Belépés

 

A KIOE A Katolikus Iparos-, és Munkásifjak Országos Egyesülete

 

 

A szervezet az 1919-es tanácsköztársasági diktatúra után alakult, melynek egyik célja, hogy az 1891-ben megjelent pápai enciklikára a Rerum Novarumra összegyűjtse a munkásfiatalokat és mozgalomba szervezze Őket. A szervezet kialakulásának másik célja a tanácsköztársaság ideje alatt kialakult terror megfékezése és megelőzése. Azaz, célja egy lélekben és testben egészségesebb munkásréteg kialakítása, mely elősegítené ezen rétegek gazdasági és szellemi felemelkedését is.

A szervezet 1920-ban alakult, 30 évvel a pápai enciklika után, mégis túlságosan hamar ahhoz, hogy bárki akár csak a munkásmozgalom ötletet is komolyan vegye. Josef Cardijn belga pap több évvel a KIOE megalakulása után kezdte csak el szervezni a JOC-ot, s amikor a nyugati mozgalom 1936-ra eljutott Bécsig, akkor karolták fel csak az egyházi körök valójában, s segítették elő fejlődését.

A szervezet első alakuló ülésére 1921-ben került sor, melyet Elsasser Gyula jezsuita atya hívott össze. Egy év múlva 7 csoport működött, főként Budapesten. Ezek a csoportok azonban fiatal egyetemistákra voltak bízva, akik nem ismerték a munkás fiatalok életkörülményeit, szokásait. További probléma volt, hogy az egész év alatt szerveződő csoportok a vizsgaidőszakokban és a szünetekben egyszerűen "leálltak", hiszen az értelmiségi diákok hazamentek. Olyan katolikus munkásifjú gárda, akikre csoportvezetést lehetett volna bízni, nem volt, így a csoportok létszáma folyamatosan csökkent. Az apadás addig tartott míg csak Kostyelik doktor egyetlen csoportja maradt. Tizenegy évig, azonban semmi változás nem történt. Majd az egyik pesti plébános Bécsben hallgatta Josef Cardijn előadását a JOC-ról és a munkásifjúság szerepéről, itt volt a még ismeretlen Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm is.

Ezután hirtelen növekedés indult. A szervezni vágyók nyitott kapukra találtak, helyiségeket és a Munkásifjú újsághoz szükséges támogatásokat is kaptak. 1933-ban Nógrád-Magyarkúton volt az első KIOE-s tábor, majd a Manrézában az első lelkigyakorlat. 1935-ben az Actio Catholica megbízást ad a munkásifjúság megszervezésére. Mudapesten a Krisztus Király egyházközségben megnyílik az első tanoncotthon. 1938-ban elindul a Munkásifjú újság, létrejön a KIOE központ, két hivatalos alkalmazottja lesz a szervezetnek és bevezetik az úttörő módszert. A KIOE-nak egyenruhája és jelvénye is volt, melynél a fogaskerékben elhelyezett pajzs szerepelt. A pajzs alapszíne fehér. Felső részén piros-fehér-zöld sáv fut végig. A sávon KIOE felírás a pajzs alsó részén piros kereszt.

A szervezet első példája maga a munkás Jézus, majd Szt József.

 

1939-ben 1200 munkakeresőt helyeznek el, s elindul az első újságíró tanfolyam a központban. 1940-ben tanonckiállítás az esztergomi Bazilikában. 1941-ben a bíboros Hercegprímás 10 évi használatba adta a Gát utcai házat, mely a központ lett. Hamarosan 180 magyar településen 30000 tag van, 6 tanoncotthon, az újság 30-35 000 példányban fogy.

A kommunisták a 40-es évek végén betiltják, de más néven újjáalakul. Az újabb betiltás és üldözés után csak titokban találkozhatnak a kiscsoport tagjai. A látszólag halott mozgalom szervezte meg 1956-ban az egyik legerősebb magyar ellenállást Budapesten a Széna téren.

A megmaradtak, a 90-es évek elején kevés forrásanyaggal rendelkeztek, úgy tudták, hogy irataik nagy részét megsemmisítették, míg a rendszerváltás után a Krisztus Király plébánia templomának felújítása alkalmával a felemelt oltár alatt jegyzeteke, újságokat, s a munkásfiatalok leveleinek tízezreit találták meg.