Belépés

 

Vád- és védőbeszéd

Mécs László

 

Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött, ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!

 

A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védtek a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszontsége
is érdeklődött hogyléte felől
s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!

 

E fiúknak nem volt gyermekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, porolt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tört az ősz.
E fiúkért valaki felelős!

 

Vagy műhelyekben forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!

 

Csak ezt hallották mindig: "te gazember",
s ha többen voltak, akkor: "csőcselék"
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvölteni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!

 

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!

 

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!

 

Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjantásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
Ítélet lesz s valaki felelős!