. Milyen a jó vezető?. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1992. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[56] Az Atya életünkben, plébániánkon. 77 o., 4-5 p. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc

1.3. A lelkipásztori tevékenységre vonatkozó adatok

1.3.1. Középiskolai hitoktatás hiánya

A XXI. század elejére a hitoktatás annyira eltávolodott az egyház kateketikai direktóriumától és a dogmatikai alapelveitől (ti: a fiatalok és felnőttek tudnak felelősségteljes igent mondani Krisztusra – opus operantis), hogy mára teljesen más úton halad. Ennek a folyamatnak egyik következménye az, hogy a civil középiskolai hitoktatás, szinte teljesen megszűnt. Mi több, az általánosiskolai hitoktatás jelentős része a pubertás kor elejéig tart, s inkább az óvoda irányába tolódik el. Csak kevés olyan anyag született, mely segíthetne a középiskolás fiatalok hitoktatásában.[57]

1.3.2. Az egyházi közösségre vonatkozóan

Az ifjúsági hitoktatás másik nehézsége az, hogy míg várjuk azt, hogy a fiatalok bejöjjenek a templomainkba, addig nem teremtünk arra kellő figyelmet, hogy számukra is nyitottá, otthonossá tegyük a templomot, közösségi helyeinket. Ahol a fiatalnak fizetnie kell a terembérletért, hogy hittanra járhasson, ott egyelőre megoldhatatlan az, hogy az egyház missziós és hitoktatási tevékenysége megvalósulhasson. Ugyanis nem a hívők vannak az épületeinkért, hanem az épületeink vannak azért, hogy a fiatalokat Krisztushoz vezethessük.

1.3.3. Beteg-e a hitetlen?

Általánossá vált az a szemlélet az európai történelmi egyházakban, hogy aki nem hívő vagy hitének nincs formális kerete, arra úgy tekintünk, mint a fertőző betegekre. Tartózkodunk, mi több, félünk azoktól az emberektől, akik az istenhit nélkül is vidámak és látszólag gondtalan életet tudnak élni. Különösen frusztráló ez számunkra akkor, amikor tudjuk, hogy nekünk, hívőknek kellene vidámnak, gondtalannak, a vagyontól és a hatalomtól függetlennek lennünk. Automatikusan, éppen ezért tartjuk távol magunktól azokat az embereket, akik látszólag vagy a saját bevallásuk szerint is hitetlenek, mert könnyen, tükröt is állíthatnak vallásos életünk elé.[58] E szakdolgozat szerzője is először, mint az Istent és az egyházat el nem fogadó hitetlen élte életét, s csodálkozott azon, hogy a hívők, mennyire nincsenek tudatában annak a hatalomnak és erőnek, amivel rendelkeznek.
Ha mégis elfogadjuk a hitetlen, az egyházhoz közel nem került embertársuk szavát, akkor is, gyakran úgy érezzük, hogy kötelességünk most Őt meggyógyítanunk. Félelmünknek az is egyik oka lehet, hogy ez által úgy érezzük, hogy nekünk, mint orvosnak kell tevékenykednünk, mellyel igyekszünk a másik felet a beteg szerepébe belekényszeríteni.
Erre azonban semmi szükség sincs. A hitetlen ugyanis nem beteg, és nem sérült! Egyszerűen csak információ (mind szellemi, mind érzelmi) hiányban van. Nem magyarázta még el, sőt inkább, nem mutatta meg neki senki azt[59], hogy mi a valódi különbség egy keresztény és egy nem keresztény élet között.[60]
E dolgozat szerzője egészen biztos abban, hogy minden ember érzi, hogy Isten hívja őt!
Azt, azonban nagyon kevesen tudják csak, hogy mit tegyenek? Mi ilyenkor a helyes cselekedet, hisz ez egy képzetlen, kultúrájától elszakított ember számára túl nagy feladat.

1.3.4. Kibérmálkozás és szentségkiszolgálás[61]

Az elmúlt 15 év eredménye, hogy a bérmálkozók 90%-a eltűnik az egyházból, örökre.
Az elmúlt időszakban a szentségek kiszolgáltatása mindössze látványos eseménnyé alakult át, amit mind a szülők, mind a gyermekek a siker, a végeredmény és a keresztény iskola utolsó feladataként pipálják ki. A szentségek felvétele után az egyházközségek életéből teljesen kiszakadnak a gyermekek, a bérmálkozással együtt, az egyházzal a kapcsolatukat is befejezettnek tekintik. Ezt erősíti a hitoktatóktól várt „teljesítménybéres termelés ” szerű munkarend is.

1.3.5. A szeretetszolgálatra vonatkozóan

Tapasztalatunk, hogy nemcsak a munkásfiatalok, de azok a felnőttek, kik a munkásság és az agrárium területén élnek és dolgoznak, sokkal nyitottabbak a szeretetszolgálatra, mint más, a formalitást követő eseményekre (liturgia). Sőt, azt gondoljuk, hogy megszólításuk egyik fontos eleme lehet, a szerencsétleneken való segítségnyújtás.[62] Fontos ez azért is, mert ez a réteg nagyon jól tudja önmagáról, hogy ő a társadalom középrétegéhez tartozik, így kötelessége segítenie a szegényebbeken.
E dolgozat szerzője a 2011-ben szervezett, Csongrád Megye legnagyobb szakmunkásképző intézetével egy szociális, erkölcsnevelési programot, ahol a fiatalok iskolai keretek között a hajléktalan, a fogyatékos, és a sérült emberekkel, fiatalokkal foglalkozhattak. A programnak nagyon nagy sikere lett mind a fiatalok, a pedagógusok és az iskolavezetése körében is. Bebizonyosodott, hogy a szociális segítségnyújtás ilyen formája (diakónia) nem akadály, hanem nagyon jó eszköz arra, hogy a fiatalok lelkét a szerencsétlenek segítségén keresztül az Istenhez emeljük.

1.3.6. Nem izgalmas katolikusnak lenni?

Érdektelenség és passzivitás. Ezek azok az értékek, melyek a mai ifjúságot, de talán az egész magyar társadalmat jellemzik. Különösen hihetetlen számunkra az, ha azt látjuk, hogy a Húsvétban folyamatosan újjá-, és újjá születő és lüktető egyházat, valamiért unalmasnak találják az emberek. Talán, nem izgalmas dolog katolikusnak lenni[63]? Hiszen az UNESCO felmérései szerint, évről-évre azok az adatok erősödnek meg, hogy a legveszélyesebb és a világszerte leginkább bántalmazott egyház a katolikus. Mennyi és mennyi vértanú és hitvalló bizonyította nem csak az évezredek alatt, de csak a XX. század Magyarországán azt, hogy a vértanúság ma is követendő példa.[64]
A Katolikus Munkás-, Agráregyesület több kutatási eredménye kimutatja, hogy a munkásfiatalok azért nem jönnek az egyház rendezvényeire és liturgiájára, mert egyszerűen unalmasnak tartják. A sok formalitás mögött eltűnt a tartalom. Éppen ezzel magyarázható az, hogy a kevesebb formalitást igénylő, de nagyobb lelkesedéssel, kreativitással rendelkező, bensőséges misék egyet jelentenek az ifjúsági misékkel.
A fiatalok számára szükség van arra, hogy az egyház megmutassa magát, mit a fiatalok személyes életében való Küldetést. És a fiatalok bevonásának feltételei a nyüzsgés, a hangzavar, a bensőségesség, rugalmasság ugyanúgy, mint a jelszavak a címerek és a buzdító beszédek használata.

1.3.7. Miért tartunk a munkásságtól?

Mert ahol sok az elesett, ott mint vezető, mint a folyamat diktátora, irányítója vehetek részt. Én szabom meg a határokat, az eszközöket. Azért, mert a másik fél ki van szolgáltatva. Az értelmiség sem akar egyenrangúként gondolkozni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy Ő előadásokat hallgat végig, majd onnan kijőve alakítgatja ki a véleményét, de nem konfrontálódik. Az értelmiséggel való munkában is vezetőként vehetünk részt, s nem társként.[65]
A munkásság azonban értelmes ahhoz, hogy kérje a számára megillető jogokat, lehetőségeket, mégsem kiszolgáltatott. Többségének van egy nagyjából stabil anyagi háttere, amire támaszkodhat, így nehezen állítható sarokba, ha nem adunk neki adományt. Másodsorban a munkás elég érzékeny ahhoz, hogy a személyességre építsen – ne úgy min az értelmiség, aki előadóban és hallgatóban gondolkozik. Ez azt jelenti, hogy személyes, testvéri kapcsolatot kell kiépíteni velük.

[58] Az első plébániám, 30 o.2. bek, Írta: Balás Béla. Márton Áron kiadó, Bp. 2001. ISBN 963 9011 90 8
[59] Az Atya életünkben, plébániánkon. 76 o., 3/b bek. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[60] A Munkásifjúság Szolgálatában. A Joc célja és módszere. I. kötet. 40 o-, Szeged. 1997. Szerk: Hollai Ferenc
[61] Az Atya életünkben, plébániánkon. 84 o., 1 bek. Írta: Tomka Ferenc. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[62] Ifjúságépítők-Ifjúsági vezetők könyve. 8. fej. Jim Burns. Kiadó: Új Remény Alapítvány, Alföldi Nyomda Rt, Debrecen
[63] Az első plébániám, 28 o.3. bek, Írta: Balás Béla. Márton Áron kiadó, Bp. 2001. ISBN 963 9011 90 8
[64] Az első plébániám, 29 o.2. bek, Írta: Balás Béla. Márton Áron kiadó, Bp. 2001. ISBN 963 9011 90 8

1.3.8. A pubertással megszűnő hitoktatás – az elvárt hitnevelési forma

Az elmúlt 20 évben a hitoktatás egyre inkább beszűkült, praktikussá vált. Azt is mondhatnánk, hogy tervszerűség helyett, inkább a kisebb erőhatások felé sodródott el. Ez persze érthető lehetne bizonyos esetekben, de véleményünk szerint egy tudatos pedagógiai, sőt kateketikai munkában, véleményünk szerint megengedhetetlen. Azaz, hiába egyszerűbb a kisiskolásoknak Jézus meséket felolvasni, mint a serdülőkben vagy a felnőttekben a hit magjait elültetni, s ezt tudatossággal öntözni.[66] Az egyszerűség nem lehet indoka az egyház munkájának.
A hitoktatástól/katekézistől azt várnánk el, hogy foglalkozzék azon korú emberekkel, akikben kezd érni a hit csírája (azaz a szentségekhez már tudatossággal tud vonulni), s amíg a szentségek befogadására képes (a halál beállta), addig foglalkozzon velük.
Magyarországon a katolikus hitoktatás először az általános-, és a középiskolai időszakra lett kidolgozva. Azaz, az 7-18 (22) éves korig. Ez azonban egyre inkább tolódott lefelé, s ma már 4-5 éves kortól már elindul a hitoktatás.
Ez nem is lenne probléma, de a felső korhatár nem felfelé, hanem az is lefelé tolódott, méghozzá erőteljesen. Mára a hitoktatás, általában 12 éves kor környékén befejeződik. Ez annak köszönhető, hogy ekkor kezd a gyermek belépni a pubertás korba.
A pubertás kor pedig Erik H. Erikson elmélete szerint az egyén személyiségfejlõdése a születésétõl a haláláig tartó folyamat. Az élethosszig tartó lelki változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes, fejlődési krízissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövõre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás. Az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is. Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát, ami a katekéta számára is komoly kihívást jelent. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. A szülők és más, korábban meghatározó szerepet betöltő felnőttek befolyása csökken, helyette valamely ifjúsági szubkultúra válik meghatározóvá, a kortársak hatása felerősödik.
Azt gondoljuk, hogy ezen nehézségek ellenére épp a pubertás kor az, ami (mivel nyitottá teszi a fiatalt a világra, így) nyitottá teszi Őt az Isten valódi megismerésére, s nem csak a szülein keresztül, hanem, hogy saját, személyes kapcsolata lehessen az Úrral.

[65] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/5. 39 o-. Iparitanulók, munkásfiatalok a cserkészetben. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1993. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[66] Az Atya életünkben, plébániánkon. 75 o. II/1 pont, Írta Fogassy Judit Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc

1.3.9. A valóság igazsága

fiatalok igényei sokszor nem egyeznek meg azokkal a külsőségekkel, formalitásokkal, melyeket egy szakképzett pedagógus, lelkész vagy tanár elérni kíván. Éppen ezért láthatjuk azt, hogy a pubertás kor után a fiatalok már nem a szépre, hanem inkább, az igazra törekszenek. A formális hitoktatás pedig számukra túl kevés, így a tartalmas, mély és az istenit boncolgató katekézisre vágynak.
Számukra nem a szép átadása a fontos, nem az, hogy elmondjuk, milyen a világ szép oldala, hiszen az nem mindig szép. Nem pillangókról, katicákról és nem is olyan oroszlánokról álmodunk, akik nem eszik meg az őzet. Számukra nem ez, Isten Uralma, hanem az Igazság győzelme! Ha mindössze csak a szépséget akarjuk számukra megmutatni, csak egy hazugságot hitetünk el Velük, s nem vértezzük fel Őket a hit pajzsával. A fájdalmas, koszos, büdös és hideg valóság a mi igazságunk! Az a terület, ahol izzadság van a megfeszített munkából, vér van a közben szerzett sebekből, könny van a másikkal való érintkezésből és a környezetünk ridegségéből. A valóságban vagyunk, ezt a valóságot akarjuk jóvá tenni!
A mi hitünk nem hitegetés, hanem igazság, őszinteség és tett[67]!
A fiatalok ebben a rideg valóságban küldetést éreznek. Megjegyezzük: nagyon helyesen!

1.3.10. A kuckó jelentősége a fiatalok missziójában

A fiatalok lelki nevelését mind a hitoktatás, mind a teljes katekézis keretei között képzeljük el. A hitoktatás azonban mindössze az anyag leadásában gondolkozva valósulhat meg![68] A fiatalok azonban nagyon jól érzik, hogy ennél sokkal többet lehet és kell kapniuk egy hitélményen belül. Ezen lehetőségekre (imaórák, lelkigyakorlatok, liturgiák, stb.) nem ad lehetőséget egy iskolai tanterem kerete. Éppen ezért, - ahogy kötelességünk a templom liturgikus környezetének kialakítása-, ugyanígy kötelessége kell hogy legyen egy közösségnek a missziós környezet kialakítása is. E dolgozat írója több éves munkája alatt bebizonyosodott, hogy egy kuckó, - melyben a fiatalok és felnőttek behúzódhatnak, összejöhetnek, a katekézist folytathatják-, kialakítani nélkülözhetetlen. A kuckó lehetőséget ad minden olyan liturgikus, és missziós tevékenység elvégzésére, melyre más környezet nem biztosít lehetőséget.[69]

1.3.11. Az egyház négy alappillérének dimenziói

Ezen dolgozat írójának tapasztalatai szerint a katolikus egyház, az elmúlt 1500 év államegyházi időszakának köszönhetően pont fordítva működik, mint egy misszióra kész egyház. Fogassy Judit nővér egyik kutatása is erre mutat rá[70]. A mindennapi működésünkben egy katolikus gyermek először, a szülein keresztül az egyházzal, mint a liturgiával (liturgia) találkozik. Ha már a serdülő korba lépett és szerencsés, egy ifjúsági közösségen keresztül az egyház közösségi életében (koionia)[71] is részt vehet. Az ügyes közösségek, egyházközségek szeretetszolgálati tevékenységet (diakonia) is folytathatnak, mint szegény gondozás, stb. Az egyházzal kötött mély kapcsolatot azonban egy hiteles, a mindennapi mártírumot is vállaló személy, példakép hozza el.
A misszióban pontosan fordítva működik. Az első, akivel az egyház által találkozik egy fiatal, az a hiteles hitoktató, katekéta. Ez a „jó fej” katekéta érzelmi vagy szociális segítségnyújtáson (akár egy beszélgetés) keresztül az egyház szeretetszolgálati arcát, a diakóniát mutatja meg. Ez által érik meg a fiatal arra, hogy megértse a közösségi dimenzió lényegét (koionia) és tudja, hogy két fő sokkal több mint egy meg egy. Majd, miután ezt a kapcsolatrendszert megértette, megállíthatatlanul szeretne a közös hálaadással ezt ünnepelni a liturgiában.

[67] Az Atya életünkben, plébániánkon. 77 o., 4-5 p. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[68] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/4. 11. o. A cserkészotthon. Írta: Sík S és Temesy Gy. Bp. 1993. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[69] Magyar Cserkészvezetők Könyve II/2. V. fejezet. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1994. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[70] Az Atya életünkben, plébániánkon. 95 o.-tól, Írta Fogassy Judit Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc

2. A leírt helyzet teológiai-pasztorális értelmezése

Az egyház megnyilatkozásai a munkásságról

2.1. A Katolikus Egyház Katekizmusa

A Katolikus Egyház Katekizmusából igyekeztem az emberi munkával, a Megváltó munkájával és a munkássággal kapcsolatos részeket kiválasztani. Ezeket az idézeteket a munkásmozgalom (KIOE) tanításával igyekszem párhuzamba hozni, melyeket a lábjegyzetekben említek meg[72].
533. A názáreti rejtett élet minden ember számára lehetővé teszi, hogy az élet leghétköznapibb útjain át Jézussal közösségbe kerüljön: a názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük megismerni Krisztus életét.
Ezekhez a részletekhez kapcsolódik II. János Pál enciklikája a Redemptoris Custos[73] - A Megváltó Őrzője címmel, ahol Szent József és az egyszerű munkás-élet hitelességét és erejét mutatja meg nekünk.

2204. Itt ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó názáreti otthon, az ács fiának háza, az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni és magasztalni.

2427. Szeretnénk az egész világ munkásainak üdvözletet küldeni és megmutatni nekik a nagyszerű példaképet, az isteni testvért.

A munkásság és a becsületes, alkotó munka társadalmi szinten való megítélései és véleményezései kiemelten fontos mind a társadalom, mind az egyház számára. Ezek a következők. 1940. A szolidaritás első helyen a javak szétosztásában és a munka díjában mutatkozik meg.

2427. Az emberi munka közvetlenül az Isten képére teremtett személyek sajátja, amelyek arra kaptak hivatást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet. A munka tehát kötelesség: aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A munka tiszteli a Teremtő ajándékait és a kapott tehetséget. Megváltó jellegű is lehet. A názáreti kézműves és a kálvárián keresztre feszített Jézussal együtt viselve a munka terhét az ember valamiképpen együttműködik az Isten fiával megváltói művében. A munka megszentelődés és a földi valóság lelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében.

2428. A munkában a személy a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és teljesíti. A munka elsődleges értéke magától az embertől függ, aki szerzője és végcélja is. Mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy a munkában megtalálhassa a saját és hozzátartozói életéről való gondoskodás és az emberi közösség szolgálatának eszközét.

2834. "Imádkozzál és dolgozzál!" (Szt. Benedek). "Úgy imádkozzatok, mintha minden Istenen múlna és úgy dolgozzatok, mintha minden rajtatok múlna!" (Szt. Ignác). Megtéve a munkánkat az eledel mégiscsak Atyánk ajándéka marad. Jó kérni tőle, hálát adva neki érte. Ez a keresztény család asztali áldásának az értelme.

A munka az egyház megítélése szerint sosem felesleges tevékenység, még kevésbé teher. Mindig annak az embernek az eszköze, aki tudja mit miért tesz. Az egyház "munka kép"-ében van valami egyszerű nyugodtság, egy kellemes fáradtság. Van ez azért, mert véleménye szerint a becsületes munka egy jó és biztos út Jézushoz.

[71] Tomka Ferenc: Új evangelizáció, Egyházunk helyzete és feladatai az ezredfordulón, 5.fej.. PPKE-HK jegyzete, Bp, 1999 Szent István Társulat,
[72] Katolikus Egyház Katekizmusa, - Szent István Társulat, 1994, Budapest, ISBN 963 360 7760, Szerk: Sümeghi Zoltán, Továbbiakban: KEK,
[73] II. János Pál: Redemptoris Custos, A Megváltó Őrzője, Szent István Társulat, Budapest, 1992, ISBN 9633607582 XXV Kötet, Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: RC

2.2. A II. Vatikáni zsinat

A II. Vatikáni zsinat a XX. századi nagy világégések után, de egy lehetséges új háború küszöbén keletkezett. Hihetetlenül nagy utat tett meg az egyház eddig a pontig, ahol már nem a múltjába kapaszkodva, hanem az elképzeléseire, vágyaira figyelve építi jövőjét.
A szociális kérdésekben, mint az anya, védőernyőként óvja a kiszolgáltatott rétegeket. Ezekkel a lépésekkel lándzsát tör a szegénység elleni küzdelem mellett. Ekkorra a munkásmozgalmak, szociális missziók hatalmas utat befutottak már, hazánkban pedig ekkor alakulnak ki lassan azok az ellátási rendszerek, amelyek biztosítják a megélhetéshez való alapjogokat.
Az témához rendelkezésre álló forrásanyag hatalmas, ezért sokszor csak a témákat, döntéseket említem meg, amelyekkel a munkásságot támogatta az egyház. A zsinat határozatait később II. János Pál egészíti ki, vagy erősíti meg enciklikáiban is.[74]

a) Gaudium et spes.

9. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók nem csak a megélhetésüket akarják biztosítani, hanem arra is törekszenek, hogy munkájuk által kifejlesszék személyi adottságaikat, sőt, részt vegyenek a gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális élet alakításában is.

66. Gondosan kerülni kell a megkülönböztetést a munkafeltételek és a javadalmazás területén azoknak a munkásoknak hátrányára, akik noha más nemzetek köréből vagy más vidékről származnak, hozzájárulnak az országrész vagy a nép gazdasági előmeneteléhez. Ezen felül mindenki, elsősorban a közhatalom, személyekként bánjék velük, ne pedig puszta termelő eszközök módjára.

60. A munkásnak joga van munkája mellett a kultúrára és szabad idejének megfelelő növelésére.

b) Zsinat tanítása

Az egyházunk tanításában, az egyház egyetlen feladata az emberek elvezetése Krisztushoz.

· A II. Vatikáni Zsinat Ad Gentes – Missziós Határozata kimondja, hogy:
· Az egyház, missziós egyház, így a lényegéből következik az evangelizálás kötelezettsége.
· Missziós küldetését az egyház, minden tagja által gyakorolja.
· Az egyház meggyökerezése különféle kultúrákban, fokozatosan történik.

2.3. Pápai enciklikák

2.3.1. A Rerum Novarum

2.3.1.1. A pápa indíttatása

Johannes Schasching jezsuita tanár, az egyház egyik legidősebb élő professzora a római és a bécsi egyetemen tanít szociológiát. Amikor hozzáfog a Rerum Novarum ismertetéséhez, azt SOS programnak nevezi. Halaszthatatlanul fontos intézkedésnek tartja, akárcsak maga a szerző XIII. Leó pápa is[75].
Leó 1878-1903-ig ült Péter trónján, de jó szociális érzékenységéről, már jóval pápává választása előtt több ízben tanúságot tett. Róma közelében érseke volt egy nagyon szegény egyházmegyének.
Ott naponta látnia kellett a parasztok mérhetetlen nyomorát és a földesurak könyörtelen kizsákmányolását. Leó mindent elkövetett a nyomor enyhítésére és személyes közbelépésével gyakran ültette tárgyalóasztalhoz a vitázó feleket, felajánlva minkét fél számára az igazságkeresésének lehetőségét, a higgadt párbeszédet.

2.3.1.2. Az enciklika tartalma

Később XIII. Leó néven szociális enciklikát írt - elsőként a pápák közül - melynek bevezető szavai így hangzanak: „Már lángra kapott az újítás vágya…[76]” Kifejti, hogy nem tartható tovább a gazdagságnak kevesek kezében történő felhalmozódása és a dolgozóknak, a többségnek kizsákmányolása. "Nehéz a jogokat és a kötelességeket kimérni a gazdagok és szegények, a munkaadók és a munkavállalók közt…Veszélyes a vállalkozásunk, mert nyugtalan és ravasz emberek könnyen hamis beállításokra és tömegek felizgatására használják. ..odáig jutottunk, hogy a mi korunk a munkásokat a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának korlátlanul kiszolgáltatta.[77]"

A szocialisták a bajra egyetlen gyógyírt ismernek, a magántulajdon eltörlését és közkézbe vételét. Úgy vélik, ha köztulajdonba veszik a javakat, már meg is oldották a problémát[78]. Ez azonban kivitelezhetetlen, mert alapja az erőszak, erőszakkal pedig semmi nem oldható meg. Az erőszak jogán egyben szembe is fordulnak a jogszerűséggel, mert az embernek természet adta joga, hogy bizonyos dolgokat a sajátjaként birtokoljon. Az ember természete gyökereiben különbözik minden más élő természetétől. Ezért vannak az állatok az embernek alávetve, hogy szolgáljanak neki. Az ember értelmes lény, ura a cselekedeteinek és magát tudatosan az Isten törvényei alá tudja helyezni. Az ember életének kibontakoztatásához a föld terményeire, gyümölcseire van szüksége, de nem csak a termésre, hanem magára a földre is. XIII. Leo szerint, semmi okunk nincs arra, hogy a földdel kapcsolatos gondokat az államra ruházzuk át. Azt is tudnunk kell, hogy ha a föld birtoklása bizonyos emberek kezében összpontosul, attól még annak termése az egész közösség táplálására terem. Már a mózesi törvény is parancsba foglalta, hogy „ne kívánd el embertársad feleségét, ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán… semmit sem, ami embertársadé”( MTörv 5,21). Az Isten adta parancs arról is szól, hogy az embernek családi közösségben kell élnie, mert csak ezen belül teljesítheti a parancsot: A természet törvénye szerint pedig a családfőnek kötelessége, hogy minden módon gondoskodjék gyermekeinek jövőjéről, akik valamilyen értelemben továbbviszik és meghosszabbítják az életét.
Ez pedig csak úgy teljesülhet, ha a gyermekek öröklik a szülők által reájuk hagyott vagyont. Az állam és a család, ez a két legfontosabb emberi szervezet,[79] s aki a kettő rendjét megbolygatja, az súlyos ártalmakat okoz az egész társadalomnak.
A pápa szerint az egyház, amely az evangéliumi tanítás alapján áll, képes rendet teremteni a vitákban és kölcsönös engedményekkel a legoptimálisabb megoldást létrehozni a nézeteltérések megszüntetésére. Az osztályharcot alapvető hibának tartja, és annak megszüntetésére tesz javaslatokat. Az enciklika B 17. pontjában kimondja, a "munkaadók ne tekintsék a munkásaikat rabszolgáknak[80]". Bűnnek nevezi a ki nem fizetett bért.[81] A vagyon felhasználásával pedig Aquinói Szent Tamással arra biztatja a munkaadókat, hogy: „Magántulajdont birtokolni szabad, sőt az emberi élethez szükségszerű is.” Ha azonban azt kérdezzük, milyen legyen a javak felhasználása, az egyház így felel:
”Az embernek nem szabad rajta kívülálló dolgokat sajátjának tekintenie, hanem közösnek, azaz szükség esetén könnyen ossza meg másokkal. Ezért mondja az apostol: az evilági gazdagoknak parancsold meg…, hogy adakozzanak szívesen és osszák meg a javaikat”[82].
Ugyancsak az Apostolok Cselekedeteit idézi az enciklika az ősegyházról, hogy nem is akadt köztük szűkölködő.[83] Ezekkel az idézetekkel a pápa arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a keresztény közösségek az isteni törvények és a természeti jog alapján képesek voltak a gondok megoldására. Ugyanakkor megjegyzi, hogy az egyházellenes erők keményen bírálják és elítélik az egyházban kialakult karitatív munkát. Helyette központi, állami gondoskodás kiépítését szorgalmazzák.[84] Bebizonyosodott azonban, hogy az állam nem fog tudni olyan szervezeteket, működtetni, mint a keresztény egyház, mert ezeknek az önfeláldozó felebaráti szeretet a hajtórugója és ezt nem tudja pótolni semmiféle állami, vagy más társadalmi szervezkedés.
Röviden, ez az összefoglalása a Rerum Novarum első részének, amely fölvázolta a társadalom egészséges életének legfőbb pilléreit és azt az erkölcsi, lelki értéket, amely az egyház tevékenységét jellemzi.
Az enciklika további része az állam és a társadalom feladatait rögzíti. Ezek szerint először a sztrájkot említi, mint a munkások tiltakozási módját, mellyel jogaikat érvényesíthetik. A Szentatya szerint itt a legfontosabb dolog, már a problémákat, megjelenésük előtt orvosolni, megelőzni. Ezt a munkaadók és a munkavállalók kommunikációjával lehet elérni.[85] A második pont melyet az államnak biztosítania kell, az állami ünnepek munkaszünetét. A lélek az, mi az embert a természet fölé emeli. Ennek a léleknek egyik fontos igénye a pihenés, mikor az Istenre figyelhet a hetedik napon. A Teremtés könyvéből hozott példákkal igyekszik a pápa bizonyítani ennek a tételnek több ezer éves voltát[86]. Ebben a pontban[87] XIII: Leo a munkaidő szabályozását sürgeti ahol az egyén, a munka nehézségének és az időjárás körülményeinek függvényében szabályozná a munkaidő hosszát. Fontos volt ez azért is, mert a XIX. században a dolgozók nagy tömege dolgozott 12-18 órát naponta.
Az állam feladatai közé sorolja a pápa a női és a gyermekmunka mellőzését vagy lecsökkentését[88]. A gyermekek és az ifjak dolgoztatása nem szabad, hogy a kialakulandó szervezet fejlődésének és egészségének rovására történjék. Továbbá fontos, hogy az ifjúság szellemi fejlődésének és önmaga kibontakoztatásának akadálya ne legyen az erőltetett munka. Az enciklika szerint a nő igazi helye az otthon, s ott kell, hogy betöltse igazi feladatát. Isten akarata szerint a nő az, aki összefogja a társadalom legfontosabb sejtjét, a családot. Ezért kéri a munkaadókat, hogy a női munkaerővel is figyelmesen, ne férfi módjára bánjanak.
A fent megemlített pontok közé a legfontosabbnak a munkabér meghatározását helyezi a pápa. Itt nem csak azokról az esetekről tesz említést ahol a munkaadó megtagadná a munkabér kifizetését, vagy a munkás vonakodnék a kikötött munkát teljesíteni. Ezek mellé fontos problémát említ meg, s definiálja a munka fogalmát is.[89].A Teremtés könyvével hozott párhuzam, "Orcád verítékével eszed a kenyeredet"[90].
A további részek szólnak a szervezkedések fontosságáról, a megfelelő szervezetek létrehozásáról. Ezen belül külön fejezetben tárgyalja a munkás szervezetek létrehozásának fontosságát. Elmondja, milyen társadalmi haszna van a katolikus szervezeteknek, s ezeknek milyen módon kell ebben részt venniük.[91]
A pápai enciklika 1891. május 15.-én került aláírásra és kihirdetésre.

[74] II. Vatikáni Zsinat / Gaudium et space - Szent István Társulat - 1986 Budapest ISBN 963360 2440 Szerk: Fonyódi Ottó Továbbiakban: GS,
[75] Hollai F: KIOE-ról,
[77] RN, 14 o.
[78] RN, 15-18 o.
[79] RN, 20-21 o.
[80] RN, 27 o.
[81] Vö: Jakab apostol levele 5,4 vers
[82] Szt. Tamás II-II. Quaest. 66, a 2. Vö: RN, 30 o.
[83] Apostolok Cselekedetei 4,34. vers
[84] RN, 23 o. 37-42 o.
[85] RN, 43 o.
[86] RN, 43-45 o. Vö: 1Móz. 2,2. 2Móz. 20,8. Ter. 1,28
[87] RN, 45 o.
[88] RN, 45-46 o
[89] RN, 46-47 o.
[90] RN, 47 o. Vö: Biblia Ter 3,19
[91] RN, 48-62 o.

2.3.1.3. Az enciklika hatása

Az enciklika nagy vihart kavart. A materialisták, széleskörű támadásba kezdtek a pápai megnyilatkozás ellen, s igyekeztek a reform szeleit lecsendesíteni[92].
Fontosabbnak tartom azonban az egyház reakcióját a megnyilatkozásra. Az egyházban csend volt. Akkora csend, hogy 30 évig semmi reakció nem is történt, még az alsó rétegekben sem. Az alulról jövő kezdeményezésekben csak apró paraszti csoportok voltak helyi szinten, de kezdeményezés a munkásság körében vagy mozgalomszervezés fel sem merült, vagy ha volt is nem tud róluk a mai szakirodalom.
A legelső kezdeményezés - amire büszkék lehetünk - az enciklika után 29 évvel, Magyarországon kezdődött. Az "ötlet" azonban annyira radikálisnak és lehetetlennek tűnhetett, hogy a hirtelen meginduló mozgalomnak gyorsan le kellett építenie csoportjait, mert nem kapott működéséhez még csak erkölcsi támogatást sem[93]. Nem tartom valószínűnek, hogy a baloldali köröktől való félelem tartotta volna távol az egyháztól a munkásmozgalmi kezdeményezéseket, hanem egyszerűen "nem volt látható szükség" erre az egyre növekvő rétegre. Így a mozgalomnak 13 évet kellett várnia, míg 1933-ban a budapesti Krisztus Király plébánián erkölcsi és anyagi támogatásban részesült[94]. A köztes időszakban mindössze 1-2 csoport működött az országban. A mai napig sem tudjuk, mekkora hittel dolgozhattak azok a hitterjesztők, akik ebben az időszakban is támogatták ezeket a fiatalokat.
Az idő azonban mégis XIII. Leót igazolta[95], hiszen a meg nem valósult, szocializmusban ki-ki a saját bőrén érezhette, hová vezet a keresztény erkölcsi értékeket félresöprő, erőszakra épülő rendszer[96].

2.3.2. II. János Pál pápa: Centesimus Annus

II. János Pál pápa a Rerum Novarum 100. évfordulója alkalmából elismerő szavakkal szól előde igazlátásáról és bölcsességéről[97]. Ma János Pál azzal emeli ki XIII. Leó enciklikájának fontosságát, hogy rámutat azokra a pontjaira a Rerum Novarumnak, amelyek a mai napig is sürgető problémát jelentenek. Kiemeli a gazdasági, politikai, jogi és mindenek előtt azokat az erkölcsi problémákat, melyek megoldása még ugyanúgy ránk vár, mint a XIX. század végén. A Centessimus Annusnak, akárcsak a Rerum Novarumnak, ugyanaz a kulcsfogalma: az ember. Úgy tűnik, a XX. század az embert nem tudta tanaiban, filozófiájában és utópiáiban a megfelelő helyre tenni. Ezeket a gócpontokat és gyengeségeket emeli ki ez az enciklika is.

4. "Gazdasági téren, ahol a felfedezések és a tudományok eredményeinek alkalmazása együtt hatottak lépésről lépésre haladva elérkeztek a fogyasztási javak termelésének új struktúráihoz. Új tulajdonforma jelent meg, a tőke és a munka egy új formája, a bérmunka.[98] Ez utóbbit a futószalagon való termelés jellemezte tekintet nélkül a munkás nemére, életkorára, vagy családi állapotára és kizárólag a hatékonyságot vette figyelembe a haszon növelésének céljából. Ennek az átalakulásnak a következménye az lett, hogy a társadalom két osztályra oszlott, amelyeket mély szakadék választott el egymástól. Ez a helyzet velejárt a már említett politikai jellegű átalakulásokkal."

A szociális kérdést csak az Evangéliumon keresztül lehet megoldani.[99] Nincs más lehetőség, csak az erkölcsi alapra helyezett társadalom.[100].

6. "Azzal, hogy rávilágított a tőke és a munka között keletkezett konfliktusra, XIII. Leó megerősítette a munkások alapvető jogait. Ezért a pápai szöveg kulcsa a munkás méltósága, mint olyan és ebből a tényből következően a munka méltósága…"[101]

7. "A munkásoknak joguk van társulásokat létrehozni. Ebben kell látni az okát annak, hogy az egyház védelmezi és helyesli a társulások létrehozását, amelyeket ma szakszervezeteknek neveznek[102]. Proletárok jogaként ugyanilyen világosan elismeri a jogot a munkaidő korlátozására[103], törvényileg biztosított pihenésre[104], valamint a gyermekekkel és a nőkkel való megkülönböztetett bánásmódra[105]…"

A hosszú évszázadok folyamán mély szakadék keletkezett a kizsákmányolt szegények és a feudális egyház vezetői között. Ez vezetett oda, hogy megszűnt a kölcsönös bizalom, nem alakulhatott ki párbeszéd és ezzel tulajdonképpen a társadalom felelős keresztény értelmiségi vezetői, mintegy odalökték a baloldali szervezetek prédájául azokat a csoportokat, amelyek képesek lettek volna segíteni. Az enciklikák ezt a szakadékot igyekeztek szűkíteni és a sebeket orvosolni.

[92] KMM-JOC: Kostyelik F. életrajza. .26 o.
[93] Hollai F: KIOE-ról
[94] KMM_JOC: Kostyelik F. életrajza. .27 o. KIOE: Tarts Velünk, 12. szám 23-24 o.
[95] Munkát, Méltóságot,dr. Pulay Gyula, Munkaügyi tanulm. Struktúra-Munkaügy Kiadó, 1999, BP, 29-31 o,
[96] Vö: RN, 21-22 o. JOC: Munkásifjúság szolgálatában, 93-110 o.
[97] II. János Pál: Centessimus Annus - Szent István Társulat 1991 Budapest ISBN 963360 6349 XXII. Kötet. Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: CA,
[98] Vö: RN, 13-14 o.
[99] Vö: Centessimus Annus 5.p.
[100] Vö: RN, 13 o.

2.3.3. A Megváltó őrzője
II. János Pál pápa: Redemptoris Custos című enciklika
1989. Augusztus 15

A Redemptoris Custos[106] Szent Józsefet a gyermek Jézus őrzőjét és tanítómesterét mutatja meg. József személyes kapcsolatát emeli ki az Úrral, s igyekszik az evangéliumokból "kihagyott" személyes és szakmai kapcsolatukat bemutatni. Meglepő módon mutatja meg, hogy az ács szakmában való készség, még mennyi erényt kovácsol az emberben[107].

22. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen ha azt kézzel végezték[108]. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten fiának emberségével[109], sőt sajátos módon részesült a megváltásból. Munkapadjának köszönhetően[110], melyen József Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához.

24. Végül a mindennapi élet megszenteléséről van szó, amelyre mindenkinek törekednie kell saját helyzetének megfelelően, s amelyet segíthet egy mindenki számára elfogadható példakép? Szent József. Ő a példaképe azoknak az alázatosoknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel[111].

2.3.4. Redemptoris Missio. II. János Pál pápa liturgikus enciklikája 1990. december. 7.

Minden egyházi és civil megnyilatkozásban elválaszthatatlan egymástól a keresztény munkásság léte a missziótól. Már nem prédikációkról és teológiai vitákról van szó, amelyeket bárki magáévá tehet? hanem a hétköznapi élet tanúságtételéről. A példánk itt is Krisztus, aki nem csak tanításában de életében is az Istennek tökéletes megnyilatkozása[112].

41. A missziós tevékenység nem más és nem is kevesebb, mint Isten elhatározásainak kinyilvánítása, epifániája.

42. Az evangelizáció első formája a tanúságtétel. A korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak, inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak, jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméletnek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás első és pótolhatatlan formája[113].

46. Megtérés és keresztség. Isten igéjének hirdetése a keresztény megtérésre irányul, azaz Krisztusnak és az Ő Evangéliumának teljes és őszinte befogadására a hit által. A megtérés a hitben kezdettől fogva egyetemes és radikális következményként jelenik meg.[114]

49. Mindenekelőtt szükséges mindenhol keresztény közösségeket létesíteni, amelyek Isten jelenlétei ebben a világban, és törekednek egyházzá fejlődni.[115]

3. 5. II. János Pál pápa: Novo Milennio Ineunte

II. János Pál pápa apostoli levelébe az új évezred küszöbén szinte minden olyan embercsoportot belefoglalt, mely meghatározza majd az új évezred elején élő társadalmi rétegek alapjait. Ide tartoznak a munkások is. A Szentatya röviden, de nagyon pontosan felkéri a munkásokat, hogy a hétköznapi élet őreiként legyenek jelen a világban munkájukkal, életükkel.[116]

"Nagylélegzetű esemény volt a munkások összejövetele május elsején, a munka ünnepének hagyományos napján. Arra kértem Őket, hogy Szent Józsefet és magát Jézust utánozva[117] éljék a munka lelkiségét. Jubileumuk egyben alkalmat kínált számomra, hogy sürgető felhívást tegyek közzé a munka világában fennálló gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek gyógyítására, valamint arra, hogy döntésekkel kormányozzák a gazdasági globalizáció folyamatait - a szolidaritás és a minden emberi személynek kijáró tisztelet jegyében."

2.4. Catechesi Tradendae. Általános Kateketikai Direktórium
II. János Pál pápa 1979. Október 16.

Az Általános Kateketikai Direktórium[118] nagyon fontos lehetőséget említ, amelynek veszélyeire is felhívja a figyelmet. A munkásmissziók szerepének az egyik legfontosabb pontja az, hogy egy munkásfiatal legalább 10 évvel hamarabb kerül ki az önálló életbe és kell megbirkóznia a nehézségekkel, mint egy értelmiséginek. Ez hatalmas különbség. A társadalom több mint felének az életről való tapasztalatai egy évtizeddel előrébb vannak, mint a vezető értelmiségé. Ez a társadalom működésében is különös problémákat okozhat. Érdekes lenne egy ilyen témájú felmérés készítése, mivel erről adatunk nincs.
Szerencsére a CT itt nem áll meg ezen probléma felmutatásánál. Tovább lép, hogy mit tegyünk, hogy keresztény értékeinkre e különbségektől függetlenül választ kapjanak.

Ötödik fejezet/13. Rész 90. Azok a fiatalok, akik fizikai vagy szakmunkát végeznek - és a számuk igen nagy - arra vannak kényszerítve, hogy személyiségük korán érlelődjék meg. Ez a gyorsított személyiségérés néha sikerrel jár, néha nem? néha teljesen lezajlik, máskor csak részleteiben. Ebből következik, hogy az ilyen fiatalok számára speciális hitoktatást kell biztosítani. E hitoktatásnak a mindennapok egészen konkrét problémáit is figyelembe kell vennie, támogatni kell a munkát elkezdő fiatalokat és segíteni kell őket abban, hogy mindenki a képességei szerint működjék együtt katolikus egyesületekkel.[119] De ezen kívül, mivel a fiatal munkásban is jelen vannak azok a vonások, amelyek a fiatalokat általában jellemzik, a hitoktatás ne csak konkrét problémáikra adjon konkrét megoldást, hanem mutassa meg nekik, hogy hogyan lehetnek részeseivé Isten egész művének.

2.5. Egyházmegyei szintű megnyilatkozások 2.5.1. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusa. 2000

A Főegyházmegyei szinódus a 2000. évben ült össze, közel 400 képviselővel[120]. Célja a II. Vatikáni zsinat szellemiségében meghatározni a főegyházmegye jövőképét, lehetőségeit. A munkás rétegeket itt is mint meg nem fogható csoportot említik a határozatok. "Fontos megállapítás, hogy a pasztorációnk túlságosan intellektuális, ezért nincs igazi élő gyakorlata a munkásfiatalok megszólításának." Szakmunkástanulókra hamarabb és erősebben hatnak a lehúzó erők. Általános tapasztalat, hogy a fiúkat az egyház életébe nehezebb bevonni.

80. A középiskolás gyermekeknek több mint fele szakiskolában tanul tovább. Ezt a korosztályt és ezt az iskolatípust az egyház általában nem tudja megközelíteni. Tervezni, szervezni kell ezekben az intézményekben is a hitoktatás lehetőségét. Katolikus szakmunkásképző iskola indítására is szükség lenne.”

97. „Elengedhetetlenül fontos feladat a munkásfiatalokkal való törődés. Az ifjúsági munkát, feladatokat tevékenység-központúbbá, mozgalomszerűbbé kell szervezni (pl: JOC, Kolping, stb.), hogy ők is megtalálják helyüket az egyházban.”

368. „A Főegyházmegye szociális térképe alapján feltárja - a városi, falusi és a tanyavilág - szociális problémáit és a megoldásukhoz szükséges erőforrásokat.

2.5.2. Szeged-Csanád Egyházmegyei Zsinat
1995 szeptember. 24.

A Szeged-Csanád Egyházmegyei Zsinat[121] a rendszerváltozás után egy új indulás lendületét igyekezett biztosítani. Habár a 70-es évektől folyamatosan épültek az egyházmegye több településén is kisközösségek, sajnos a zsinat ennek ellenére szinte meg sem említi tapasztalataiban, felméréseinek eredményeiben a Szegeden kívüli területeket. Konkrét programot nem tud és nem is tervez sem a munkásság, sem a parasztság misszionálására. Ennek ellenére - dióhéjban - összefoglalom mind a teológiai, mind a tapasztalati és a javaslati pontokat is a munkássággal és a parasztsággal kapcsolatban. Megemlítem a szakmunkástanulókkal és a munkanélküliekkel kapcsolatos részeket is.

341. „Az egyházmegye lehetőség szerint hozzon létre szakmunkásképző intézeteket is.”

Az alábbi pontok kifejtik azt a nagy űrt, melyet be kell töltenünk azért, hogy a munkásifjúság is csatlakozhasson az egyházhoz. A hiányosságok okait nem, de magát a tény kiemeli a zsinat is. 358. „A munkásfiatalok sajnos még ezrelékben sem kifejezhető mértékben kapcsolódnak be az egyház életébe, ennek következtében az ifjúsági munkából teljesen hiányoznak. Nem jobb a helyzet a mára már arányszámában is viszonylag megfogyatkozott parasztfiatalság körében sem."

369. „Még szakemberek előtt sem világos és egyértelmű, hogyan lehetne megközelíteni és összefogni azokat a szakmunkástanulókat és munkásfiatalokat, akik általános iskolás korukban még gyakorolták vallásukat. Ezen a téren országos, vagy legalább egyházmegyei méretű kezdeményezés lenne szükséges. Ezen a területen különösképpen támogassuk a kortárscsoportok szerveződéseit!”

Szakmai szinten fontos a katekéták, hitoktatók ilyen irányú képzése is, hiszen társadalmunk jelentős részét említjük meg itt. S a velük való foglalkozás nem merülhet ki, önkéntes fiatalok hétvégi időtöltésében.

375. „Feltétlenül szükséges az, hogy legalább egy jól képzett szakember foglalkozzék a munkásfiatalokkal, gondjaikkal.”

A Zsinat, még a munkanélküliség problémáját és az azt követő lelkipásztori feladatokat is előírja. Figyelmeztet azonban arra, hogy ezt egyedül, az önkormányzatok és a kormányok beavatkozása nélkül, önállóan megoldani nem tudja.[122]

2.5.3. Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. 1942

Prohászka Ottokár püspök atya fontos kulcs a magyarországi katolicizmus szociális kérdéseinek megoldásában. Ő fordította XIII. Pius pápa Rerum Novarum enciklikáját magyarra, majd Ő maga is több alkalommal részt vett a magyarországi szociális problémák tényleges megoldásában, vagy írt arról. Ilyen írása a Modern katolicizmus című mű is. [123]
Prohászka Ottokár a munka és az egyház viszonyában Cardijnhoz hasonlóan észrevette, hogy sajnos a munkának a büntetés jellege kap hangsúlyt, s ezt a véleményt valahogy meg kell változtatni az emberek fejében. Ő is nagy figyelmet fordít a munkára, amely az isteni hasonlóság egyik vonása[124]. A teremtés pillanatától kezdve az egész ószövetségben a munka és a munkás nemes jellegének hangsúlyozása figyelhető meg. Ugyanígy az Újszövetség is munkás Szent Józseffel és Jézus Urunkkal példaként, fontos hitelességi foka volt a keresztény tanításnak. Prohászka szerint a munka az élet, az egészség és a boldogság szükséges eleme, a munka életfejlesztő és életnemesítő tényező.
"A munka tehát büntetés, ha elfonnyadunk alatta, amikor súlya alatt páriákká, helotákká, rabszolgákká, örömtelen bérmunkásokká görnyedünk, de lehet áldás is, ha kivirágzik testünk tőle. Mind a két esetben azonban csak eszköz és nem cél"… "Azért oktalanság evangéliumot képzelni, melynek jó híre ez legyen: emberek, azért éltek, hogy dolgozzatok. Hanem az lesz a jó hír: emberek, mennyország lehet bennetek, akár vasúttal, akár gyalog jártok, akár kézzel, akár géppel fontok. Emberek ez a mennyország nem csak lehetséges, hanem erőtök is van hozzá, mert ti erkölcsi erők forrásai vagytok. Akarjátok erősen és kitartóan s eltávozik belső világotok, s ettől a belsőtől változik el majd a külső is. A belsőtől a külső, ez az evangélium, a külsőtől a belső, ez a szociáldemokrácia."

3. A lelkipásztori célok kitűzése

3.1. A terv célja:

A Terv célja, hogy a Magyarországi munkásfiatalok erkölcsi és hitbeni fejlődését segítse elő és azt fejlessze, gondozza. Ez által igazodik a MKPK-OHB által kiadott MKD 1.2 pontjához.

3.1.1. A hosszú távú célok

Hosszú távú kateketikai célok A 20-25 éves lelkipásztori célunk, hogy a munkás-, és agrárifjúság mindennapi életének része legyen mind a hagyományos, mind a megélt, Szentlélekben megújult katolikus hit. Hosszú távú kateketikai célok:

- A Szentlélek kegyelme által a munkások és az agráriumban élők a maguk nyelvén értsék Jézus Krisztust, az Atya Isten Fiát, aki által új emberré válhatnak.[125]
- A társadalomban élők a maguk szintjén tudnak Jézus Krisztushoz és az egyházhoz közelebb-, és közelebb kerülni.
- A munkásságot nem a marxizmusi felfogás, hanem a keresztény, szentjózsefi példa alapján határozhatjuk meg,
- A katekézis a magyar társadalomban élők számára az élet végig való lelki és spirituális vezetést jelenti. Nem záródik le a katekézis a bérmálkozással, hanem az élet végéig tart.
- A közvetlen misszió által az egyház mozgástere nagyobb, a hívők számára átláthatóbb és hitelesebb lesz. Így, könnyebben részt tudnak venni-, és vállalnia az egyház küldetésében.
- Képes lesz az egyház válaszolni a hívők személyes problémáira, élethelyzeteire.
- A társadalomban levő „átlagemberek” jelentős része a közösségi élet fontosságát a hétköznapokban is megélheti,[126]
Hosszú távú társadalmi célok:

· Kiegyensúlyozott becsületes polgárok, családapák, és anyák legyenek az ország alkotói,
· A becsületes munka értékké váljon a társadalomban,[127]
· A városiak és a falusiak közti összefogás erősödik,
· Alkoholizmus és a családi erőszak visszaszorítása,
· Ügyesebb mezőgazdasági vállalkozók megjelenése,
· A keresztény munkás és paraszt öntudat kialakítása,

3.1.2. Középtávú célok:

Középtávú kateketikai célok:
- A Maertyria megélése a mindennapokban. Első lépésben a hívő, találkozik egy olyan személlyel, aki hitvallást tud tenni és tesz is számára Jézus Krisztusról. Hiteles képet mutat arról, hogy a „régi emberrel” ellentétben mennyire más, „Új Emberré” válhat a Krisztus által.
- A Diakóniába való aktív részvétel. Második lépésben a kereső számára, a hiteles keresztény (fizikai vagy lelki) segítséget nyújt. Ez által a saját életében is megtapasztalhatja Krisztus szeretetét.[128]
- Koioniába való bekapcsolódása az egyház tagjainak. Harmadik lépésben egy olyan közösségébe kapcsolódik be, mely számára még mélyebbé teheti az egyházban való életete és segít a lelki fejlődésében. Ez a közösség egyben az agapé közössége is.[129]
- A Liturgiában való aktív rászvétel. Negyedik épésben a hívő magátólvaló kötelességének érzi, hogy hálát adjon Istennek azért, amit eddig Tőle kapott. A Liturgiában való részvételét „kötelességének” érzi.
- A Maertyria megéltetése a mindennapokban a többi kereszténnyel. Az ötödik lépésben a hívő, maga tud-, és tesz is tanúságot Jézus Krisztusról. Hiteles képet mutat arról, hogy a „régi emberrel” ellentétben mennyire más, „Új Emberré” válhat más is a Krisztus Jézus által.
- A papság és az egyház felé való bizalom erősödik,
- A férfiaik szerepe erősödik az egyházban,
- A hitoktatás és a katekézis közti szakadék csökkenni fog,
- A középiskolai hitoktatás élményszerű, hiteles és a fiatalok, mindenirányú fejlődését elősegítő lesz,
Középtávú társadalmi célok:

- Az ingázás életmódja nem szakítja el a felnőtt munkást a helyi keresztény közösségtől, mint eddig,
- A munkanélküliség mértéke és az anyagi szegénység az emberek érzékenységével arányosan csökken,
- A helyi közösségek erősödésével a helyi felvásárlói piac előtérbe kerül a multinacionális cégekkel szemben,
- A családok helyzete (közvetve a hajléktalanügy, az árvák ügye, a drogosok-, és szenvedélybetegségek ügye) nagy mértékben fog javulni a családos katekézisen keresztül,[130]
- A nemzeti öntudat a magyar szentek és boldogok ismeretén keresztül erősödni fog,

3.1.3. Rövidtávú célok:

Rövidtávú kateketikai célok:

- A katolikus hit megismertetése és az abban való folyamatos fejlődés,
- Liturgikus nevelés és az abban való folyamatos fejlődés,
- Az erkölcsi nevelés és az abban való folyamatos fejlődés,
- Az imádságra való nevelés és az abban való folyamatos fejlődés,
- A közösségi életre való nevelés és az abban való folyamatos fejlődés,
- Folyamatos beavatás a missziós küldetésbe és az abban való folyamatos fejlődés,
- Az egyház szentjeinek és hitvallóinak életét megismerve az életmodellek és életszemléletek a show műsorok „értékrendjéről” a keresztény értékek felé tolódik el,[131]

3.1.4. Az egyes pasztorális területeknek megfelelő célok

A fiatalságra vonatkozó részcélok:

· Eredményesebben tudnak tanulni a fiatalok,
· Tisztább és bensőségesebb párkapcsolatok alkotói lesznek,[132]
· Megbízható baráti közösségek kialakulása várható,
· Az ifjúság, szabad akaratra irányuló vágya nem elfojtódik, hanem helyes irányt vesz az ifjúsági katekézisnek köszönhetően,[133]
· Az alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás és a szenvedélybetegségek visszaszorulnak,
· Az ifjúsági szubkultúrák nem távolabb, hanem közelebb hozzák a fiatalokat az egyházhoz,
· A becsületes munka általánosan válik a fiatalok életében,
· Népi hagyományok és a haza szeretete, tisztelete erősödik a fiatalokban,[134]

Középkorúságra vonatkozó részcélok:

· Nyugodtabb családi háttér alakul ki,
· Öntevékeny helyi csoportok szerveződnek, melyek környezetüket aktívan alakítják és védik,
· Az Isten kezébe helyezett házaspári viszonynak és a keresztény otthonnak[135] köszönhetően több olyan társadalmi probléma automatikusan oldódik meg, mint a fogamzásgátlás, abortusz, válások, hajléktalanság, családon kívüli gyermekek, és a többi.
· Becsületesebb és ügyesebb mezőgazdasági és ipari vállalkozók jelennek meg a piacon,

3.2. Hipotézis

A munkásfiatalok hitoktatása és erkölcsi nevelése egyházstratégiai és nemzetstratégiai szempontból elsődleges prioritást kell, hogy élvezzen!
Ha nem kezdjük el minél előbb a középiskolai fiatalok hitoktatását és erkölcsi nevelését, legkésőbb 4 év múlva a középiskolai hittanok kötelezővé tételekor a liberális irányítású kisegyházak gyökereiben változtathatják meg a vallási és a társadalmi erkölcsi térképet Magyarországon.
Mivel már az idősek jelentős hányada sem részesült általános érvényű hitoktatásban, akár az elkövetkező 10 év alatt összerogyhat a Szent István királyunk alkotott mű.

3.3. Motivációnk:

Nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is fontos hiánypótló szerepet tölt be ez a Terv, mely magjait a Rerum Novarum enciklika ültette el. XIII. Leó pápa azonban már 120 éve is arra figyelmeztetett, hogy súlyos elmaradásaink vannak a munkásság missziója terén. Az azóta eltelt időben sem sikerült az egyház részévé tenni ezt, a társadalom jelentős részét kitevő, mégis vallásilag a legaktívabb csoportot.
Azt remélhetjük, hogy ha sikerül egy olyan alapot letenni, melyre ez után építhetnek a katekéták, hitoktatók, lelkipásztorok, akkor a jövő Magyarországán .a katolikus hívek száma határozottan növekedni fog.

3.4. A hitoktatási csoportok szervezése

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Hitoktatási Szabályzata[136] biztosítja a magyarországi katolikus hitoktatás feltételeit. A Szabályzat VII. fejezete pontosítja a hittancsoportok megszervezési lehetőségeit. Azonban már az I. fejezetben bebizonyítottuk, hogy a szakközép-, és szakiskolai hitoktatás és katekézis különbözik az általános iskolai hitoktatástól. Ezért, szükségesnek tartjuk, hogy a 64-as pont által biztosított „eltérést” kérelmünkre, a megyés püspök, a Magyar Katolikus Egyház missziójára hivatkozva engedélyezze!

3.4.1. Prekatekumenátus

A középiskolai katekézis egyik alapfeltétele, hogy az általánosiskolából kikerülő katolikus fiatalokat a középiskolában - még ha az más településen is van-, megtartva és tovább fejlesztve adja majd vissza annak a plébániának, amelyből a fiatal jött. Megnyugvás lenne ez a szülőknek is, hogy gyermekük, ha szakiskolába is megy, alapvetően keresztény közösségben nevelődik tovább. Megnyugvás lehet a fiatalnak, mivel Ő sem egy idegen környezetbe fog bekerülni, hanem az előtábornak köszönhetően, már egy ifjúsági, baráti csoporton keresztül kerül az iskolába. S végül az egyházközségnek is hasznos dolog lehet, hiszen az eddig nevelt fiataljaikat nem veszítik el.
Azonban, mint már fentebb említettük, az általános iskola 6. osztályától a fiatalok jelentős része kilép a klasszikus értelmű hitoktatásból. Azaz a középiskolai katekézis nem kap fiatalokat a helyi plébániáktól.
A középiskolai katekézis ez által egy teljes körű misszióval tud csak kezdeni. Egy olyan típusú misszióval, melyről a fiatal még nem is hallott, s melynek az „elődjétől” már megcsömörözve, pár éve elköszönt.
A fiatalnak nincs is semmiféle olyan oka, amiért eljárna hittanra, hiszen mind a plébánia, mind az eddigi hitoktatók a hittant csak az elsőáldozásra és a bérmálkozásra való felkészítésnek mutatták be. Mivel a katolikus fiatal ezen szentségekkel már fel van vértezve, így semmi olyan indokot nem tud és nem is tudatták eddig vele, hogy miért éri meg a továbbiakban is hittanra járni.
Éppen ezen okokból kifolyólag javasoljuk azt, hogy az általános iskolai hitoktatást folytatva az általános iskola 6. osztályától már kezdődjék el az ifjúsági katekézis alapú hitoktatás.

3.4.2. A hitoktatás tere

Folyamatos elvárásunk a hitoktatástól, hogy a mindennapi emberek éljék meg otthonaikban és munkahelyeiken is a keresztény hitüket. Éppen ezért a missziónk elsődleges tere az a környezet, ahol dolgozik és él a hétköznapi munkásember. Nem a templom és nem az egyház, nem a kultúr-, vagy pártház.
Mivel a fiatalok és a felnőttek, életük jelentős részét az iskolában, munkahelyen és a szórakozóhelyen töltik[137], éppen ezen okból kifolyólag a katekézisnek és a hitoktatásnak is, ezen helyeken kell teret kapniuk. Ki kell alakítani[138], hogy mind az iskolákban, mind a munkahelyeken, mind a szórakozóhelyeken, milyen módon lehet a katekézist a célcsoport felé átadni úgy, hogy az mindenben megfeleljen a fent említett céloknak.

3.4.3. Óratervek

A hitoktatási óraterveket a fentiek szerint, a fiatalok fejlődésének megfelelően kell kialakítani. Mivel a fiatalok nem ugyanabban az életkorban kerülnek közel az egyházhoz, így nem egy csoportosan felmenő rendszerű hitoktatást kell végezni, hanem, ahogy a liturgia is működik, egy ciklikus jellegűt. Ebben a ciklikusságban, azonban minden élethelyzetben más és más mélyítendő el az egyén számára ugyanabban a témában. PL: a családi élettel vagy a munkával kapcsolatban mást kell megtanulnia egy gyermeknek, egy serdülőnek, egy fiatalnak, egy felnőttnek és egy idősnek. A ciklikus rendszerben lehet csak az erkölcsi nevelést elvégezni, hiszen ez ad alkalmat arra, hogy egy közösségben élő ember a saját tempója szerint haladhasson. A felmenő rendszerű oktatás mellett, két, ciklikus természetű nevelési forma működik. Az egyik a katolikus egyház liturgikus nevelése, mely a szentmisék és a liturgikus évben teljesedik ki, a másik pedig a cserkésznevelési rendszer.
Ezen formához kapcsolhatunk alkalmanként aktuális szentek életét és értékeit[139], történelmi eseményeket vagy az egyházi évkörhöz kapcsolódó népi hagyományokat is, melyek megismerésével mélyebben rögzül a fiatalok számára tanításunk.

3.4.4. Foglalkozások felépítése

A foglalkozások három fő részből állnak. A részek nem határolódnak el egymástól, sőt fontos, hogy egy ívet alkossunk a reánk bízott idő alatt. Ez nem működhet, csak a fiatalok bevonásával, laza, bensőséges, őszinte beszélgetéseken keresztül. Ezen foglalkozások mind az ifjúsági témákat, módszerekkel, pedagógiával feldolgozva éljük át,, a fiatalokkal együtt.[140]

1. A ráhangolódás. Sokszor a fiatalok azért nem tudnak beszélgetni egy foglalkozáson, mert nincsenek összehangolva. Van, aki a másik nemnek udvarolt, van aki épp evett, van akit készült a dolgozatra és van, aki az interneten építette inkább a kapcsolatait. Természetesen egy közösségi beszélgetésben mindannyian máshogy reagálnak. Sokszor, ha a helyzet úgy hozza, ez a rész veszi el a foglalkozás jelentős, ha nem teljes részét. Már e dolgozat írójával is nem egyszer megtörtént, hogy egy fiatal olyan témát hozott otthonról, amit nem lehetett szó és beszélgetés nélkül hagyni. És gyakran előfordul, hogy a fiatalok életének problémáinak rendezése, égetőbbek a pedagógiai céljaink elérésében, mint a tananyag leadása.

A Ráhangolódás szakasznak négy alrésze van. 2. A tanító rész
A tanító rész célja különféle padagógiai módszereken[141] keresztül Krisztus Igéjének tovább adása, tovább gondolása.
Ez a rész öt alrészből áll.

3. A lezáró rész. Ezen rész célja, hogy a teljes foglalkozáson tapasztaltakat összefoglaljuk, csokorba rendezzük, s ha lehet a mindennapi életünk részévé, feladatává tegyük. Ennek a résznek két alrésze van.

1/a. Teremrendezés:
Célja, hogy a csoporttagok lássák egymást, ezzel is a közösségi munkát segítjük elő. Bensőséges, nyugodt légkör teremtése, ahol oldhatjuk a tantermi légkört. Szellőztetéssel a tiszta levegő frissebbé teheti a légkört. Együtt rendezzük be a termet. Ez a belépési és az összehangolási folyamat fontos része..

1/b. Ima:
Idézetek szentektől, gondolkodóktól, költőktől. Kapcsolódjon a témához, ráhangoljon, összefogjon, megnyugtasson. Itt lehet énekelni is ifjúsági dalokat. Célja, egyben az Istennel való kapcsolat, de egyben a szeretetközösség kialakítása is. Ahol Istennel együtt vagyunk, ott mi is erősebben vagyunk együtt.

1/c. Egymásrahangolás:
Főként játékok, ahol a cél:
problémák lerakása az előző óráról vagy otthonról hozott dolgoknak,
az esetleges ellenállás megtörése,
közös hullámhossz keresése, a csendesek bíztatása a hangosak csitítása,

1/d. Hogy vagy kör:
Cél, megtudni, hogy most, hogy érzi magát a fiatal. Nincs-e olyan nehézsége vagy túl nagy öröme, ami akadályozhatná a közös munkában? Mi volt a legjobb dolog ami a múlt hét óta történt vele? 2/a. Lényeg felé irányuló játékos csoportmunka:
A tanító rész első alpontja a témát egy személyes tapasztalattal vezeti be, amely játékos formában teszi személyessé a fiatalok számára a későbbi tanítást.

2/b. Játékelemzés.
A játékot nem csak végigcsinálni kell, hanem itt, a tapasztalatokat is le kell belőle szűrni. A konkrétumok megfogalmazása segít abban, hogy a fiatalok életük további részében is, a tapasztalatok után, tudatosítsák is, azt.

2/c. Igaz történet:
Az óra tanítási céljával megegyező bibliai idézet vagy egyéb történet elmesélése, ahol szintén valami hasonló tapasztalatot, bölcsességet állapítottak meg. Ez, mintegy igazolása annak, hogy helyes úton járunk, hiszen más bölcselők is ide jutottak. A leghasznosabb dolog egy tanúságtevő szent életét elmondani, ha lehet nem túl misztifikálva, hanem modernebb formában. Elmondani mit, érezhetett és mit, miért tett.[142]

2/d. Tanítás:
Ennél az alpontnál, sarkítottan, röviden kell megfogalmazni a lényeget![143]
Pl:„Kard által vész, ki kardot ragad” Rögzíteni kell, pl. leírni, szimbólumot, képet keresni rá. De pontosan meg kell a tanítást határozni.

2/e. Tanúságtétel:

A tanító rész záró része, de mégis csúcspontja a tanúságtétel, ahol elmondom, hogy az én életemben hogy jöttem rá eme tanítás igazságára. A tapasztalat megjelenítése kifejezetten fontos a fiatalok hitnevelése céljából, hiszen ez által találnak új életpéldákat, életmodelleket, s vezetőjükhöz is közelebb kerülnek[144].

3/a. Mit viszek haza?
Mik azok az értékek, melyekkel a fiatal a foglalkozáson gyarapodott, gazdagodott. Ezek tudatosítása nagyon fontos, különösen azért, mert ezzel, az utolsó szó jogán köszönnek el a többiektől. Ez az a fejezet, amikor elmondhatja mindenki, mennyire fontos számára az egész közösség, osztály és mit tudott ebből kivenni.[145]

3/b. Lezárás:
Vidám, a témától független búcsú.

3.4.5. Közös évközi programok

Mivel az óratervek igazodnak a liturgikus év eseményeihez, így azon programok, táborok,[146] melyek a csoportok közti évközi élmény-, vagy képzési programokat jelenti, ezek is legyenek összehangolva.[147] Így, a szociális és liturgikus tevékenységek kapcsolódjanak a hitoktatás aktuális témájához.
Ugyanakkor nagyon egészséges a közösségeknek, ha a tagjai egymással találkozva látják az, hogy nem csak egy zárt csoportról van szó, hanem élő közösségek halmazáról.

[101] Vö: RN, 14 o.
[102] Vö: RN, 48-49 o.
[103] Vö: RN, 45 o.
[104] Vö: RN, 43-45 o
[105] Vö: RN 45-46 o.
[106] RC
[107] Vö: KIOE: Nevelési Elvek a KIOE-ban 12 sz. 12-17 o.
[108] Vö: Elmélkedések Katolikus Munkásifjak Számára, I-II 95-99 o, KIOE sokszorosító alap, Veszprém, 3827/1942, Szerk: Pfeiffer László, Továbbiakban: KIOE: Elmélkedések munkásifjaknak
[109] Vö: Im: I-II 17-18 o.
[110] Vö: KIOE: Tarts Velünk, Munkásifjú Könyvtár, 12. szám, 9-11 o. Vö: KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak, I-II 127-130 o.
[111] Vö: Im: I-II 126-127 o.
[112] II. János Pál: Redemptoris Missio, - Szent István Társulat, 1992, Budapest, ISBN 9633606500, XXI. Kötet, Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: RM
[113] Vö: JOC: Cardijn, -10-12 o. Vö: JOC: Munkásifjúság szolgálatában, I-III 49-51 o.
[114] Vö: KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak, I-II 32-33 o.
[115] Vö: Im: 156-160 o.
[116] II. János Pál: Novo Millennio Ineunte, 16 o, Szent István Társulat, 2001, Budapest, ISBN 96361 196 2, XXXVI kötet, Szerk Farkas Olivér, Továbbiakban: NMI
[117] KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak, 126-130 o.
[118] Sacra Congregatio Pro Clericis / Catechesi Tradendae, 1979, - Szent István Társulat, 1994, Budapest, ISBN 963360 7663, Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: CT
[119] Vö: JOC: Munkásifjúság szolgálatában, 55-60 o.
[120] Kalocsa Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusi Könyve, Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság, 2000, Kecskemét, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseksége, Továbbiakban: KKFSzK,
[121] Szeged-Csanád Egyházmegye Zsinati Könyve, Kiadó:Szeged-Csanád Egyházmegyei Hatóság,, 1995, Szeged, Gyulay Endre, Továbbiakban: ZSK,
[122] Vö: Szeged Csanád Egyházmegyei Zsinat 515.p.
[123] Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus, 84 o, Szent István Társulat, 1990, Budapest,
[124] KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak, 133-135 o,
[125] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.5. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[126] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.8. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[127] Az Egyház Társadalmi Tanítása 5.2.3. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[128] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.6. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[129] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.8. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[130] Az Egyház Társadalmi Tanítása 5.3.2. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[131] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.1. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[132] Igazságosabb és Testvériesebb Világot! 58 o. MKPK körlevele, BP, 1996, Felelős kiadó: Gyulay Endre
[133] Az Egyház Társadalmi Tanítása 2.2.2. Beran-Lenhardt, PPKE-HTK. BP. 2003. Szent István Társulat, ISBN 963 361 527 1
[134] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/2. 56 o. Nevelés az igaz magyarságra. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1992. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[136] Szabályzat. A Magyar katolikus hitoktatás egyes munkaügyi, jogi, valamint finanszírozási feltételeiről. MKPK. 2005. Felelős kiadó: dr. Veres András püspök.
[137] Magyar Kateketikai Direktórium. 3.3.2.3. 3.bek. MKPK-HB, Szent István Társulat BP. 2000. ISBN 963 361 181 4, Felelős kiadó: dr Rózsa Huba, Továbbiakban: MKD
[138] Magyar Cserkészvezetők Könyve II/3. X.3. pont. Írta: Sík S és Surján L. Bp. 1994. MCsSz ISBN 963 7947 19 1
[139] Kísértés a Jóra. Etikai olvasókönyv. Mácz István. Szent István Társulat. BP. 1993. ISBN 963 360 683 7
[140] Ifjúsági Csoportvezetők Gyakorlati Kézikönyve. Nagyító Alapítvány, 2004. Andrea Mewaldt – Zilvinas Gailius. Szeged
[141] Katolikus Erkölcstan Középfokú Iskolák Számára. dr Schütz Antal. Szent István Társulat, BP. 1941 Esztergomi Főegyházmegye 3738/1941 sz. tankönyve
[142] Szentek a szükség idején. Anselm Grün. JEL kiadó, BP. 2009 ISBN 978 963 9670 61 7
[144] Az Atya életünkben, plébániánkon. 77 o., 4-5 p. Lelkipásztori Napok Esztergom 1999 január. 25-28. OLI 1999. Szerk: Tomka Ferenc
[145] Nagyító. Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése. 165 o. Pax Christi, Szeged, 1999. ISBN 963 03 7094 8
[146] Ifjúságépítők-Ifjúsági vezetők könyve. 9. fej. Jim Burns. Kiadó: Új Remény Alapítvány, Alföldi Nyomda Rt, Debrecen,
[147] Magyar Cserkészvezetők Könyve I/4. 7. o. Az éves program. Írta: Sík S és Temesy Gy. Bp. 1993. MCsSz ISBN 963 7947 19 1

Surranó

„A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet.” (Sir6,14-16)

Diakónia

„Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.” (Huszár András)

Munkasuli

„Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” (Kol 3:23)

Domus

„Ahol boldog vagy, otthon vagy.” (Tolkien c. film)