Diakónia

„Nem az a fontos mi mindent teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet.”
(Teréz anya)

Mi a diakónia?

Korunk társadalmának sajátosságai közé tartozik, hogy az emberek egyre jobban elszigetelődnek egymástól, közömbössé válik számukra embertársuk gondja, vagy akaratosan nem figyelnek rá.
A diakonia, mint kifejezés a szeretet szolgálatra utal.

2012-ben indult útjára a közösségi szolgálatos program, melyben az állam kötelezi az érettségi előtt álló diákokat, hogy ötven óra közösségi szolgálatot lássanak el.
A törvény kimondja, hogy a középiskola elvégzését közvetlenül követő érettségi vizsgaidőszakban az érettségi vizsgák megkezdésének feltétele ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása.

A törvény szövegéből is kitűnik, hogy jogalkotó a diákokat pedagógiai céllal küldi a közösségi szolgálat talajára, teszi ezt azért, hogy az iskolában a sok elméleti anyag mellett lássanak a diákok minél inkább bele a társadalom szövetébe.
Azért, hogy teljesebb képet kapjanak egy-egy tapasztalatuk alapján bizonyos társadalmi kérdésekről.

A diakonia mind az egyéni mind a közösség lelki életére nagy hatással van, az egyén is sokat tanulhat belőle és a közösség is nagy lelki utat járhat be.

A szeretetszolgálat megvalósulási látóköre az Isten és ember közötti szolgálaton alapul, mely a gyakorlatban ember és ember közötti formában van jelen.

A közösségi szolgálatból a szeretetszolgálat felé vezetni a diákokat egy nagy feladat, hiszen itt már nem csak az adott közösségi óráért vannak jelen, hanem a csoport és egymás kedvéért.
Egyházunknak és plébániáinknak élni kell ezzel a lehetőséggel, hiszen így értékes tagokat kaphatunk az egyházközségünk életében.