Belépés

 

 

Kósa László

 

 

A munkásfiatalok erkölcsi nevelésének jelentősége és feladatai a XXI. században

 

         

2012

 

 

 

Szókratész szerint az emberekkel való foglalkozásnak két fontos lépése van.

Első sorban, a jellemnevelés. Ez után pedig, az oktatás. Azaz, az oktatásnak és a szellem alakításának, ide értve a társadalmi együttélés szabályait, az illemet az iskolai tudást, csak akkor van értelme fejleszteni, ha azt az ember már akarja tudni.

Azaz, az első és legfontosabb cél, elérni azt, hogy az emberek akarjanak jók lenni, akarjanak okosak, bölcsek, igazak lenni. Ugyanis, ha ezek nem akarnak lenni, az oktatásnak – és minden más dolognak is – semmi haszna nincs. Bármilyen fájdalmas is ezt kimondani.

Még elszomorítóbb a helyzet akkor, ha az interneten beütve a „jellemnevelés” szó alatt, egyrészt alig találunk szakmai anyagot, másrészt, ha találunk is, az a cserkészeknek köszönhető.

Csak a cserkészet foglalkozik a jellemneveléssel?

Sík Sándor azt mondta, hogy a „magyar cserkészet a jellemnevelés nagy játéka.”

Mit is jelent ez? Sík Sándor szerint a cserkészet egy játékos formában történő jellemnevelő rendszer. Ez azt jelenti, hogy a jellemnevelést nem egy „látható”, erővel történő módszerrel igyekezett elérni, hanem az élménypedagógia, a játékok eszközeivel.

 

De mi is a nevelés?

A nevelés (gör. paideia, lat. educatio, eruditio) eredeti értelmében az a céltudatos és tervszerű, családban, iskolában, ifjúsági szervezetekben folyó tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket a társadalom hasznos, építő tagjává formálja.

Tágabb értelemben a nevelés fogalmába tartozik az a tevékenység is, amelyet az állami intézményekben, társadalmi szervezetekben a felnőttek nevelése érdekében fejtenek ki (népművelés). A meghatározott nevelési célok a mindenkori társadalom céljai, ezért a nevelés a társadalom funkciója. A nevelés egységes folyamatában a testi nevelés, az értelmi nevelés, erkölcsi területeire tagolódik.

A Szentírásban. A bölcsességi könyvekben a nevelés célja a személy elvezetése a bölcsességre, a törvény megtartására (Zsolt 50,16), istenfélelemre (Sir 1,27), az élet ismeretére (Péld 24,32). Eszköze lehet testi fenyítés (Péld 23,13), intelem, figyelmeztetés (19,20; 19,27), korholás, dorgálás (Jób 20,3), tanítás (Péld 1,8; Bölcs 7,14). Istennek minden szava (MTörv 11,2) és fenyítése (Ez 5,15; Jer 5,3) nevelés Izrael számára. Ezért is elképzelhető, hogy a nevelés szónak egy kicsit a nevelőpálca érzete is lehet.

A keresztény neveléscélja a krisztusi nagykorúság elérése.

 

Mi a jellem?

 

Erkölcsi értelemben maradandó jó tulajdonságok összessége, erények, melyek szilárdságot, következetességet és megbízhatóságot adnak. A természetes erkölcsi törvényen alapszik a pogány jellem, Krisztus követésén a keresztény ember jelleme. Az utóbbi hősies megnyilvánulása a vértanúságban, az élet föláldozásában a megismert igazság melletti végsőkig való kitartásban nyilvánul meg.

 

Piaget szerint kognitív fejlődéselméletén alapul a jellemnevelés

 

Innen kölcsönzött alapelvei:

 

         Tartalom és struktúra függetlensége

         Szakaszosság

         Egyensúlymodell

         Kognitív fejlődés meghatározza az erkölcsi fejlődést

 

 

Lawrence Kohlberg az erkölcsi értékelést több kategóriába sorolta:

 

PREKONVENCIONÁLIS

Büntetésorientáció

Jutalomorientáció

 

KONVENCIONÁLIS

Jógyerek-orientáció

Tekintélyorientáció

 

POSZTKONVENCIONÁLIS

Társadalmi szerződés orientáció

Egyetemes erkölcsi elvek orientáció

 

Két kérdés szerint osztotta fel kategóriáit a szociális érettség szerint. Ezek a kérdések a következők: mi a jó? miért kell jót cselekedni?

 

 

 

 

Mi a „jó”?

Miért kell jót cselekedni?

Szociális érettség

Büntetés-orientáció

-          Engedelmesség

-          szabályok betartása (büntetés miatt

-          büntetés elkerülése

 tekintély

egocentrizmus

Jutalom-orientáció

-szabályok betartása (egyéni érdekek)

-          igényeink kielégítése

 alku

- hogy elérhessük céljainkat (mások nélkül nem megy!)

Konkrét individualizmus

(igazság/osság/ relatív)

Jógyerek-orientáció

 

- Közelállók elvárásainak megfelelni

- Emberi kapcsolatok ápolása

 

-          hogy mások jónak tartsanak

mások iránti szeretet

 

Az emberi kapcsolatok hálójában élő ember

 

Tekintély-orientáció

 

-kötelesség teljesítése

-          törvények betartása

-           a jog abszolút

 

lelkiismeret

- hogy a társ. működőképes maradjon

 

A társadalom perspektívája

 

Társadalmi szerződés

 

-          értékek relativi-tása miatt társadalmi szerződés

bizonyos abszolút értékek

 

Szabad akaratból adódó elkötelezettség

 

Társadalmi szemlélet: relativitás – perspektívák integrálása

 

Egyetemes erkölcsi elvek

 

Erkölcsi elvek követése

 

Egyetemes erkölcsi elvek melletti elkötelezettség

 

Moralitás lényegének felismerése

 

 

 

 

Morális orientációk:

 

Büntetésorientáció

Lényege, hogy a személy azért tesz bizonyos cselekedetet, mert tart a szankciótól. Nem érti a cselekedetének az értelmét, talán nem is érti, ami távol tartja, a büntetés tudata.

Pl. a diák: azért nem szalad a folyosón, mert akkor beírást kap. (alsó tagozatosokra jellemző)

Vallásos személy esetében, azért tesz valamilyen cselekedetet, mert fél attól, hogy Isten egyébként megbünteti őt.

 

Jutalomorientáció:

Lényege, hogy a személy azért tesz bizonyos cselekedetet, mert azért olyan viszontértéket kap, mely számára pozitívvá teszi a cselekedet végrehajtását. Cselekedetéért jutalomban, elismerésben részesül.

Pl: Egy diák hajlandó plusz feladatot elvégezni, ha ezért hamarabb mehet ki az udvarra. (Alsó osztályosokra jellemző).

Vallásos személy esetében azt jelenti, hogy azért tesz jó cselekedetet, mert Isten akkor megfogja őt jutalmazni.

 

Jógyerek-orientáció

Az orientáció lényege, hogy a személy azért tesz meg bizonyos cselekedetet, mert ezzel másoknak nem akar csalódást, fájdalmat okozni. Nem akarja megtörni a róla alkotott pozitív képet. Középiskolás korosztályra jellemző. Pl. egy diák azért tanul, hogy ne okozzon csalódást a szüleinek.

Vallásos személy esetében azt jelenti, hogy azért tesz jó cselekedetet, mert nem akarja Istent megbántani. Ilyenek pl. az engesztelő imaórák.

 

Tekintélyorientáció

Lényege, hogy nem is törekszik a szabály mélyebb megértetésére, mindössze jelzi azt. Figyelmeztető jellegéből adódóan az alá-fölé rendeltséget is kihangsúlyozza. Nem feltétlenül magyarázható erkölcsi vagy etikai érvekkel.

Ilyenek az iskolák házirendje, osztálytermi vagy üzemi szabályok.
A betartásukhoz kapcsolódó attitűd kialakítása a cél.

 

Társadalmi szerződés orientáció:

Középiskolásoknál alkalmazható hatékonyan. Lényege, hogy a közös szabályokat (osztálytermi szabályok) közösen alkotják meg. Több szempontból hatásos:

-          A megértésre épít, épen ezért gyakrabban váltja ki a megértést, mint a tekintélyorientáció,

-          Olyan értékek is előkerülnek és szabályozhatóak, amiket a tekintélyorientációban nem merült fel, mivel a diákok is felvethetik,

-          Hatékonyabb az a szabályozás, amit közösen fogadnak el a résztvevők,

 

A jellemaz erkölcsi jó és az akarat kapcsolatának függvénye. Nevelése a szereteten alapuló erkölcsi nevelés feladata, melyet kisgyermekkorban kell megkezdeni. A jellem ellentéte ajellemtelenség, állhatatlanná tesz, elgyöngít és sokak szerint kizár az erkölcsi rendből.

A helyzet,azonban nem ilyen egyszerű, hiszen ki az, akiről azt mondhatjuk, hogy Ő jellemtelen, míg a másik ember biztosan jellemes? Valószínűleg csak a mesékben és a filmvásznon tapasztalható a Darth Weder szindróma, miszerint vannak, akik világosak, míg mások teljesen sötétek.

Valljuk be, hogy mint pedagógusoknak, nagy megkönnyebbülést nyújt az a tudat, hogy vannak, akikkel semmit nem lehet kezdeni. Ha ugyanis ez nem így lenne, akkor lehet, hogy mi, mint pedagógusok is tehetnénk még többet egy gyermek vagy fiatal fejlődéséért!

A valóság azonban az, hogy a jellemnevelés rendszerében nem csak a jellemesekről és a jellemtelenekről beszélhetünk. Ebben a rendszerben több szint található meg, melyen rá kell döbbenteni, majd végig kell vezetni a résztvevőket, a nevelteket. S mivel a keresztény jellemnevelés példája Jézus, így egy egész életre szóló feladat számunkra az, hogy egyre inkább a tökéletes Istent megközelítsük még akkor is, ha tudjuk, hogy el, soha nem érhetjük. Jellemépítésünknek, ezek szerint több szintje van, melyeket érdemes jól, elválasztani egymástól. Eme elválasztásnak több oka is van. Az egyik legfontosabb, hogy a neveltek számára és a nevelő számára is nagyon fontos, tudni, hogy a nevelt milyen szinten van. Ugyanis, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ki, milyen szinten van, azt is tudjuk, hogy mely feladatok és módszerek azok, melyekkel tovább fejleszthetjük személyiségét.

 

Miért jó a társadalomnak ha jellemesek az állampolgárai?

 

  • Mert megbízható, dolgos, erkölcsös állampolgárai lesznek,
  • mert kiegyensúlyozott, becsületes családanyák és családapák lesznek a társadalom alapkövei,
  • mert a keresztény, nemzeti kultúrát ápoló réteg alakul ki,
  • mert hosszú távon a gazdasági stabilitás előmozdításának alapja a nyugodt gazdaság. Ennek pedig előfeltétele, hogy a társadalom tagjai erkölcsileg megbízhatóak legyenek.

 

Miért jó a társadalom tagjai számára, ha jellemesek?

 

  • Mert a közösségteremtés alapja a felebaráti szeretet,
  • biztos morális alapok alakulnak ki a társadalom tagjai között,
  • mert a helyes mértéket fognak tartani a munkában, a szórakozásban, a pihenésben és az imában,
  • egészséges öntudata alakul ki az embereknek,
  • a nemzeti közösség érzése erősödik,

 

 

Az egyház számára miért jó a jellemnevelés?

 

  • Önmagát pontosabban tudja elhelyezni a társadalomban,
  • mert aktívabb lesz a hívő és a vallásgyakorló réteg,
  • Jézus, mint az igazi jellem valósulhat meg a társadalom tagjai számára,
  • mert a keresztény kultúra átadása erősödik,

 

Szociális konvenciók

 

A szociális konvenciókat hét szintre bontjuk.

 

         1. Szint: A konvenciók a társadalmi élet „eleve elrendelt” velejárói (6-7 éves kor)

         2. Szint: A konvenciók mindig jelenlévőségének tagadása (8-9 éves kor)

         3. Szint: A konvenciók, mint szabályrendszerek (10-11 éves kor)

         4. Szint: A szabályrendszerek tagadása (12-13 éves kor)

         5. Szint: A konvenciók a társadalmi élet szerves részei (és következményei) (14-16 éves kor)

         6. Szint: A konvenciók, mint a társadalom által megkövetelt dolgok tagadása (17-18 éves kor)

         7. Szint: A konvenciók a társas interakciók koordinálásának eszközei. (18-25 éves kor)

 

Jellemnevelés kezdete ifjúsági munkában

 

A fiatalok egymás közötti kapcsolataiban a másik megismerésének, a barátságnak, a becsületességnek, a társas életüknek legfőbb értéke az erkölcsben van.

A közösen végzett apostoli munka ébreszti rá őket személyes emberi méltóságukra, és ez erősíti őket a munkában. Mindazok a negatív jelenségek, amelyek a fiatalok életében megjelennek (a létbizonytalanság, a munkanélküliség, stb.) nem tehetetlen beletörődésre, hanem közös programok szervezésére serkentik őket. Éppen ezek a negatívumok bátorítják fel őket, hogy társaikkal összefogva fellépjenek, cselekedjenek.

Amikor a társadalomban meglevő siker lehetőségeiről beszélgetnek, amelyek számukra igen vonzóak, mérlegre tesznek másféle értékeket is, amelyeket éppen az egyházban végzett munkájuk során volt alkalmuk megismerni, s amelyekről a csoport vezetője és szervezője is hitet tesz.

Az erkölcs kérdése munkájuk során a gyakorlati cselekedetekben gyakran jelen van. Amikor megkérdik önmagukat, „helyes-e, vagy sem amit teszek?”. Az erkölcs ismerete és a vele élés jó eszköz az ismeretek bővítésére, a kérdezésre, problémák felvetésére, a helyes magatartás kialakítására.

A fiatalok igen gyakran hamarabb gyakorolják és élik meg az erkölcsi értékeket, mint ahogyan nevén nevezni tudnák, vagy mielőtt egyáltalán beszélnének róla.

 

Az akarattá alakulás időszaka

 

Mi az, ami ösztönzi a fiatalokat? A tapasztalat, amit az élethelyzetek elemzésében, a közös programokban szereztek. A helyes elemzéshez, értékeléshez, a cselekvéshez már nem feltétlenül szükséges a közösség, valamennyien megtanulták alakítani önmagukat és azt eredményesen alkalmazni is tudják.

Hozzászoktak a folyamatos önneveléshez és az önfegyelemhez. Felismerik az ember benső értékeit.

Megnő a képességük a mások meghallgatására. A korábbi „haveri” kapcsolat, a lányok körüli céltalan legyeskedés helyébe elmélyült barátság, komoly, értékes kapcsolat lép be.

Odahaza a családban is megváltoznak a korábbi kapcsolatok, függőségek. A merev szembenállást felváltja a problémák egészséges megbeszélése, amely a párbeszéd, az erősödő önállósulás felé vezető út.

A csoporton belül is változás áll be. A szervező vezetői és irányítói munkája fokozatosan háttérbe szorul. A fiatalok veszik kezükbe a kezdeményezéseket, a vezető a továbbiakban csak mint pásztor van mellettük, kíséri őket. Másrészt megnő a személyes beszélgetések szerepe, amelyben a fiatalok segítséget kapnak a tapasztalataik jobb megértéséhez, bizonytalanságaik, kételyeik elmondásához.

A csoportban a szervező szerepe megváltozik, és elsősorban arra arányul, hogy ne a pillanatnyi ötletei alapján dolgozzon. A vezetői munka sokrétűbbé válik, és ennek irányítása a vezető legfőbb feladata.

A csoport kifelé tárulkozásának három alapvető formája van. Az első az, hogy nemcsak találkoznak más csoportokkal, de az azonos közegben szerzett tapasztalataikat ki is cserélik egymással. Elfogadják a kihívást, vagyis a vita lehetőségét, azt kellően kiértékelik, s ezzel nagyot fejlődik a maguk valóságérzete. A második az, hogy egyre inkább magukra vállalják azt a feladatukat, hogy az ifjúsági csoportoknak szolgálatára állnak, és őket feladataik ellátására bátorítják. A harmadik, hogy egyre világosabban, egyértelműbben látják a munkának és az iskolának azt a világát, amelyben élnek.

 

Az átadandó értékek

 

A munkásfiatalok lelki-szellemi fejlődésének egyik fontos eleme az értékek kiválasztása. Az élet elemzése a fiatalokban elmélyíti annak a társadalomnak az alaposabb megismerését, amelyben élünk. Az előttünk álló sokféle lehetőségek közötti választás nyíltabbá válik. A döntésnek különösen akkor nő meg a jelentősége, amikor a gyakorlati beavatkozásra kerül sor, mert akkor kell kiválasztani azokat az értékeket, amelyeket lényegesnek tartunk, vagy amihez a magot el kell vetnünk. Ekkor mutatkozik meg, mennyire szükséges, hogy a változó értékek között támpontra találjanak, amire később hivatkozhatnak. A tanulmányi körök, csoportok tagjai felteszik a kérdést önmaguknak, vajon ki legyen számukra a példakép, kit akarnak követni, a csoporttal milyen értékek megvalósítását akarják elérni. Ez a kereső, kutató tevékenység lépcsőzetesen alakul ki, sőt gyakran el is bizonytalanodik. Mindig azt az elkötelezettséget tükrözi, amelyet az egyes fiatalok a problémás helyzetben elfoglalnak, és amelynek megvalósulását az éppen uralkodó nézetek akadályoznak (munkahelyen vagy iskolában egyaránt) legyen szó az érzéki, szexuális értékekről, vagy a szociális és a hitbeli szempontokról.

Mindez jól mutatja, hogy az értékelésnek mekkora szerepe van, mennyivel több időt, kellő felkészültséget, elmélyülést kíván (történjék az a tanulmányi napokon, nyári táborban, vagy a különböző események során).

 

A döntés szakasza és a hit

 

A fiatalok az istentagadás kétféle formájával találkoznak életük során. Az egyik egy radikális fogyasztói szemléletből táplálkozik:

·         eszerint a vallás teljesen felesleges, haszontalan az ember számára megvalósíthatatlan elvárásokat támaszt, követői különc, lehetetlen magatartásukról ismerhetők fel.

·         A másik forma a harcosabb vallásellenes megnyilvánulás, amely szerint a vallás ópium, és kiközösít a társadalomból. A fiatalok a hittel kapcsolatos tapasztalataikat a közös szentmisék és imádságok révén szerzik.

Az alakuló ifjúsági csoportok tagjainak, amint annak szükségességét érzik, időt kell szakítaniuk (esetleg a nyári tábor alkalmával), hogy megvizsgálják, mi az élet értelme, hogyan tükröződik ez az általuk kielemezett életformákban: keresése a tökéletes kibontakozásának a szükséges tapasztalatok elsajátítása (a kudarcok esetén az okok megkereséséhez, a megpróbáltatások vagy a halál elfogadásához a hit szellemében). Ezek az alkalmak megfelelőek a kérdések feltevéséhez, a hamis vallásossággal kapcsolatos bírálatokhoz, azoknak az értékeknek alapján, amelyek birtokában vannak. A megbeszélés középpontjában ilyenkor az emberi élet legfőbb és végső értékei állnak.

Ezt követően (személyesen, vagy a csoporton belül) egységbe kell hozni a maguk életét Krisztus halálával és feltámadásának üzenetével. Krisztusnak csupán a történeti személyiség nem elegendő, amikor csupán embernek tekintik és személye könnyen felcserélhető. Azt kell inkább megkérdeznünk nem több-e valamivel ennél számunkra Jézus Krisztus? Halála és feltámadása utat mutat annak a hitnek a lényegéhez, amely ezáltal kapott értelmet és alapot.

Így juthatunk a kisebb, a közösségben megtapasztalt egyháztól a történelmi és a mai egyházhoz, a Szentírás olvasásához. Az Apostolok cselekedetei és az Apostoli levelek tanulmányozásának segítségével bővülnek a fiatalok ismeretei, és még jobban megérthetik az egyházat.

Az önvizsgálat, ha azt az evangélium szellemében folytatjuk, alapos változásokhoz vezet. A vizsgálat során felmerülő kérdések a Szentírás fényében sokkal mélyebb értelmet kapnak. Szükségessé válik a jobb megértéshez a Szentírás alaposabb tanulmányozása is. Nem csak a hit és az élet kérdéseinek szembesítésére van szükség, hanem a kölcsönös odafigyelésre. Ezzel kezdődik a hit valós megélése.

 

A férfi morál és a jellemnevelés

 

A különbség Gilligan szerint a férfi és a nő erkölcsi moráljában van. A férfi az igazságosságot, a nők a törődésre teszik a hangsúlyt. Érdekes azonban, hogy a jellemnevelés, de maga a jellem kifejezés is elsősorban a férfiakhoz kötődik.

Miért akarnak a férfiak annyira részt venni a jellemnevelésben és ez hogy valósítható meg leginkább? A fiúkat, férfiakat a nőkkel ellentétben, mindig egy cél hajt, hogy ők, harcosok, győztesek lehessenek. Teljesen mindegy, hogy hány éves, a kisgyerekkortól az agg korig ez jellemző, a küzdeni akarás.

A könyvek, a honlapok és a dokumentum filmek közt is megfigyelhetünk ilyen kutatásokat. Ahol a férfias jellem leginkább megjelenik, az a túlélő dokumentumfilmek vagy honlapok területe. Azonban nagy csalódással olvasom a tapasztalt katonák leírásait, ahol azt fejtegetik, hogy miért foglalkoznak túléléssel. A válaszuk az, hogy ha atomháború lesz, milyen jól jön az majd.

 

Valójában, talán titkon mindenki tudja, hogy ennek valószínűsége a nullával egyenlő. Akkor miért foglalkoznak ezzel? Ők sajnos nem tudják csak érzik. Azért, mert a túlélő programok nagyon hasznosak abban, hogy milyen erős a kitartásom, mennyire vagyok ellenálló, mennyire tudok nélkülözni, és még sorolhatnánk.

Azaz, a túlélő filmek és blogok egy rejtett férfi útkeresést, egy jellemnevelési programot keresnek.

Itt térnék vissza Sík Sándorra és a cserkészetre.

A magyar cserkészetben évente vannak próbák, ahol kipróbálhatják a fiatalok tudásukat, erejüket. Az éves próbákon kívül, azonban lehet különpróbákat is letenni.

Ezen dolgozat témaválasztását is azért a jellemnevelés mellé tettem, mert megtapasztaltam, hogy a cserkészcsapatomban, ahol szinte csak 14 év feletti fiúk vannak, feltűnően nagy az érdeklődés a jellemnevelő különpróbák iránt. Ilyenek pl. a Három Sastoll. Ez a próba egy, a középkorból átvett, valószínűleg lovagi próba modern változata lehet. A próba három részből áll. Az első részben a próbázó a vadonban, 24 órán keresztül teljesen egyedül van egy helyen, mindössze két szelet kenyérrel, két liter vízzel és egy bicskával. A második sastoll próbán ugyanezzel a felszereléssel megy folyamatosan. Csak estére állhat meg. A harmadik próba, három napos. Az első nap nem iszik, a második nap nem eszik, a harmadik nap nem beszél.

A fiatalok nagyon nagy örömmel vállalják a próbákat, s próbálgatják ez által határaikat is.

 

 

 

Férfias kihívások az egyházban

 

Az a tapasztalatunk a munkásfiatalokkal való kutatásaink által, hogy két olyan szerepköre van a férfiasságnak, ami vonzza a fiúk képzeletét. Az egyikről már beszéltünk, ez a katona. A másik viszont a pap. Ez egy régi-új kihívás lehet, ha sikerül egy olyan papi képet kialakítani, ami által el tudjuk mondani  és meg tudjuk értetni a fiúknak, hogy ez egy hasonlóan érdemes út arra, hogy egy igazi férfi ráhelyezze életét. Ha megmerjük mutatni az erejét, a lendületét és a kihívás nagyságát a keresztény férfi vagy a pap életének, azt hiszem a fiúk sokkal nagyobb százalékban választanák ezt a hivatást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom: