VEZETŐK KÖNYVE

Az alábbi dokumentumot a nemzetközi munkásifjú mozgalmak közössége állította össze 1997-ben.

Közreadásával a célunk tisztelegni az anyag megalkotói, összeállítói és a magyarországi kiadók előtt is!

Meghívott vagy!

Amikor Krisztus a földre lépett, bár Dávid király családjából való volt, istállóban született. Isten Fia volt, mégis az ácsmester, szent József két dolgos kezével keresi meg a betevő falatot. Nem volt élete első harminc évében nyomorgó, de bemutatta ottlétével a munka fontosságát és a munkás Isten előtti megbecsülését.

Tanító munkája idején sokszor veszi példabeszédeit a munka világából: kiment a magvető, hogy elvesse a magot… a szőlősgazda és munkásai… a nap hevét és terhét viselő bérmunkások és így tovább. De munkatársait, apostolait, későbbi tanúságtevésre kiválasztottainak nagyobb részét is a halászok, munkások közül hívja meg.

Nagy biztatás lehet számunkra, hogy mennyire szereti Isten a munkást. Első imádóinak is angyalival a szegény pásztorokat hívta, nem az írástudókat és a nép vezetőit. Az egyház azóta is próbálja megbecsülni, tanítani, segíteni a munkásokat. Tanítani, gondozni, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak semmi féle elnyomással kapcsolatosan, de ne legyenek zsarolók, igazságtalanok, irigyek és másokat tönkretevők. A fiatalok kezébe adja a szentírást és kéri: láss, ítélj és cselekedj. Lásd mit tanított, hogyan élt, milyen példát adott Jézus? Fontold meg, mint alakítod életedet hasonló helyzetben, hogy élnek a többiek és az valóban krisztusi-e? És döntsd el és tedd meg valóban azt, amit Krisztus tőled vár. Így lesz nyugodt a szíved, így léphetsz Isten elé mindig tiszta lélekkel, és így leszel példakép és apostol a Krisztust még nem ismerő munkatársaid, barátaid között.

Hát lásd, mire hív az Úr, ítéld meg magadban, hogy valóban érdemes és kezd el tenni. E közösségben a többiek is ezt akarják. Velük mindent megbeszélve talán könnyebb lesz mérlegelni és, dönteni is, tenni is.

A kétkezi munkás Jézus dolgozó nevelőatyja, József könyörgésére adja meg a munkát és munkást szerető Krisztus, hogy neki tetsző munkások nőjenek fel, dolgozzanak, és példájukkal apostolkodjanak itt szeretett magyar hazánkban.

Szeged, 1996. március 10.
Gyulay Endre
Szeged-Csanádi megyés püspök

I. A KÉZIKÖNYV KIFEJEZÉSEI

Mielőtt rátérnénk a tárgyra, tisztáznunk kel kézikönyvünk néhány sajátos kifejezését, azok pontos értelmét. Az itt használta szavak ugyanis nem fordíthatók le ugyanazzal az értelemmel egyik vagy másik nyelvre.

KATOLIKUS MUNKÁSIFJÚ MOZGALOM. Ez az elnevezés flamand eredetű és munkát végző fiatalokat értenek alatta. Az angol fordításban a „munkás” főnév alatt nem az általános munkát végző fiatalokat értik, hanem csak a kétkezi dolgozókat. Ugyanakkor mi mindig valamennyi dolgozó fiatalra gondolunk, akiknek a helyzetük és gazdasági körülményeik azonosak.

A SZERVEZŐK. Ez a kifejezés az eredeti szövegben úgy szerepel: „militant”, vagyis harcos, amely angolra fordítva bizonyos politikai mellékízt kap, s ezért nem akarjuk átvenni. A szervezők szó alatt mi azokat a mozgalomban tevékenykedő fiatalokat étjük, akik felelősséget vállalva, a JOC elvei szerint élnek és foglalkoznak társaikkal. Ők a mozgalom aktivistái.

A DOLGOZÓK. A „munkásosztály” kifejezés többé már nem azoknak az összességét jelöli, akik azonos körülmények között élnek. Nagy különbség van ugyanis a munkát végző emberek között. Van köztük egy réteg, akik munkanélküliek, vagy létbizonytalanságban élnek, mert csak alkalmi munkát kapnak. A „dolgozók”, vagy „munkások” kifejezés néha olyan fiatalokat jelöl, akik nem tartoznak egy meghatározott társadalmi réteghez, hanem akik teljes, vagy részmunkaidőben fektén, engedély nélkül dolgoznak, munkahelyük bizonytalan, vagy esetleg teljesen munkanélküliek.

FIATALOK. Szerintük fiatalnak nevezhető mindenki, akinek életkora 14 és 25 év között van.

MUNKÁSIFJAK. Mikor ezt a kifejezést használjuk, azokra is gondolunk, akiknek nincsen munkájuk. A munkásifjak kifejezést mindazokra alkalmazzuk, kik dolgoznak, vagy a munkáséletre készülnek.

II. BEVEZETÉS

Az első világháborút követő években, a munkásság Belgiumban és Európa többi országában nagyon távol került az egyháztól. Ezt kellett tapasztalnia Joseph Cardijn, munkásszármazású, belga papnak is, amikor megismerkedett azokkal a gondokkal, amelyek a munkásfiatalokat gyötörték. Ezért határozta el, hogy harcolni fog a munkások anyagi jólétének megteremtéséért, és azért, hogy felemelje őket az Istenhez kötődés méltóságára.

Mikor tevékenységével kapcsolatosan számos ellenállásba ütközött, elhatározta, hogy munkájához XI. Pius pápa segítségét kéri. A pápa Cardijnt nagy örömmel fogadta, és így köszöntötte. „Végre akadt valaki, aki a munkások világából jött, és nekem a munkások és a szegények megmentéséről beszél… A gazdagok által megformált egyház több már nem Jézus Krisztus egyháza. Az egyház ugyanis a szegényekért van, Jézus az ő számukra alapította. Ezért kell a szegényeket visszahozni az egyházba.”

A JOC mozgalmat Joseph Cardijn 1925. április 18-án alapította. Mozgalma vezetését azokra a fiatalokra bízta, akiknek feladatává tette, hogy „kovásszá” legyenek, és hassák át a munkások sokmilliós tömegét. Egymás között, egymással és egymásért dogozzanak, hogy megváltoztassák úgy a saját, mint a társaik életét. Cardijnak, - akit VI. Pál pápa munkásságáért bíborossá nevezett ki, - kedvenc mondása volt:

„Minden egyes munkásfiatal élete drágább a föld minden aranyánál!”

Tevékenységük során a mozgalom első szervezői felismerték, hogy nekik elsőrendű feladatuk, hogy megnyerjék azokat a társaikat az egyház számára, akik igen távol kerültek az Istentől. Gyakran énekelték ebben az időben azt a mozgalmi dalukat, amely így szólt „a munkás testvéreinket visszahódítjuk Krisztusnak!”

A JOC szervezését az angolszász világban 1937-ben Gerard Rimmer pap és Pat Keegan fiatal gyári munkás kezdte el Angliában, egy Wigan nevű városban. Az angol mozgalom hamarosan átfogta az egész Földet, és 1957-ben XII. Pius pápa részvételével Rómában tartottak világtalálkozót. 1967-ben a JOC-nak 70 országban közel négymilliós tagsága volt.

A JOC szervezeteinek kiépítése most is folyamatban van, és a szervezet jelen van mind az öt földrészen. Legfőbb feladata ma is az, hogy az emberek életének kereszténnyé alakításáért folyamatos, apostoli tevékenységet fejtsen ki. E cél eléréséhez a mozgalom a munkásifjúságnak nagyszerű lehetőséget kínál, és támogatja őket, hogy a munkásfiatalok életüket a föltámadt Krisztus szellemében élhessék meg.

III. AZ ALAPELVEK

A munkásifjú mozgalom tevékenységének alapelveit a következő címszavakban lehetne megfogalmazni: HIT, TAPASZTALAT, APOSTOLI ELKÖTELEZETTSÉG ÉS MÓDSZER.

III.1. A hit

Hitünk azt tanítja, hogy az Isten minden embert, a férfiakat és a nőket, a saját képmására alkotott, és tőlük azt kívánja, hogy gyermekeiként az szeretetében éljenek. Az irántuk érzett szeretetét különleges módon juttatta kifejezésre Jézus Krisztusban. Az emberiségnek így adott új méltóságot, és megajándékozta őket lelkének kiáradásával.

Az Isten képmására alkotott valamennyi férfi és nő Jézus Krisztusban nyerte el megváltását. Nekik az a hivatásuk, hogy az isteni élet részesei legyenek. Az Isten szeretete külön külön kiárad valamennyi emberre. Így minden egyes ember Isten valóságos gyermeke, aki a Jézus iránti szeretetből képes életét neki ajándékozni és feláldozni. Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember odafordul az Istenhez és vele szövetségre lép, sorsát visszavonhatatlanul az kezébe teszi le. „Az Isten dicsősége ott van az emberi életben, és az ember életét az Isten figyelemmel kíséri”- mondja szent Ireneus.

Az ember életét és körülményeit ilyen szemmel nézve, kap minden keresztény emberi méltóságot, hogy reménykedéssel nézzen a jövőbe. Ez a szemléleti mód Jézus Krisztus megtestesülésében, halálában és feltámadásában gyökerezik, valamint abban a meggyőződésben, hogy az lelke utat mutatva ma is ott tevékenykedik a férfiak és a nők szívében. Nincsen tehát reménytelen helyzet, sem leküzdhetetlen akadály. A feltámadt Krisztussal minden lehetségessé vált. Ez a hitbeli amiben ma az ember él. Az Isten által számunkra felajánlott szövetség birtokában minden keresztény részese a jövőbeli Isten országának már itt a földön és az örökkévalóságban is.

III.2. A tapasztalat

A fiataloknak az életről szerzett tapasztalatai legtöbbször nélkülözik ezt a keresztényi szemléletet, illetve csupán bizonyos esetekben ismerik fel. Mindez a mindennapi életükben sem mutatkozik meg, sőt életformájuk kétféle módon el is homályosítja hitüket. Ennek oka egyrészt méltóságuk megalázása, nyomoruk és kemény életkörülményeik, másrészt pedig a maguk anyagias gondolkodása, illetve a fogyasztói társadalom rájuk gyakorolt hatása. A magatartásuk is nemegyszer ellene mond annak a dicsőségnek, amelyre az Istentől meghívást kaptak.

A bennünket körülvevő környezet, a mindennapi élet történéseinek helye (a család, a munkatársak, a szomszédok, az üzem, az iroda vagy az iskola) az, ahol nekünk az a hivatásunk, hogy az Isten dicsőségét életmódunkkal, magatartásunkkal kinyilvánítsuk, és ezeket a helyeket az Isten terveinek megfelelően alakítsuk. Cardijn bíboros egyszer azt mondta: „Mi gyakran azt a téves nézetet valljuk, hogy a munkahely a rossz, a hit lerombolásának a helye. Pedig az Isten terveiben az egy szent hely, ahol neki tiszteletet kell kapnia.”

Az a környezet, amelyben élünk, nem olyan hely, ahonnan el kellene menekülnünk attól félve, hogy elveszítjük önmagunkat. Éppen ellenkezőleg: nekünk azt a helyt mélységesen szeretnünk kell, mert oda az Isten, - aki a maga bölcsségével magasan felettünk áll, küldött el bennünket. Az gondviselése ott tevékenykedik valamennyiünk szívében, sokkal inkább, mint ahogyan azt mi elképzelni tudnánk. A keresztény embernek az a feladata, hogy az Evangélium szellemét beillessze saját és környezete életébe az Isten akaratának megfelelően, és hirdesse az Isten dicsőségét. Amikor beilleszkedik a környezetébe, a Szentléleknek lesz munkatársa, aki már ott tevékenykedik, és őt oda együttműködésre hívja meg.

III.3. Az apostoli elkötelezettség

A hit és az élet akkor lépett szoros kapcsolatba, amikor Jézus Krisztus emberi testet öltött magára, részt vállalt az ember reményeiben, szenvedéseiben és meghalt. Az isteni élete az emberi testben vált valósággá, hogy benne éljen az emberek közösségében. Jézus Krisztus tehát „ízig-vérig emberként lépett be a történelembe, azt magához emelve és önmagában újra összefogva” (II. Vatikáni zsinat. GS 38. 67.) Krisztus, miután feltámadott, lelke által odakapcsolódott az emberekhez, megmutatja nekik gondoskodó szeretetét, és az életszentségre hívja őket. Arra hív bennünket, hogy legyünk munkatársai, vállaljunk szolidaritást abban a küzdelemben, amely az emberi méltóságért folyik.

A keresztény élet alapvető feltétele a hit és a gyakorlati élet egybecsengése. Az igazi keresztény nemcsak ismeri a hitét, de azt meg is valósítja az életében. Azoknak a fiataloknak az életéből, akikről korábban szóltunk, éppen ez az, ami leggyakrabban hiányzik. Ennek az is oka lehet, hogy a hit lényegét nem az ő nyelvükön fogalmazták meg. Ez az oka, hogy nem értik, vagy ha ismerik is a hit igazságait, azokat az életkörülményeik elhomályosítják előttük. Nem látják világosan, hogy melyek azok az igazságok, amelyeket meg kellene élniük.

Éppen a hit és a mindennapi élet között emelkedő akadály az, ami indokolja, hogy apostoli elkötelezettségünk feladatainkhoz megfelelő legyen. Annak érdekében, hogy a magatartásunk kapcsolódhassák az egyszerű, az élet peremére kisodródott emberek életéhez, bizonyos feltételeket kell teljesítenünk. A tevékenységünk ugyanis nem merülhet ki felemelő, szép szertartásokban, jámbor énekekben, bármennyire is szépek azok. Joseph Cardijn azt mondja: „Mindenképpen olyan mozgalomra van szükség, amely a munkások és az egyház számára is egyaránt fontos.”

IV. A MOZGALOM JELLEMZŐI

Joseph Cardijn a JOC megalapításakor olyan szervezetet akart létrehozni, amely megfelelő választ ad a munkásifjúság gondjainak megoldására. Célkitűzései és tevékenységi módjai között vannak olyan jellegűek, amelyek alkalmasak a fiatalok életkörülményeinek és magatartásának megváltoztatására, és egyben támaszt adnak a fiatalok apostoli tevékenységéhez is. Segítik őket, hogy később, amikor már felnőtté válnak, apostoli és keresztény életet élhessenek.

A mozgalom említett jellemvonásai között ezek a legfontosabbak:

• Olyan közösség, amely tevékenysége során mozgalommá szerveződik.
• Olyan mozgalom, amelyet egymás között, egymást támogatva, egymásért maguk a fiatalok szerveznek.
• Olyan mozgalom, amelyet az egyház papjai és felnőtt munkatársai elfogadnak és támogatnak.
• Olyan mozgalom, amely tagjainak életkörülményeit és lehetőségeit alaposan ismeri és osztozik is azokban.
• Olyan mozgalom, amely felkészíti a fiatalokat, hogy felnőtté válva teljesíthessék keresztényi kötelezettségeiket.

Most pedig vizsgáljuk meg alaposabban ezeket a jellegzetességeket!

IV.1. A mozgalom tevékenykedésének jellemzői

Általános felfogás az, hogy ahol nevelés folyik, ott előadásokat, felolvasásokat, közös megbeszéléseket kell tartani. Ezeken az előadó elmondja a hallgatóságának, mit és miért kell tenniük. Cardijn viszont rájött arra, hogy azok között a fiatalok között, ahol ő dolgozik, ezzel nem sokra megy. Fontosabbnak látta, hogy foglalkoztassa őket. Gyakorlati feladatokat bízott rájuk: az előadások és felolvasások csak később kerülhettek sorra.

Ebből következik, hogy a JOC-ban tevékenykedő fiataloknak gyakorlati tapasztalatokkal kell rendelkezniük. Ez a gyakorlat arra irányul, hogy igyekezniük kell megváltoztatni valamit, ami rossz. Ilyenek lehetnek a munkakörülmények, maga az elvégzendő munka, a viselkedési mód, vagy a magatartás. Ezek gyakorlásának kiváló iskolája a mozgalom. E tevékenység közben tanulják meg, hogyan kell leküzdeniük gátlásaikat, félelmeiket. Megtanulnak helyesen dönteni az egyes problémákkal kapcsolatban, és közben megtapasztalják az is, hogy nekik lehetőségeik vannak egy-egy adott helyzetben annak javítására, megváltoztatására.

Tevékenységük mindig alapos helyzetfelmérést igényel. Ennek révén ismerhetik meg erejüket és gyengeségüket, rájönnek, hogy a helyes ötlet és a segítségnyújtás mellett milyen nagy szerepe van a hitnek, megtanulnak úgy dolgozni, hogy munkájuk a szükséges és sikeres változást eredményezze. A kitűzött cél érdekében a tennivalókat mindig alaposan végig kell gondolniuk. A bajok megszüntetéséhez ismerniük kell azok okait. Megtanulják, hogy közösségben kell cselekedniük, hogy céljaik elérésében a legeredményesebbek lehessenek. A munka közben tapasztalják meg, mennyi rejtett értékük van, melyek legtöbbjét eddig nem is ismerték. Megtanulják, hogy hogyan tudják munkájukat Krisztus tevékenységéhez kötni.

A fiatalok megtanulják, hogyan kell megfogalmazniuk elgondolásaikat, hogyan szervezkedjenek. Tisztába jönnek azzal, hogy felelősek úgy a saját, mint a mások életéért. A fiatalok a mozgalomban végzett munkájuk révén megtapasztalják, hogy ők maguk is átalakulnak, és részesei lesznek a világot jobbá tevő nagy vállalkozásnak. Így lesznek tevékeny részesei Isten alkotói munkájának, Krisztus megváltói tevékenységének.

Együttműködés másokkal

A JOC mozgalom nem elszigetelten működik. Gyakran előfordul, hogy a várt változás mások elhatározásától, tevékeny együttműködésétől függ. A JOC munkája a munkásfiatalok között arra irányul, hogy a munkásság élete jobbá váljon, összhangban tevékenykedik mindazokkal, akik az igazságért és az emberi méltóság kiteljesedéséért küzdenek. Ugyanakkor a JOC nem azonosítja magát egyetlen párttal, vagy mozgalommal sem. A mozgalom a munkásifjúság elvárásait és reményeit akarja megjeleníteni. Mivel alaposan ismeri a fiatalok helyzetété a különféle testületeknél, például a szövetkezeteknél, intézményeknél, hatóságoknál, - azoknál, akik a közhatalmat gyakorolják- őket képviselni tudja. A munkások között így tudja elősegíteni a fiatalok életkörülményeinek javulását.

A munkásifjú mozgalom egyik célja, hogy a munkásfiatalok között vezetőket képezzen. A tagságot arra bátorítja, hogy tevékenyen kapcsolódjanak be a szakszervezeti munkába, és mint a munkásifjúság képviselői foglalják el helyüket. Feladataikat végezzék ott felelősségteljesen, a mozgalom célkitűzéseinek szellemében. Így lesznek az élet sójává, a tészta élesztőjévé. A munkásifjú mozgalom együttműködik valamennyi olyan szervezettel, melyeknek célja az, hogy a munkások és a munkásifjúság jogait előmozdítsa.

IV.2. A fiatalok által, köztük és értük szervezett mozgalom

Ez a kifejezés, hogy a mozgalom „a fiatalok által, között és értük” szerveződik, a JOC egyik ismert jelmondata. Ez vonatkozik a mozgalom tevékenységének minden területére, de különösen ott érvényes, ahol a munkásfiatalok élnek és dolgoznak. A fiatalok, mielőtt hozzáfognának egy-egy közös célkitűzés megvalósításához, előzőleg alaposan tájékozódnak. A megvalósítandó célt közösen beszélik meg, hagyják jóvá, tervezik és szervezik. Ezek a célkitűzések mindig a maguk és társaik életének, helyzetének javítását szolgálják.

Így találják meg a lehető legcélravezetőbb utat, és ismerik fel, hogy a közösség milyen erőforrásokat rejt magában. A fiatalok nem csak bátorítják egymást a közös feladatok elvégzésére, de vitatkoznak is egymással, miközben az egymásért érzett felelősségérzetük egyre erősödik. Így válik nyilvánvalóvá, hogy ügyük előmozdításában és sorsuk jobbrafordulásában csak a közös tevékenység révén reménykedhetnek, életük célkitűzéseit csak így valósíthatják meg.

A mozgalom szervezésében és irányításában alapvető elv, hogy a JOC a munkásifjúság mozgalma, melynek szervezése és vezetése az ő feladatuk. A felelősség az ő vállaikon nyugszik, és valamennyi meghozott határozatukért egyetemlegesen felelősek.

A helyes felelősségtudatot a munka világában és az egyházon belül a kellő és gyakran igen hosszú tanulás árán sajátítják el. A tanulás során a mozgalomban tevékenykedő lelkipásztorok jelentős szerepet vállalnak, mégis a valódi felelősség kizárólag a fiatalokat terheli, mert nekik kell egymást oktatniuk. A munka világában és az egyházon belül így erősödik meg a felelősségük.

A JOC a munkásifjúság mozgalma, melyet ők maguk szerveznek, és valamennyi vele kapcsolatos felelősséget is tudatosan magukra vállalnak. Tisztában vannak azzal, hogy külön-külön más-más környezetből jöttek, és más-más adottságokkal rendelkeznek, mégis arra törekszenek, hogy cselekedeteikben és gondolkodásukban egységessé váljanak. A mozgalom azt várja tőlük, hogy adottságaikat, értékeiket állítsák a világ jobbításának szolgálatába az emberi méltóság megbecsüléséért és a „ó hír” (evangélium) terjesztéséért. A JOC így akarj hangsúlyozni, hogy a férfiaknak és a nőknek, bár adottságaik és hivatásuk merőben különböző, a társadalomban és az egyház szívében közös meghívásuk van egy új világ felépítésére, amelyben mindkét nemnek helye és jogai vannak. Így válnak ők minden nehézség dacára, az életben szerzett tapasztalataik révén (láss – ítélj - cselekedj) alkalmassá egy új világ kialakítására. Az Isten terve így mutatkozik meg bennük.

A JOC mint nevelő és képző mozgalom munkája során szemmel tartja a fiatalok valamennyi életjelenségét, és azokra figyelve (társadalmi, szociális, erkölcsi, vallási, stb.) a közösségben végzet munkájuk által megerősíti őket. (lásd, a később tárgyalásra kerülő, „A nevelés útja” c. fejezet egyes szakaszait.)

IV.3. Az egyház mozgalma

Azok a munkásfiatalok, akik együttműködve a lelkipásztoraikkal, egymással, egymás között, egymásért dolgoznak és szervezkednek, alkotják azt az egyházat, amely a munka világában, a munkások között születik meg. A JOC-nak az a feladata, hogy az egyházat belegyökereztesse a munkásifjúság életébe. A fiatalok, mint a munkásifjúság apostolai kapják meg ezt a küldetésüket.

A JOC az egyházközségen belül kiegyenlíti a tehetősbb hívek és a munkásfiatalok közötti egyenlőséget. Tehát nem párhuzamosan és megkülönböztetetten működik, és nem áll ellentétben az egyházközségben folyó élettel. Inkább kiszélesíti azt, mivel lehtővé teszi az egyház tevékeny jelenlété a dolgozó emberek körében.

Úgy a pasztorális tevékenységben, mint a munkásifjúság életéért folytatott igyekezetében hallathatja a hangját a mozgalom.

A mozgalom különleges szerepe van a munkások között folyó pasztorális tevékenység arculatának megváltoztatásában lendületes tevékenysége és jelenléte mindenütt megtalálható.

Közreműködése irányítja rá a pasztorális tevékenységet a munkásifjúság arculatának megváltoztatásában lendületes tevékenysége

Cselekedj

Valamennyi résztvevő számára:

• A megbeszélést követően milyen új döntésekre van szükség?
• Ezt a megbeszélést a lelki vezető segítségével kell előkészíteni.

VI.4. A lelkiélet elmélyítése

A lelkinap

A lelkinap megtartására sor kerülhet bármelyik napon, vagy csupán egyetlenegy este is. A karácsony, vagy a húsvét is jó alkalmat kínál egy-egy lelkinap megtartásához. Arra is felhasználhatjuk, hogy az Evangélium szellemében megvizsgáljuk kapcsolatainkat társainkhoz.

A lelkinap alkalmas lehetőség a magunkba tekintésre, a végzett munkánk megítélésére, ezeket az evangéliumi tanítással összevetni. Ezek a feltöltődés, az elmélyülés, a lelkiismeret-vizsgálat és az Istennel folytatott párbeszéd órái. A JOC tagjait Krisztus arra hívja, hogy Őt hallgassák, aki szeretetének ajándékait árasztja ki reájuk. Alkalom, hogy beszéljenek Vele. Ennek a találkozásnak és imádságnak mindig egy meghatározott témához kell kötődnie. A lelkinap a JOC tagjait ismét visszairányítja abba a környezetbe, ahol az a hivatásuk, hogy mások szolgálatára legyenek.

A lelkigyakorlat

A különböző körzetekben levő tanulmányi körök tagsága évenként egy alkalommal, egy hétvégén, vagy akár egy egész hétre is imádkozni jön össze (a lehetőségeknek megfelelően). Ez a lelkigyakorlat, amely nagyszerű alkalom a lelki elmélyülésre.

Mikor lelkinapot tartunk, néhány hét vagy hónap munkájára tekintünk vissza. A lelkigyakorlat több esztendő munkáját tekinti át. A lelkigyakorlatnak mindig meghatározott témája van, amelyről a résztvevők elmélkednek, például a feltámadás, a munkásfiatalok egymáshoz és Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolata, az imádság helyes módja, stb.

Ezzel kapcsolatosan a következő kérdések hasznosak:

• Hogyan lettél a mozgalom tagja? Hogyan lettél keresztény?
• Kik voltak azok az emberek, melyek voltak az események, amelyek hatást gyakoroltak rád?
• Öröm-e számodra, hogy a mozgalom tagja vagy? Miért?
• Szoktál-e beszélni a hitedről a barátaiddal, a munkatársaiddal?

Ezek a kérdések is alapjául szolgálhatnak a lelkigyakorlatnak.

A JOC tagjai a szentírás szövegén elmélkednek. Például húsvétkor azt a történetet olvassák, amely az Egyiptomból való kivonulásról szól. Olvashatják a szenvedő szolgát Izaiás prófétától, a szenvedéstörténetet, vagy a feltámadás eseményeit.

A pap mint lelki vezető irányítja a résztvevőket az elmélkedésekben. Természetesen nem arról van szó, hogy a szentírást olyan formában elemzik, mint azt például a szentírás tudomány előírásai során szokásos. A JOC-tagok lelkigyakorlatain az elmélkedésnek inkább a szentírásnak a mindennapi, a gyakorlati élethez való kapcsolódásáról szólnak. Mindez egy nagy párbeszéd saját életünk és a szentírás között.

A lelkigyakorlat számunkra a kikapcsolódás, az elmélkedés, az imádság ideje (melyet ki-ki magányosan vagy csoportban végez). Az elmélkedések mellett naponta bemutatják az Eucharisztia és a Kiengesztelődés szentségét. Hangsúlyt kap ebben az embertársaink iránti figyelem és a mások elfogadása: ennek keretében ajánlhatjuk fel életünket, szenvedéseinket, és örömeinket. A szentségek, amelyekkel itt élhetünk, újból feltárják előttünk Isten irántunk megnyilvánuló, határtalan szeretetét.

A lelkinapok és a lelkigyakorlatok elmélkedései a magasabb szintű lelki élet kialakulását szolgáljak. A lelkigyakorlatok a tagoknak lelki táplálékot nyújtanak, és segítik őket emberi kibontakozásukban. Ezek egyben a barátság és egymás alaposabb megismerésének a napjai is.

VI.5. A mozgalom visszatérő ünnepei

A közös ünnepek a munkásfiatalok életének fontos eseményei. A JOC minden esztendőben nagy fesztivált, ünnepséget szervez az ifjúság számára.

Az ünnep kiváló alkalom annak bemutatására, mit tesz, mivel foglalkozik a JOC, de egyben szórakozás, a vidám együttlét alkalma is. A mozgalomnak minden városban megvan a maga kultúrája, a története és vannak dalaik is. Az ünnep lehetőség annak az örömnek a kinyilvánítására, amit a mozgalomhoz tartozás számunkra jelent.

Az ünnepségen ki-ki tehetsége szerint szerepelhet. Vannak, akik zenélnek, mások énekelnek, vagy színielőadással szerepelnek. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg minél több munkásfiatal számára adjuk meg a szereplés lehetőségét.

Az ünnep sugározza, hogy a JOC mennyire telve van örömmel, boldogsággal, szabadsággal, barátsággal és élettel.

Az ünnepség keretében kerül sor arra a beszámolóra is, amelyben a mozgalom vezetői számot adnak a mozgalom tevékenységéről, kifejezik és megerősítik a meggyőződésükhöz való ragaszkodásukat és a hitüket.

Az ünnep mindig a kitárulkozás, a bemutatkozás, a barátság és a munkásifjak élete gazdagságának ünnepe. Az ilyen kitárulkozások nélkül elveszne a JOC lendülete. Ezért van a munkásifjúság ünnepének kiemelt szerepe a mozgalom életében.

VII. A CSOPORT SZERVEZÉSE KÖZBEN MILYEN SZAKASZOKAT KÜLÖNBÖZTETÜNK MEG?

Egy-egy csoport megalapítása, kiteljesedése gyakran néhány évig is eltart. Ennek során a fejlődés különféle formái jelentkezhetnek. Bár ezek igen változatosak, mégis úgy tapasztaljuk, hogy vannak bizonyos állandóan jelentkező elemek, melyek a legtöbb csoport növekedésében megtalálhatóak. Négy ilyen szakaszt figyeltünk meg, de ezeket nem szabad kötelezően bekövetkezőnek tekinteni, sokkal inkább csupán támpontok. Bizonyos pedagógiai határok és módszertani tanácsok mellett az egyes munkásfiatalok feladata, hogy megtalálják azt a szükséges utat, amelyet nekik követniük kell, hogy növekedésük a kijelölt emberi és lelkiségi célt elérhesse.

VII.1. Az első szakasz: a kapcsolatfelvétel

Amikor egy új csoport szervezésének az ötlete felmerül, nem szükséges azonnal munkához fogni. Természetesen lehetnek kivételes helyzetek, amikor könnyű összegyűjteni a fiatalokat. A legtöbb esetben azonban a szervezőknek kétfajta nehézséggel is meg kell küzdeniük. Az egyik, hol találják meg a csoporthoz a munkásfiatalokat? A másik, ha már megvannak, akkor hogyan kezdjék el velük a munkát? A munkásfiatalok legtöbbször olyan helyeken találhatók és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek kívül esnek a szokásos egyházközségi tevékenységeken. Ezért aztán bizonyos taktikára van szükség, hogy összegyűjthessük őket. Felsorolunk néhány lehetőséget, amelyet alkalmazhatunk erre a célra:

Meg kell őket keresni

Mivel nem egykönnyen lehet őket megtalálni, könnyen támadhat a gondolat, hogy talán a kijelölt körzetben nincsenek is munkásfiatalok. Hogy ez a feltevés igaz-e, arról könnyen meggyőződhetünk, ha utánajárunk, a környék általános iskoláiban hányan vannak a szakmunkástanulónak készülő végzős tanulók, vagy hányan tanulnak a környék szakmunkásképző iskoláiban, vagy esetleg hány munkanélküli fiatal van a környéken?

Ezt a felmérést elvégezhetjük úgy, hogy megkeressük az említett iskolákat, a munkaközvetítő irodát. Ismereteinket kibővíthetjük, ha felkeressük a kérdésben illetékes szakembereket, vagy egyszerűen, ha megfigyeljük az említett helyeket.

A környéken lakó munkásfiatalokat megtalálhatjuk, ha ott keressük őket, ahol szabadidejüket leginkább eltölteni szokták. Figyeljük meg, hol szoktak összejönni! Az összegyülekezők honnan jönnek? Mivel töltik a szabadidejüket? Ezért aztán körül kell nézni a közeli utcákon, tereken, a sporteseményeken, a szórakozóhelyeken, stb.

Mindeközben ne felejtkezzünk meg azokról a lehetőségekről sem, amelyeket az egyházközségekben folyó élet kínál. A munkásfiatalokat be kell vonni az egyházközségben szervezett eseménybe, például labdarúgás, kirándulások, szórakozási lehetőségek. Mindezek már csak azért is fontosak, mert a munkásfiatalok gyakran szégyellik munkás voltukat, nem szívesen beszélnek életükről, gondjaikról, nehézségeikről.

A találkozás és megismerkedés

A szervezők következő feladata, kapcsolatot teremteni a fiatalokkal, és velük barátságba kerülni. Nem könnyű megtalálni a módját, hogyan lehetne belőlük egy egységes csoportot kialakítani akkor, ha ők maguk ezt nem szorgalmazzák. Gyakran még közös programot sem tanácsos szervezni, mert az még akkor sem éri el a várt eredményt, ha az éppen a kedvenc zenéjük lenne, vagy sportesemény volna. Nem egyszerű dolog valamit beindítani, valamit elfogatatni, ha csak előbb meg nem teremtjük a szükséges feltételeket.

Két gyakorlati tanácsot javasolunk, amely könnyíthet a helyzeten:

• Olyan személyes kapcsolatot kell velük kialakítani, amelynek az alapja a mindennapi ügyeik, helyzeteik, apró örömeik, vagy problémáik
• Próbáljuk meg alaposabban megismerni a fiatalok közvetlen életkörülményeit. Ennek révén alkalmunk nyílhat a gyakoribb találkozásra, beszélgetésre, esetleg meg is hívhatjuk őket egy-egy találkozóra, egy vitára.

Együtt lenni velük

A kialakult kezdeti barátkozást tovább kell fejleszteni. Ez a kapcsolat nem rekedhet meg például a kérdőív kitöltésénél. Kezdeményezhetjük a csoport beindítását azzal, hogy a fiatalok szabadidejére valami közös dolgot szervezünk. Ennek révén együtt lehetünk velük úgy, hogy nekik közben nem kell feladniuk saját, korábbi azonosságukat. Ezek a közös dolgaink a személyes kötődésünknek fontos megnyilvánulásai lesznek. Közben azt is figyeljük meg, milyen a helyzetük, nekik arról mi a véleményük? Az az ellentmondás, amit a csoport szervezője náluk észrevesz, nem szükségszerű ellentmondás a fiatalok számára. A legfontosabb tehát az, hogy barátságra lépjünk velük, megismerjük közvetlen körülményeiket, önbecsülésüket, terveiket, hogy aztán ezek ismeretében megkezdhessük velük a felfelé emelkedés útját.

Össze kell ismertetni, egybe kell gyűjteni őket

Az alakuló barátságból kiindulva, a szervezőnek meg kell ragadnia a kedvező alkalmat, hogy az egyes fiatalokat egymással összeismertesse. Kisebb, közös együttléteket szervez a számukra. Ekkor még nincsen semmi sem előre eldöntve, inkább alkalomszerűen alakuljanak a közös programok. Ezek keretében erősödik az egymáshoz való kapcsolat, mert a fiatalok szeretik a közös dolgokat, és ezek keretében megkezdhetjük a nevelésüket is. Ötleteket adhatunk számukra, amelyek alakíthatnak egyéniségükön, erősíthetik a közösségi szellemet.

Így indul be és ölt most már látható, külső formát is az alakuló közösség, amelyen belül a fiatalok egymáshoz közel kerülve, egymást megismerve, megszeretve, újfajta életforma kialakításába kezdenek.
A szervezésnek ebben a szakaszában a csoportot szervező aktivistáknak döntő szerepük van.

VII.2. A második szakasz: a csoport kialakulása

A csoport kialakulásának folyamatát négy címszóban foglaljuk össze: 1. lélektani 2. társadalompolitikai 3. erkölcsi 4. hitbeli szempontok.

Lélektan

A csoport megalakul, és benne megjelenik az összetartozás érzése. Milyen személyes mozgató erőkben nyilvánul ez meg? A fiatalok megbeszélik, megvitatják közös gondjaikat, terveiket, az élet különböző kérdéseiről kezd kialakulni a saját, személyes véleményük. Ezekben a beszélgetésekben nemcsak a korábbi megszokott kérdések kerülnek elő (pl. a szex, vagy a labdarúgás).

Az együttlét azt is magával hozza, hogy egyre inkább elfogadják társaik tapasztalatait is (a munkával, családdal, vagy a baráti körrel kapcsolatos kérdésekben). A csoportos találkozókon ezek a fő beszédtémák, és az, hogyan kellene megélni a maguk fiatal éveit. Ebben az életkorban különös szerepe van a külső szexuális-emocionális hatásoknak. Legyünk erre különös figyelemmel, és ne moralizáljunk, ne oktassuk ki őket fölényesen, inkább hagyjuk, hogy szabadon elmondják a véleményeiket.

A csoporton belüli összetartozás érzése a közösen töltött szabadidőn keresztül erősödik (kirándulások, közös ének, játék, vetélkedők, partik, ünnepek). Ezek azok, ahol megtanulják az együttlét helyes formáit, ami számukra kellemes élmény, nem pedig elérhetetlen álom.

A problémák megbeszélése révén jutnak el odáig, hogy terveket készítenek a szabadidejük értelmesebb kihasználására (emberi kapcsolatok teremtése, a természet megismerése, hasznos kedvtelések keresése, stb.).

Mindez gyökerében különbözik az eddig megismert emberi ideáloktól, amelyekről a legtöbb és közvetlen ismeretet a film, tv, stb. közvetítése kapcsán szereztek, és ahol elsősorban mindig a társadalmat uraló, önző modell, a „hőssé válás” volt a cél.

A csoporton belül erősödnek a baráti kapcsolatok. A pszichológia szempontjából ez a leglényegesebb időszak.

Találkozásaik egyre rendszeresebbé válnak, legtöbbször mindig ugyanazon a helyen, amely később a csoport törzshelyévé válik.

Társadalompolitika

A csoport lesz az a hely, ahol leginkább beszélnek sorsukról, életükről. Az idők során a gátlások megoldódnak és a munkásfiatalok megnyílnak, mernek a többiek előtt őszintén beszélni személyes dolgaikról. Még olyan, korábban kényesnek tekintett és csak nehezen megoldható problémáikkal is előhozakodnak, amelyek eddig rejtve voltak, amelyekről szégyelltek szólni.

Az elmondott problémákkal kapcsolatosan két mód is kínálkozik a továbblépésre. Az egyik, amikor a kialakult vitát sikerül úgy folytatni, hogy végül is kiderüljön: mi a helyes megoldás, mit kell tenni. A másik lehetőség az, hogy a csoport szervezője maga ad ötleteket a megoldásra, majd ezeket megvitatásra felkínálja a fiataloknak. Természetesen ennek a vitának is azzal az eredménnyel kell végződnie, amely a továbblépést, a megoldást célozza. Ezt az utóbbi módot ott kell alkalmazni, ahol a fiatalok kevésbé tapasztaltak, nehezebben fejezik ki magukat.

A két megoldás bármelyikét is válasszuk, az a fontos, hogy a beszélgetés tárgya ne egy elvont kérdés körül folyjon, hanem a munkásfiatalok mindennapi életének eseményeiről, körülményeiről, gondjairól.

A vezető úgy irányítsa a beszélgetést, hogy a megvitatásra kerülő eseményt egy bizonyos szempontból vizsgálják, azon módszeresen végigmenjenek (miközben alaposan kibontják a problémát, ügyelnek hogy mindenki szóhoz jusson, elmondhassa a maga véleményét). A vizsgálódásnak ki kell terjednie az esemény okaira és következményeire is. Ez segít például a munkásfiatalok olyan helytelen véleményének a megváltoztatásában, amikor önmagukat vádolják azért, mert munkanélküliek, amikor elkeseredve azt mondják, hogy nem vagyunk semmire sem valók.

A beszélgetések végén igen nagy szerepe van annak a döntésnek, amellyel elhatározzák, hogy a változtatás érdekében milyen közös tevékenységet szándékoznak szervezni. A problémával arányban kell lennie az elhatározott közös akcióknak, mert nem valami jelentéktelen dologról van szó. (Valamit megtudakolni, valakivel kapcsolatba lépni, valakinek kérdéseket feltenni nem lebecsülendő kis feladatok.). Gyakran azonnali közbelépésre van szükség, olyanra, ami gyors és könnyen nyomon követhető. Így válik a közös határozat közös akcióvá, és ez meghatározza a csoport arculatát is.

Erkölcs

Az egymás közötti kapcsolataikban a másik megismerésének, a barátságnak, a becsületességnek, a társas életüknek legfőbb értéke az erkölcsben van.

A közösen végzett apostoli munka ébreszti rá őket személyes emberi méltóságukra, és ez erősíti őket a munkában. Mindazok a negatív jelenségek, amelyek a munkásfiatalok életében megjelennek (a létbizonytalanság, a munkanélküliség, stb.) nem tehetetlen beletörődésre, hanem közös akciók szervezésére serkentik őket. Éppen ezek a negatívumok bátorítják fel őket, hogy társaikkal összefogva fellépjenek, cselekedjenek.

Amikor a társadalomban meglevő siker lehetőségeiről beszélgetnek, amelyek számukra igen vonzóak, mérlegre tesznek másféle értékeket is, amelyeket éppen a JOC-ban végzett munkájuk során volt alkalmuk megismerni, s amelyekről a csoport vezetője és szervezője is hitet tesz.

Az erkölcs kérdése munkájuk során a gyakorlati cselekedetekben gyakran jelen van. Amikor megkérdik önmagukat, „helyes-e, vagy sem?”. Az erkölcs ismerete és a vele élés jó eszköz az ismeretek bővítésére, a kérdezésre, problémák felvetésére, a helyes magatartás kialakítására.

A fiatalok igen gyakran hamarabb gyakorolják és élik meg az erkölcsi értékeket, mint ahogyan nevén nevezni tudnák, vagy mielőtt egyáltalán beszélnének róla.

A hit

A hit gyakorlati megélése terén az első lépések megtétele attól függ, milyen fiatalokat gyűjtöttünk össze az alakuló csoportba. (Hívők-e, tevékeny tagjai az egyházközségnek, esetleg egy meglevő másik egyházközségi csoportosulásból kerültek hozzánk?) Amennyiben egy hitetlen közegből jöttek, adunk néhány szempontot a helyes magatartásra. A szervező adjon lehetőséget, hogy a fiatalok betekinthessenek hite bizonyos vonatkozásaiba. Lássák azt, hogy misére jár, hogy a szentírást vagy más vallásos könyveket olvas, hívő közösségbe jár, hitvalló barátai vannak, stb. Ez az időszak a néma hitvallás ideje. Ez majd felkelti a fiatalok érdeklődését, és elkezdenek kérdezni. Gyakran hónapokig is várni kell erre.

A hithez közelebb kerülésnek vannak más útjai is. Amikor egy-egy ünnep hangulata megérinti a fiatalokat, például karácsonykor. Amikor aztán ők maguk is elkezdenek érdeklődni a hit dolgai felől, akkor ennek nem kell a közösség életétől elkülönülten történnie, sem attól függetlenül, sem pedig azzal párhuzamosan.

A kérdés ilyenkor az, vajon most, a felnőtt kor küszöbén van-e még valami mondanivalója a vallásos hitnek az ő számukra? Erre kell választ adni. Az érdeklődés középpontjában Krisztus újbóli felfedezése áll. Megláthatják benne az embert, a munkást, akiben ráismerhetnek önmagukra, és akiben testvérükre találhatnak. A csoportban kialakult barátság és eszmecsere révén Krisztus földi életében váratlanul egészen más, számukra teljesen új emberi és lelki mélységet fedeznek fel. Akár emberi kapcsolataiban, akár az elesettekhez való magatartásában, akár abban a szabadságban, amely függetlenítette őt a pénztől, hatalomtól, vagy vallásos megkötöttségektől. (Ráadásul ezek a Megtapasztalások messze túlmutatnak a gyermekkorban szerzett ismereteken.)

A vallásos ünnepek megünneplésébe való tevékeny bekapcsolódásuk jelentősen felerősítheti a hitkeresésükben a gyakorlati tapasztalataikat.

VII.3. A harmadik szakasz: a döntés

Amint a második szakaszban kialakult a csoport jellege, a harmadik szakaszban érik be az elhivatottsága, azonosulnak teljes mértékben a mozgalom célkitűzéseivel. Világossá válik számukra, hogy az egyszerű baráti kapcsolatokat egy nagyobb értéket hordozó, sajátos célokért küzdő közösségé kell alakítani.

A lélektan

Mi az, ami ösztönzi a fiatalokat? A tapasztalat, amit az élethelyzetek elemzésében, a közös akciókban szereztek. A helyes elemzéshez, értékeléshez, a cselekvéshez már nem szükséges a közösség, valamennyien megtanulták a módszert és azt eredményesen alkalmazni is tudják.
Hozzászoktak a folyamatos önneveléshez és az önfegyelemhez. Felismerik az ember belső értékeit.

Megnő a képességük a mások meghallgatására. A korábbi „haveri” kapcsolat, a lányok körüli céltalan legyeskedés helyébe elmélyült barátság, komoly, értékes kapcsolat lép be.

Odahaza a családban is megváltoznak a korábbi kapcsolatok, függőségek. A merev szembenállást felváltja a problémák egészséges megbeszélése, amely a párbeszéd, az erősödő önállósulás felé vezető út.
A csoporton belül is változás áll be. A szervező vezetői és irányítói munkája fokozatosan háttérbe szorul. A fiatalok veszik kezükbe a kezdeményezést. Másrészt megnő a személyes beszélgetések szerepe, amelyben a fiatalok segítséget kapnak a tapasztalataik jobb megértéséhez, bizonytalanságaik, kételyeik elmondásához.
A csoportban a szervező szerepe megváltozik, és elsősorban arra arányul, hogy ne a pillanatnyi ötletei alapján dolgozzon. A vezetői munka sokrétűbbé válik, és ennek irányítása a vezető legfőbb feladata.
A csoport kifelé tárulkozásának három alapvető formája van. Az első az, hogy nemcsak találkoznak más csoportokkal, de az azonos közegben szerzett tapasztalataikat ki is cserélik egymással. Elfogadják a kihívást, vagyis a vita lehetőségét, azt kellően kiértékelik, s ezzel nagyot fejlődik a maguk valóságérzete. A második az, hogy egyre inkább magukra vállalják azt a feladatukat, hogy az ifjúsági csoportoknak szolgálatára állnak, és őket feladataik ellátására bátorítják. A harmadik, hogy egyre világosabban, egyértelműbben látják a munkának és az iskolának azt a világát, amelyben élnek.

A szociálpolitika

A tanulmányi körön belül a fiatalok kutató, vizsgáló tevékenysége alaposabbá válik. Az életük aprólékos felmérése kihat annak minden területére (a munkahely, az iskola, a termelőeszközök, a világban való tájékozódás, a politika, a szex, stb.).

Tájékozódásuk az élet vizsgálata során válik átgondoltabbá és rendszeresebbé. Amikor valamiről beszélnek, akkor az életnek egy-egy problémáját állítják érdeklődésük középpontjába, megfigyelve annak szerkezeti felépítményeit és eredendő okait is. Tapasztalataikat fokozott gondossággal értékelik, hogy tökéletesen megérthessék a vizsgált probléma lényegét. Az okokat nem pusztán ösztönös módon keresik, hanem kísérletet tesznek a különböző értékelések összehasonlítására is.

Hamarosan felismerik azt is, hogy helyzetük alaposabb megismeréséhez az ismereteik elmélyítésére van szükség. Szükségessé válik a megfelelő szakismeretek elsajátítása. Az elemzések során a munkásfiatalok megszabadulnak az őket befolyásoló előítéletektől, a maguk bűntudatától (hogy egyes problémáknak ők lennének az okozói), úrrá lesznek kisebbségi érzetükön, amely olyan döntően jellemzi a munkásifjúság életét. Segíti őket, hogy felmérhessék annak a problémának a nagyságát, amellyel szembe kell nézniük, s amely problémának megszüntetéséért nekik tevőleges szerepet kell vállalniuk. Vizsgálódásaik során ismerik fel az osztályok, a piaci törvények, a tőke és erő, a nemzetközi összefonódások és a történelem folyamán kialakult munkásosztály érdekei között meglévő különbségeket. Kutatásaikat egyre igényesebben végzik, és arra törekszenek, hogy még alaposabban megismerhessék az egyes problémák kiváltó okait. Így tágul, bővül tevékenységük területe, és munkájuk egyre tervszerűbbé válik. (Előre meghatározzák a célokat, az eléréshez szükséges eszközöket, s ezek hatékonyságát rendszeresen értékelik.)

A tevékenységük fejlődését három mód jellemzi:

A munkásfiatalok kezdeményezésére bátorítják, kapcsolataikat kiterjesztik számos munkásfiatalra és idősebb munkásokra is.
A tanulmányi körök tevékenységét azok összefogásával megerősítik, így lesz a kis körök tevékenységéből nagyobb közösségekre kiható munka.
A megosztott életformát gyökerében megváltoztató tevékenységük során tanúságot tesznek a keresztény hit melletti elkötelezettségükről, és annak értékei szerint élve kapcsolódnak be a mindennapi életbe.

Az erkölcs

A munkásfiatalok lelki-szellemi fejlődésének egyik fontos eleme az értékek kiválasztása. Az élet elemzése a fiatalokban elmélyíti annak a társadalomnak az alaposabb megismerését, amelyben élünk. Az előttünk álló sokféle lehetőségek közötti választás nyíltabbá válik. A döntésnek különösen akkor nő meg a jelentősége, amikor a gyakorlati beavatkozásra kerül sor, mert akkor kell kiválasztani azokat az értékeket, amelyeket lényegesnek tartunk, vagy amit el kell vetnünk. Ekkor mutatkozik meg, mennyire szükséges, hogy a változó értékek között támpontra találjanak, amire később hivatkozhatnak. A tanulmányi kör tagjai felteszik a kérdést önmaguknak, vajon ki legyen számukra a példakép (gyakran éppen a azaz vagy a kételkedéseik pillanataiban), kit akarnak követni, a munkacsoporttal milyen értékek megvalósítását akarják elérni. Ez a kereső, kutató tevékenység lépcsőzetesen alakul ki, sőt gyakran el is bizonytalanodik. Mindig azt az elkötelezettséget tükrözi, amelyet az egyes fiatalok a problémás helyzetben elfoglalnak, és amelynek megvalósulását az éppen uralkodó nézetek akadályoznak (munkahelyen vagy iskolában egyaránt) legyen szó az érzéki, szexuális értékekről, vagy a szociális és a hitbeli szempontokról, amelyekről majd később még szót ejtünk.

Mindez jól mutatja, hogy az értékelésnek mekkora szerepe van, mennyivel több időt, kellő felkészültséget, elmélyülést kíván (történjék az a tanulmányi napokon, nyári táborban, vagy a különböző események során).

A hit

A munkásfiatalok az istentagadás kétféle formájával találkoznak életük során. Az egyik egy radikális fogyasztói szemléletből táplálkozik: eszerint a vallás teljesen felesleges, haszontalan az ember számára megvalósíthatatlan elvárásokat támaszt, követői különc, lehetetlen magatartásukról ismerhetők fel. A másik forma a harcosabb vallásellenes megnyilvánulás, amely szerint a vallás ópium, és kiközösít a társadalomból. A munkásfiatalok a hittel kapcsolatos tapasztalataikat a közös szentmisék és imádságok révén szerzik. Az említett második formás alaposabban kell elemezni, és meg kell találni az okainak valós gyökerét.

Az alakuló tanulmányi kör tagjainak, amint annak szükségességét érzik, időt kell szakítaniuk (esetleg a nyári tábor alkalmával), hogy megvizsgálják, mi az élet értelme, hogyan tükröződik ez az általuk kielemezett életformákban: keresése a tökéletes kibontakozásának a szükséges tapasztalatok elsajátítása (a kudarcok esetén az okok megkereséséhez, a megpróbáltatások vagy a halál elfogadásához a hit szellemében). Ezek az alkalmak megfelelőek a kérdések feltevéséhez, a hamis vallásossággal kapcsolatos bírálatokhoz, azoknak az értékeknek alapján, amelyek birtokában vannak. A megbeszélés középpontjában ilyenkor az emberi élet legfőbb és végső értékei állnak.

Ezt követően (személyesen, vagy a csoporton belül) egységbe kell hozni a maguk életét Krisztus halálával és feltámadásának üzenetével. Krisztusnak csupán a történeti személyiség nem elegendő, amikor csupán embernek tekintik és személye könnyen felcserélhető. Azt kell inkább megkérdeznünk nem több-e valamivel ennél számunkra Jézus Krisztus? Halála és feltámadása utat mutat annak a hitnek a lényegéhez, amely ezáltal kapott értelmet és alapot.

Így juthatunk a kisebb, a közösségben megtapasztalt egyháztól a történelmi és a mai egyházhoz, a Szentírás olvasásához. Az Apostolok cselekedetei és az Apostoli levelek tanulmányozásának segítségével bővülnek a munkásfiatalok ismeretei, és még jobban megérthetik az egyházat.

Az életünk felülvizsgálata, ha azt az evangélium szellemében folytatjuk, alapos változásokhoz vezet. A vizsgálat során felmerülő kérdések a Szentírás fényében sokkal mélyebb értelmet kapnak. Szükségessé válik a jobb megértéshez a Szentírás alaposabb tanulmányozása is. Nem csak a hit és az élet kérdéseinek szembesítésére van szükség, hanem a kölcsönös odafigyelésre. Ezzel kezdődik a hit valós megélése.

VII.4. A negyedik szakasz: az elkötelezettség

Erre a fejlődési szakaszra általában akkor jut el a tanulmányi kör, amikor a tagság kb. húsz esztendős életkorba jut, vagyis eléri ifjúsága kiteljesedését.



Amikor e szakasz lényegét boncolgatjuk, többször kerülnek elő a „vezetők”, „vezetőség” szavak, s ezekkel mi csupán az állandó és önkéntes elkötelezettséget akarjuk alátámasztani. Itt nem olyan értelme van a szónak, hogy az illető a „fej”, vagy „felül álló személy”, sokkal inkább annak a felelősségérzetnek akar kifejezése lenni, amely képes megfontolni és cselekedni.



Ahhoz, hogy a tagság elérje fejlődése negyedik szakaszát szükséges az, hogy a körben tevékenykedők valamennyien a mozgalom meggyőződéses tagjai legyenek.

A lélektan

A tettrekészség állapota az a pillanat, amikor a fiatal identitása megjelenik, és az önmagáról alkotott kép határozott formát ölt. Mindez úgy alakul ki, hogy közben az élet különféle területein komoly gondokkal kell megküzdenie úgy a saját elkötelezettsége megtartásában, mint a körülötte zajló események józan kezelésében (személyes dolgaiban, párkapcsolatában, szociális elkötelezettségeiben és más közösségeinek bátorításában).

Amikor önmagukat, képességeiket és korlátaikat felmérik, problémáik támadhatnak (lelkesedésük alábbhagyhat, a gyors reakciókészségük bizonyos vonatkozásban meggyengülhet) és arra kényszerülnek, hogy kutatniuk, elemezniük, ellenőrizniük kell a jelentkező ellentmondásokat, melyek zavarják őket.

A „vezető” nem egy olyan személyiség, aki a többiekhez viszonyítva már végigjárta a számára kijelölt utat, ő is úton van, és az ő útját szintén kétségek válságok, nehézségek kísérik. Ámde növekedésük és fejlődésük során eljutottak odáig, hogy a pozitív megoldások érdekében nyugodtan néznek szembe az akadályokkal.

Fokozatosan megtanulják, hogyan kell célszerűen felmérniük a végső cél és a pillanatnyi helyzet közötti különbséget. Tudatában lesznek annak, hogy mekkora a veszély, ha kompromisszumra törekszenek, vagy egyszerűen feladják saját őket.

A csoportos munka sodró erejében a tanulmányi kör munkáját többé már nem egy „felelős személy” végzi, hiszen a felelős a kör tagjait időközben már fokozatosan önállósította! Az idők folyamán ugyanis a szervező, korábban vezető személyiség összekötővé (koordinátorrá) alakult át. Ez az a fejlődési út, amely alapját képezi a harmadik lépcső elérésének.

A fiatalok csoportja most már alkalmas, hogy tökéletes tanulmányi köri munkát végezzen. A kör olyan hellyé válik, ahol vita és értékelés folyik, ahol a tagok a JOC munkájára elkötelezték magukat.

Ugyanakkor megmaradnak egy olyan ifjúsági közösségnek, amelynek időre van szüksége, hogy barátságot, az együttérzést helyesen alakíthassa ki magában.

A vezetésben gyakorikká válnak az ellentétek s ezek kapcsolatosak azzal a ténnyel, hogy valamennyien a maguk területén vezetői és felelős feladatokat látnak el. Ezért van szükség arra, hogy neveljék őket az egymás kölcsönös elfogadására. Tartsák fontosnak a másokra felügyelést.

A társadalompolitika

A LÁSS–ÍTÉLJ–CSELEKEDJ módszer úgy az egyéni, mint a közösségi munka végzése során jól alkalmazható. A fiatalok ennek segítségével megtanulnak közös terveket készíteni, a negatív helyzeteket közösen elemezni, és bennük is kialakul ennek a módszernek a helyes gyakorlásához szükséges gondolkozási mód.

Az elemző munka során számos jelenség kerül előtérbe, s ezeket nem lehet mindig végigjárni. Ezért jó, ha önképzés céljából a hétvégeken rendszeresen összejönnek, (hétvégi továbbképző) ezek a találkozók életük folyamatosan visszatérő részévé válnak.

Érdeklődésük kiterjed a mozgalom nemzetközi tevékenységére, a társadalom jelenségeire, a szakszervezetek és a pártok munkájára és a munkásifjúságot foglalkoztató gondokra.

Munkájuk a harmadik szakaszban meghatározott elvek szerint megszilárdul. Munkájukat a szakszervezetben növekvő felelősségtudattal végzik.

Munkásifjú társaik beszervezését a mozgalmi munkába úgy az egyházközség területén, mint a munkahelyeiken, illetve az iskolában folytatják.

A mozgalom tevékenységében és annak vezetésében jelentős részt vállalnak. E munka végzése közben felmerülhetnek gondok a helyi szintű feladatok megoldásában, a személyes munka harmonikus végzésében, az alá- és fölérendeltség alapján.

Az erkölcs

Elveinket itt három fő csoportba foglaljuk:

Az értékek elismerése. Ezek az értékek nem csupán egyszer és elvont módon jelentkeznek, ezért az elismerésük is folyamatosan történik. Mindig a gyakorlati életben és annak eseményeiben kell felismerni őket, az egyre újabb szempontok és kapcsolatok során.

A gyakorlati élet és a hit. A megismert értékeket a gyakorlati életbe át kell ültetni, minden nehézség és összeütközés ellenére is.

A belső megerősödés és önképzés. E kettő a hitünk gyakorlásában és az élet folyamatos elemzése során érhető el.

Az előző munkaév folyamán elemzésre került témákat alaposan fel kell dolgozni, azokat az élet különböző területein előfordulásuk szerint később is rendszeresen figyelemmel kell kísérni. A vizsgált negatívumok ugyanis hosszú időn áthatnak. Vannak közöttük olyanok, amelyek egymással ellentétesek, illetve amelyek megoldása szakszervezeti feladat, a biztonságos megoldás csak onnan várható. A munkának ebbe a szakaszába más személyeket is be kell vonni, például feleséget vagy férjet, mivel itt a tevékenység párbeszédben (dialógusban), az esetek alapos vizsgálatában (megfigyelésében) és a kutatómunkába történő kölcsönös bekapcsolódásban valósul meg. Itt érnek be a tanulmányi kör tagjai, amikor visszahúzódnak, amikor visszahúzódnak, feladják álmaikat és egyfajta egészséges valóságérzet lesz úrrá rajtuk. Mikor idáig eljutnak, a JOC felkéri őket, hogy most már érett felnőttként helyezzenek különös hangsúlyt azoknak az élményeknek a megélésére, amelyeket fiatal éveikben, a tanulmányi körben szerzett tapasztalataik alapján megismertek. A tanulmányi körben dolgozó aktivisták számára a kör nem a szétszóródás előszobája, hanem az a hely, ahol az elkötelezettség érzése mélyebbé, alaposabbá válik.

A hit

A tanulmányi kör tagjai számára a LÁSS–ÍTÉLJ–CSELEKEDJ fejlődésüknek ebben a szakaszában is központi kérdés, mert a hitnek meghatározó szerepe van az elkötelezett, gyakorlati élet és Krisztus tanítása között. Számukra a Szentírás az Isten szava, amely vezérfonalként határozza meg mindennapi életünket.

A Szentírás állandó tanulmányozása ezért folyamatosan együtt történik a módszer gyakorlati alkalmazásával. Meg kell tanulniuk a hiteles szövegmagyarázatokat, amelyek ugyanakkor jól odaillenek a szegénnyé lett Jahve történetéhez.

A jól alkalmazott módszer és a Szentírás folyamatos tanulmányozása segíti elő a saját bensőséges (intenzív), imádságos életük megszervezését, melyet a maga teljességében az Istennek ajánlanak fel.

A feladat korántsem könnyű, mert nincsen azonnali jutalom, ellenszolgáltatás, és a szociális területen tevékenykedő keresztények folyamatosan ki vannak téve a veszélynek, hogy keresztényi öntudatuknak csupán a halvány jeleit képesek megőrizni, mert igen sokszor a társadalom által felkínált értékeket teszik magukévá, az Isten értékei helyett.

A JOC kitűzött céljai elérhetőek, ha hitünk szellemében folyamatos és nagyfokú érdeklődésünk párosul a gyakorlati munkánkkal. Számos tanulmányi kör számára döntő fontosságúvá válnak azok a lelki tanácsok, amelyeket az év folyamán tartott lelkigyakorlataikon, vagy lelkinapjaikon az elmélkedések során szereztek, illetve egy-egy szerzetesi szeretetközösségben megtapasztaltak.

A hittel kapcsolatosan az egyházon belül kétféle nehézséggel lehet találkozni. Az egyik, amikor a munkások a közösségben elveszítik munkásidentitásukat, a másik, amikor ezt túlhangsúlyozzák, és képtelenné válnak közösség más tagjaival az együttműködésre.

Erkölcsi szinten ügyelni kell a vezetőnek arra, hogy elkerülje a fundamentalista magatartást, vagyis politikai vagy erkölcsi nézeteiben a Szentírásból ne vonjon le leegyszerűsített nézeteket.

Tartsa mindig szem előtt, hogy egész életét és tevékenységét a feltámadt Krisztusba vetett hitének kell áthatni. A különféle szakszervezetekkel folytatott megbeszélésekben, a velük gyakorolt szolidaritásban, a politikai nézetek megvallásában, a hívők között folytatott párbeszédben a tanulmányi körben tevékenykedő aktivista keresztényi öntudata, a mozgalmához való ragaszkodása nem csökkenhet, sőt, inkább arra kell törekednie, hogy mindezek éppen a mozgalomhoz tartozás teljes megélését eredményezzék.

VIII. A JOC-ISTA VEZETŐ

Joseph Cardijn egyszer ezt a kijelentést tette: „Adj nekem vezetőket, és én felemelem velük a világot.” Neki az volt az álma, hogy olyan aktivistákat képezzen a munkások között, akik kovásszá válnak, a munkásokat átformálják, felemelik őket arra az isteni elhivatottságra és méltóságra, melyeket az élet oly gyakran elhomályosít.

Az aktivisták munkája a szíve a JOC mozgalomnak a munkásifjúság között, a munkásifjúságért, a munkásifjúság által. Éppen ezért rendkívül nagy gondot kell fordítani a vezetők, az aktivisták megfelelő képzésére.

A mozgalmi vezető, az aktivista megnevezése a francia mozgalomban „militiant”, vagyis harcos. Olyan valaki, aki a tanulmányi körbe azért áll be, mert ott dolgozni, felelősséget vállalni akar, aki felkészült arra, hogy kiáll a maga igazáért. Keresztényi vonatkozásban ez Jézus Krisztus, akinek erre a felhívására ad választ vállalásával: „Gyertek, kövessetek, és én emberek halászává teszlek benneteket.”2

A JOC-ban az aktivistáknak háromféle feladata is van:

A munkásifjú csoport vezetése.
Aktivistaként tevékenykedni az életben.
Aktivistaként tevékenykedni a mozgalomban.

A vezetőképzést illetően Cardijn azt vallotta, hogy csak beszéddel, elméleti úton nem lehet képezni. Nincs értelme semmiféle lelkesítő, buzdító, meggyőző beszédnek, az aktivistát a gyakorlati munka formálja jó munkássá, vezetővé.

A másik fontos elv, hogy az aktivisták képzését mindig összhangba kell hozni a tárgyi tudás, a szükséges segítség biztosításával és helyzetfelméréshez szükséges ismeretekkel. Az aktivista sohasem dolgozik egyedül.

Ezért az aktivista mindig egy tanulmányi kör tagjaként dolgozik, tudja, mit kell tennie, megvitatja és kijelöli a maga számára a követendő utat, kicseréli a tapasztalatokat, részese a hit megélésének, a mozgalmi célkitűzésnek, a közös imádságnak, sikernek éppúgy, mint a kudarcnak.

Az aktivistának nem csak a tanulmányi körben, de azonkívül is, a fiatalok más csoportjaiban, odahaza a családjában és munkahelyén is folyamatosan tevékenykednie kell.



Most pedig tekintsük át azokat a tevékenységi területeket, ahol a JOC aktivista dolgozik.

VIII.1. A munkásifjú csoport vezetője

Az aktivista vezetői tevékenységét abban a csoportban fejti ki, amelyhez tartozik, amelynek életéhez kötődik. Egybefogja a fiatalokat, akik számára ő a hajtómotor, a lelkesítő, illetve akikért a felelősséget magára vállalta.

A kellő feltételek megteremtése elengedhetetlen. A tanulmányi kör vezetője ne legyen azonos korú a kör tagjaival. Így például ha a kör tagjainak életkora 13-15 év, akkor a vezető aktivista 19-20 körül legyen. Ez a korkülönbség biztosítja az eredményes munkát. Az sem szerencsés, ha a kör tevékenységi területe távol esik a vezető lakhelyétől. Kívánatos olyan helyet választani az alakuló tanulmányi kör számára, amely a lakhely közelében van. A kör fiatal tagjainak kapcsolattartásaiban, munkájában nagy segítség, ha kidolgozott tervek szerint fognak a munkához. Ez erősíti a kör összetartozását.3

A vezető legfőbb feladata az, hogy végigkíséri a fiatalokat az élet megismerésének, vizsgálatának útján, rávezetve őket, mi az a gyakorlati tennivaló, amely reájuk vár. Tudatosítja bennük, mire is kaptak meghívást az Istentől, azt hogyan kell megélniük. Ez a feladat pontosan meghatározható és gyakorlati tevékenységgel jár, s ehhez sok időre és nagy türelemre van szükség. Így például csupán az alkalmas fiatalok megismerése, velük a kapcsolat felvétele, az egyházközösségen belül akár több esztendőbe is beletelhet.

VIII.2. Tevékenység a mindennapi életben

Az aktivistának jól kell ismernie mindazokat a jelenségeket, amelyek az élet folyamán úgy a saját életében, mint a munkahelyén, a szabadidő eltöltésekor, a baráti körében és a szomszédokkal kapcsolatosan előfordulhatnak. Ezek azok a jelenségek, amelyeket neki a mindennapos Szentírásolvasás és a tanulmányi körben kapott ötletekkel befolyásolnia (alakítani, jobbítania) kell. Az imádság az, ami egy másfajta gondolkozási módot fejleszt ki bennük, és ami társaik körében apostolkodásra serkenti őket.

Apostolkodásuk révén válnak világossággá, példaképpé azok számára, akikkel együtt élik a mindennapjaikat. Ezeknek az embereknek az életében kell változásokat elérniük, s ezzel vállalnak személyes felelősséget a családban, a munka világában és a társadalomban az igazságért, az emberi méltóságért és a békéért.

Igen lényeges, hogy felismerjék, ez a tevékenység az élet apró dolgaiban kezdődik. Az igazi aktivisták nem készen születnek, és nem szerezhetik meg a szükséges képességeket máról holnapra. Az első bizonytalan lépésektől még hosszú kitartásra van szükség, mert közben azok a kudarcok is jelentkeznek, melyek éppen a túlzó lelkesedésből erednek. A kellő tapasztalat hiánya hibákat idéz elő, és mert ezzel megcsappan az önbizalom, csökken a helyes értékítélet, bizonytalanság lép fel. Az első lépéseknek éppen ezért nagyon egyszerűnek kell lenniük. Meg kell elégedni először csupán a kérdések felvetésével, kisebb tanácsok adásával, baráti beszélgetésekkel a munkatársak körében vagy otthoni segítéssel. Erről mondta egyszer Cardijn: „Minden kis lépés egy nagy győzelem.”

A jó aktivista nevelésének, fejlődésének a kulcsa a LÁSS–ÍTÉLJ–CSELEKEDJ módszer, amelyet részletesebben a ???. oldalon ismertettünk.

VIII.3. A mozgalmi vezető

Az egész JOC mozgalom léte, sorsa a vezetőkön múlik. Ezzel nem a körzeti, vagy az országos vezetőkre gondolunk, hanem azokra a fiatal aktivistákra, akik a tanulmányi körbe bevonva, a helyi csoportokban, egyházközségekben dolgoznak, akik benne élnek otthonuk és munkahelyük mindennapjaiban.

Ezzel együtt a mozgalomnak természetesen szüksége van a vezetőkre, akik a mozgalmi munkát irányítják, akik az aktivistákat képezik. Ezt a vezetést is maguk a fiatalok látják el, és munkájukat a lelkipásztorok és felnőtt munkatársak támogatásával végzik.

Az aktivisták szabadidejüket áldozzák fel arra, hogy részt vehessenek tanulmányi napokon, lelkinapokon, különféle találkozókon. Feladataik elvégzéséhez kiegészítésül újságokat, folyóiratokat, kiadványokat olvassanak.

Ily módon is a mások iránt érzett és vállalt felelősséget fejezik ki.

Hogyan dönti el a fiatal, hogy a mozgalom aktivistája lesz?

A munkásfiataloknak önként, szabad elhatározásukból kell eldönteniük, hogy részt akarnak-e vállalni a tanulmányi köri munkából, akarnak-e aktivisták lenni a JOC-ban? Amikor erre az elhatározásra jutnak, tudniuk kell, hogy ezzel mások iránt elkötelezettséget vállalnak.

Az aktivista túl könnyen, hamar odaajándékozni, ezt komolyan meg kell fontolni. Ha komoly eltökéltség nélkül születik a döntés, akkor kétféle következménye is lehet. Olyan feladatot vállal a fiatal, amelynek ellátására nem képes, nem is akarja. Azok pedig, akik elhamarkodottan hozzák döntésüket, alábecsülik az aktivistára váró feladatot. Hogy kit fogadunk el aktivistának, általában nem a csoport döntésén múlik, esetenként mégis jó, ha a döntés jogát átveszi az egész kör.

A végleges döntést megfelelő előkészületnek kell megelőznie. A kézikönyv következő oldalain olvashatók azok a fokozatok, amelyek elvezetnek a vázolt négy fokozat eléréséhez, amiből kitűnik, miben is áll ez az elkötelezettség.

Az aktivisták személyes elkötelezettségének vannak bizonyos külső feltételei is. Ezek a bizonyítékai annak, hogy a jelentkező alkalmas arra a feladatra, amelyre elkötelezi magát. Ezek a feltételek a következők:

• A jelöltnek rendelkeznie kell a kapcsolatteremtés képességével.
• Kötelezettséget vállal az apostolkodásra.
• Kész arra, hogy anyagilag is támogatja.

IX. PÉLDATÁR A LÁSS–ÍTÉLJ–CSELEKEDJ MÓDSZER GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁHOZ.

A LÁSS–ÍTÉLJ–CSELEKEDJ módszer elsajátításához szeretnénk segítséget adni. A munka elkezdéséhez néhány hasznos kérdést állítottunk össze. Egy bizonyos idő eltelte után aztán már a fiatalok maguk is képessé válnak, hogy megtalálják mindazokat a megbeszélési témákat, amelyeket saját életükben, a baráti körükben, a családban, a munkahelyükön, illetve az iskolában tapasztaltak. Megtanulják, hogyan kell az elemzéshez szükséges kérdéseket megfogalmazni az adott témához.

Az itt következő kérdéseket kiindulásként kell tekinteni, amellyel a fiataloknak segítséget kívánunk nyújtani a további, mélyebb elemzéshez. Rá akarunk mutatni, hogy egy-egy kérdéscsoport vizsgálatánál láncolatként jelennek meg az újabb témák. Pl. a munkások életére vonatkozó kérdéseket szükségszerűen követik a munkakezdésre, az egészségre, a biztonságra, a szakszervezetekre, a köztük lévő kapcsolatra, stb. vonatkozók. A felsorolt témák mindegyike egy-egy külön elemzés tárgyát képezi.

Munkájuk során fokozatosan megtanulnak előre gyártott kérdések nélkül dolgozni, hogy olyan kérdések kerüljenek elemzésre a tanulmányi körben, amelyek naponta előfordulnak. Ezek azok a problémák, amelyek a kör tagjai elemző munkájának és tevékenységének forrásai.

IX.1. Az első elemzés tárgya: A fiatalok szabadideje

Láss

Hol találkoznak a kerület, a lakókörzet munkásfiataljai? Mikor szoktak összejönni? Van-e ezeknek a találkozásoknak valamilyen határozott célja? Csoportjaik mivel szoktak foglalkozni? Milyen a köztük uralkodó légkör, milyen a magatartásuk?

Mikor a kérdésekre megszülettek a válaszok, kérdezzünk rá azokra, miért alakult így a dolog?

A fiatalok találkozói hogyan érintik az ottlakókat? A munkásfiatalok magatartása, tevékenysége, milyen következményekkel jár teremt számukra, illetve a beszámolót tartó mozgalmi aktivista számára?

Ítélj

Véleményed szerint mi az, ami jó a fiataloknak ezekben a találkozókban?

Mi az, ami ezeket a találkozókat károssá teszi?

Te magad mit tartanál értelmes, hasznos, jó dolognak?

Cselekedj

Vajon tudnál-e számukra valami érdekes ötletet adni, olyant, amit az egyesek, vagy akár a közösség is haszonnal gyakorolhatna? Pl. kérd ki a fiatalok véleményét! Vajon ők, hogyan vélekednek, miután végiggondolták a helyzetüket?

Kísérelj meg kezdeményezni valamit a fiatalokkal. Próbáld meg elnyerni a rokonszenvüket. Érdeklődéseddel, kérdéseiddel szerezz további ismereteket róluk!

IX.2. A második elemzés tárgya: munka

Láss

Mondja el sorban mindenki, hol, milyen munkát végez? Hogyan telik el egy-egy munkanapod? Kikkel dolgozol együtt? Miért éppen ezt a munkát választottad? Szereted-e a munkádat?

Ítélj

Milyen hasznunk van abból, hogy dolgozunk? Esetleg milyen kárunk származhat belőle? Mi az a munkádban, ami jó, amit örömmel végzel, mi az, ami rossz, amit nem szeretsz?

II. János-Pál mondta egyszer: „A munka az emberekért van, és nem az emberek a munkáért.” Neked ezzel kapcsolatosan mi a véleményed?

Cselekedj

Az elhangzott vélemények között van-e, amely megvalósítható a te munkádban? Pl. mit lehetne javítani a munkakörülményeiden? Tudnál-e valamit tenni a munkád végzésének ésszerűsítéséért? Kérd ki mások véleményét is!

IX.3. A harmadik elemzés tárgya: élet a családban

Láss

Mondja el sorban mindenki, kikkel él együtt a családban? Milyen gyakorisággal vannak együtt? Mennyi időt töltenek otthon? Hogyan alakult a személyes kapcsolatod az utóbbi időben a szüleiddel? Előnyödre, vagy hátrányodra változott?

Szoktál-e beszélgetni odahaza a szüleiddel? Általában miről van ilyenkor szó? Te milyen hatással vagy a szüleidre? Gondolod, hogy a befolyásuk alatt állsz? A szüleid és a közötted kialakult kapcsolatnak mi az oka?

Ítélj

Szerinted a szüleiddel jó a kapcsolatod? Ha neked lenne gyermeked, te másfajta kapcsolatra törekednél vele? Másként nevelnéd, nem úgy, mint a szüleid téged? Szerinted mitől lesz egy család élete boldog?

Jézus azt mondta: „Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.” Hogyan vonatkoztatható ez a ti családotokra?

Cselekedj

Mit tehetnél ezen a héten azért, hogy javuljon a családban a közérzet? Pl. beszélgetést kezdeményeznél édesapáddal, édesanyáddal. Kerülnéd az olyan magatartást, ami köztetek feszültséget okoz. Szívesen segítenél az otthoni tennivalókban.

XI.4. A negyedik elemzés tárgya: a szabadidő

Láss

Mennyi a szabadidőd? Hogyan szoktad eltölteni? Barátaid mivel töltik a szabadidejüket?

Vannak-e olyan szabadidős elképzeléseid, amelyeket szívesen tennél, de mégsem teszed? Mi az oka, mi az akadálya?

Szívesebben töltöd a szabadidődet egyedül, vagy inkább társaságban? Milyen meggondolások alapján választasz a kétféle lehetőség között?

Minek alapján döntitek el, hogy csoportosan a szabadidőben mit csináljatok?

Ítélj

Szerinted mire való a szabadidő? Van a szabadidő eltöltésének valami meghatározott célja? Egyáltalán van valami elképzelésed a szabadidő eltöltésével kapcsolatban? Hozzásegíti a szabadidő a fiatalokat, hogy tehetségüket fejlesszék? Mi az, ami akadályozza őket?

A teremtésről szóló bibliai történet ezt mondja számunkra: „Isten a hetedik napon, miután a munkáját befejezte, megpihent.” Mond neked valamit ez az idézet?

Cselekedj

Van-e alkalmad a szabadidődben társakkal találkozni, velük foglalkozni? Van-e ilyen terved a szabadidődre? Tudatosan tervezed-e meg, mit fogysz csinálni? A szabadidő mennyire nyújt lehetőséget a fiatalok egészséges szellemű fejlődésére? Van olyan valami, ami ebben éppen akadályozza őket?

IX.5. Az ötödik elemzés tárgya: a kapcsolataink

Láss

Kik azok, akikkel rendszeresen, hetenként találkozunk a munkahelyünkön, családi körben, a szabadidőnkben?

Tudod-e őket valamire rávenni, tudsz-e hatással lenni rájuk? Hogyan csinálod? Akadnak-e közöttük olyanok, akikkel nehezen boldogulsz? Ezt hogyan fogadod el? Vannak közöttük, akikkel különösen sok a gondod? Ezt hogyan viseled el? Vannak-e olyanok, akiknek a társaságát nagyon kedveled? Nincsenek gátlásaid, amikor el akarod mondani a másokhoz fűződő kapcsolataidat?

Ítélj

Hogyan akarsz hatással lenni azokra, akiket nem kedvelsz? Érdekeled-e azokat a társaidat, akikhez közel állsz, akikkel a kapcsolatod jó? Hogyan viselkedik egy keresztény a társaival? Elfogadható ez? Hogyan valósul meg ez a magatartás a gyakorlatban?

Mit tanít nekünk Jézus, hogyan viselkedjünk a felebarátainkkal?

Az előbb elmondott esetekben ezt a tanítást hogyan lehet a gyakorlatba is átültetni?

Cselekedj

A megbeszélést követő héten milyen gyakorlati tennivalókat kell megvalósítaniuk a megbeszélt témakörben?

Pl. megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját, magatartása szempontjait? Egyik társunkkal szemben, akit eddig nem érdekeltünk, kinyilvánítjuk a megbecsülésünket.

IX.6. A hatodik elemzés tárgya: a férfiak és a nők

Láss

Milyen a kapcsolat a férfiak és a nők között? Milyen magatartást tanúsítanak egymás iránt? Mindez hogyan mutatkozik meg a munkahelyen, a szabadidőben?

Rád milyen hatással van a más neműekkel folytatott beszélgetés?

Mit tanultál meg a szexualitásról a szüleidtől, a barátaidtól, az iskolában, a filmekben vagy a könyvekben?

Mindez hogyan befolyásolja magatartásodat a más neműekkel kapcsolatban?

Ítélj

Mi az, ami hasznos, ami jó ezekben a kapcsolatokban és mi az, ami rossz? A férfiak és a nők közötti kapcsolatban hogyan kell kifejlődnie a kölcsönös tiszteletnek, megbecsülésnek?

A szexualitással kapcsolatosan milyen a keresztényi magatartás? Vajon mások megértik-e ezt?

Cselekedj

A megbeszélés során felmerült egyes esetekben mit lehetne tenni a helyes magatartás elérése érdekében?

Pl. igyekszünk a helyes magatartással kapcsolatban újabb ismereteket szerezni. Ezekről másokkal úgy beszélgetni, hogy velük azt elfogadtassuk. A magunk magatartásán is igyekszünk változtatni, javítani.

IX.7. A hetedik elemzés tárgya: a televízió

Láss

Gyakran nézed-e a televíziós adásokat? Hetenként hány alkalommal? Milyen adásokat kedvelsz? A választásodat mi befolyásolja?

A televízió nálatok akkor is be van kapcsolva, ha azt senki sem nézi? Milyen hatással vannak az adások a családod tagjaira, személyesen rád? Mi vonzza az embereket a televízió-nézésre?

Ítélj

Vajon a televízió előtt eltöltött időt tudnád-e hasznosabban is eltölteni? Milyen haszna, milyen kára származhat az embernek a televíziózásból? Szerinted melyek a jó televíziós adások, miért?

Cselekedj

Érdemes-e beszélni a televíziónak az életünkben betöltött szerepéről? Pl. kellene-e változtatni egyes megrögzött szokásunkon? Megbeszéled-e a látott eseményt, témát a baráti körben? Van-e olyan adás, amit csak bizonyos fenntartásokkal nézel meg? Előfordult-e már, hogy a véleményedet eljuttattad a műsorszerkesztőnek?

IX.8. A nyolcadik elemzés tárgya: a hit

Láss

Milyen vallású vagy? Már gyermekkorodtól odatartozol ehhez a hithez, vagy később csatlakoztál oda? A munkahelyeden a társaid élik-e azt a hitet, amelyik vallás hitét a magukénak nevezik?

Esik-e szó hitről, vallásról a munkahelyeden, odahaza, vagy baráti körben? Fontos-e egyáltalán, hogy beszéljünk erről a kérdésről? A te személyes életedben milyen szerepe van a hitnek?

Ítélj

Hasznos dolog-e hitbeli dolgokról beszélni az emberekkel? Nekik kérdéseket feltenni? Vajon a te hitedet helyesen értelmezik a barátaid, munkatársaid?

Mennyire befolyásolja az embereket a vallásos hit, mi az, ami leggyakrabban kiábrándítja őket?

Jézus milyennek mondta a helyes vallásos hitet?

Cselekedj

Amikor társainkkal hitről beszélünk, érezzük-e a felelősségünket? Vajon a hitről folytatott beszélgetés, vagy a vita hoz-e valami eredményt?

Pl. alaposabban meg kell ismernünk a magunk hitét. A hitvitákban való helyes magatartást, a szükséges érveket el kell sajátítanunk. Imádkoznunk kell a hitetlen társainkért. Adj alkalmat barátaidnak, hogy közelebbi tapasztalatokat is szerezhessenek a hit gyakorlati megéléséről.

IX.9. A kilencedik elemzés tárgya: reklám–divat

Láss

Melyek azok az áruféleségek, amelyeket leginkább a fiataloknak kínálnak? Milyen eszközöket alkalmaznak a nagyobb üzleti siker érdekében?

Vásároltál-e mostanában valamit diszkontáruházban? Mi volt az, ami vásárlásra késztetett?

Mi a célja az üzletek reklámjainak? Kinek van haszna belőle? Szerinted mikor jó egy reklám?

Ítélj

Szerinted a reklám szükséges vagy elfogadhatatlan?

Könnyen befolyásolhatóak vagyunk a reklámok révén?

Miért tartják gyakran értékesnek az emberek azokat a dolgokat, amelyeket a reklámok nekik ajánlanak? (Szeretik a népszerű, felkapott reklámneveket, – hitelt adnak a reklámban lévő adatoknak, ajánlásoknak, – a reklámozott tárgy birtoklásáért egyfajta rangnak tartják, büszkék arra, hogy ők már vásároltak belőle.) Vajon a reklámokat illetően mi lehet a helyes, keresztényi magatartás?

Cselekedj

Az elhangzott véleményeket ültessük át a gyakorlatba. Beszélgessünk környezetünk tagjaival az ízléses divatról, az okos vásárlásról és tegyük vita tárgyává a divatőrületet, az értéktelen, agyonreklámozott holmik vásárlását! Keressünk példákat a jó reklámra, az ízléses divatra!

IX.10. A tízedik elemzés tárgya: barátok – ellenségek

Láss

A munkásfiatalok között vannak, akik számunkra megnyerőek, mások viszont ellenszenvesek.

Mi lehet az alapja a szimpátia-unszimpátia (tetszés-nemtetszés) érzésünknek? Munkahelyeden, lakókörzetedben vannak olyan emberek, akiket nem szeretnek, akiket ellenségként kezelnek, utálnak?

Mi dönti el a véleményünket az egyes emberekről?

Hogyan viselkednek azok, akiket mások elítélnek, akiken gúnyolódnak, akikről rossz véleményt mondanak?

Ítélj

Mit kell tennünk, ha azt látjuk, hogy valaki a gúny, az ugratás, lenézés céltáblája?

Jézus azt mondja: „Szeresd ellenségeidet és imádkozz azokért akik üldöznek téged.”

Cselekedj

Mit tehetünk a kitaszítottak, a lenézettek érdekében?

Pl. próbálj meg változtatni a magad helytelen viselkedésén! Igyekezz jóra bírni azokat a társaidat, akik másokkal ellenségesen viselkednek!

Keresd a másság okait és benne az értékeket, amelyek a megbecsülésre méltóak!