Belépés

 

A vezetői megbeszélésekre

 

A „vezetői megbeszélésekről” először is mint dologról fontos beszélni.

A stáb, mint egység. A stáb, nem önálló emberek egyhelyen való csoportja, hanem egy

 

Egység, egy közösség vagy mondjuk úgy egy lelki, munkaközösség. Nekem a közösség szó a legszimpatikusabb! Ezt, először is nekem, mint stáb vezetőnek,- elnézést házigazdának kell feléjük, felénk kommunikálni. Azaz, a stáb vezetője az a pont, aki igyekszik ezt az egységet minél inkább jelezni –mivel a Jel is fontos- és tevékenyen ezt a többiekben erősíteni.

Miért fontos ez? Mivel az osztályok vagy csoportok is közösségek, s balgaság volna azt gondolni, hogy a kölkök maguktól, egymástól függetlenül „működnek” –bocs. Mivel tudjuk, hogy közösen Kell dolgoznunk, így kiértékelnünk és látnunk is közösen kell. Egy közös célunk van, egy módszerrel dolgozunk.

 

Különbség. De mégis külön emberek dolgoznak együtt. Ez az igazi szépsége szerintem a dolgoknak, hogy a sok szín, egy szivárvánnyá gyúrjuk vagy ha nem kell gyúrni, akkor csak mutassuk meg, hogy ez egy sok-színű dolog. Ezt tudjuk!

 

Dinamika. A programok dinamikája a valahonnan valahova eljutás. Nagyon sok szépet lehet hajnal kettőkor beszélgetni, de természetesen jó lenne, ha ez valamilyen útra (egy konkrét útra) vezetne ki. Sokszor az embernek már nem is hiányzik az út, mert látja a játékokat, meg, hogy jókat nevetnek a gyerekek. De ez bármilyen megható, sokszor nem elég! A dinamika három fő pontja,

 

Ø  Honnan jöttem, mit tapasztaltam, hogy viselkedtek, egyáltalán milyen program volt,

Ø  Mik vannak most bennem és mik vannak a társaimban (ez két, azaz kettő kérdés), milyen mentális és materiális eszközeim vannak most. Hogy tudok most újra indulni? Mennyire sikerült átadnom amit átakartam adni és megkapnom, amit meg akartam kapni. Sokszor amit át akartam adni, azt kapom meg vagy fordítva. Ezzel vigyázzunk, mert úgy érezhetem, hogy az átadás megtörtént, pedig a labda a falról nekem pattant vissza.

Ø  Mi lesz, milyen leszek, milyenek leszünk? Konkrétumok. Itt utat kell választani. Ez persze azt is jelenti pl: ha mélyülünk, nem lesz show és röhögés. Ezt a csopvezek döntsék el. Az előző két pontot, ha jól vezettük, ezt már igazán megtehetikJ

 

Biztos háttér. Azt gondolom, hogy apáskodás, anyáskodás, kinek melyik áll jobban, vagy van hozzá karizmája, tegye úgy. Természetesen nem lehet úgy meghallgatni egy fiatalt, ha azon kell gondolkoznom, hogy merre vigyem a kötélpályát vagy lesz-e kávé, el lesz-e intézve a vacsora, stb. Ez persze nem azt jelenti, hogy a házigazda mindent tökéletesen megfog tudni oldani. Ez ugyanígy van lelkileg is. Senki nem más, mint önmaga. Más, csak olyan valaki lehet, aki nem csopvez és nem érintett ebben a munkában. Éppen ezért fontos, hogy nézheti, sőt nézze is érthetetlenül a dolgokat. Ha valami érthetetlen, azt meg kell magyarázni, sokszor primitív szinten. Ez viszont nagyon hasznos, mivel ez egy olyan szint (már értsétek jól), ahol mindannyian azonosak vagyunk.

 

Engedés és feszítés. Ez nekem mindig nagy dilemmám. Kell vezetni a hvg-t és a stábot, s kell, hogy érezzék, hogy biztos hátterük van (ez fontos), de tudni kell, mikor nem lesz az ember vaskalapos. Ekkor lehet és kell is engedni. A stáb vezetésében a stábvezető veszi fel a keresztet és Ő viszi a terhet, mint ahogy a kiscsopiban a csopvezek. A többiek „jóléte” az első. Ez persze nem azt jelenti, hogy az lesz amit a csopvezek akarnak, hanem azt, hogy az lesz, ami a csopvezeknek jó és hasznos.

 

A kérdéscsoportjaimnak a hármas felépítésen belül két része van, az Én és a Társam. A csoport elemzését nem tartom annyira fontosnak, mindössze egy kérdéssor elejéig az első körben. Itt a „tanerő” is bent van és lehet egy közös képünk, közösen. A lényeg pedig úgyis az, hogy bennem és Benne mi csapódik le.

 

Ajánlások:

Legyen egy házigazda felkészülve, ettől függetlenül

ne a kérdések szabályozzák a stábüléseidet, hanem a stábülések a kérdéseidet.