Belépés

 

 

 

A munkásmisszió tudományos alapjai

 

 

 

1. Alapfogalmak

 

 

 

Az első fejezetben a célom, hogy rögzítsem azokat a tudományos kutatásokat, eredményeket, véleményeket melyek elősegíthetik a szakdolgozat céljának megértését. Ezek a kutatási eredmények sokszor nem tökéletesen tisztázottak és átláthatóak. Ezekért elnézését kérem az olvasónak, hiszen maguk a társadalomtudomány ágai sem látják gyakran tisztán ezeket a kutatási területeket vagy eredményeket. Sokszor véleményeket ütköztetek, hogy igyekezzek bemutatni azt a kusza és érthetetlen ködöt, mely a munkásságot körbeveszi. Azzal a megállapítással kell kezdenem dolgozatomat, hogy a munkásságot a tudomány nem ismeri Magyarországon, azaz, nincsenek meg azok a kutatási anyagok amelyeket összegyűjtve elemezni lehetne, s ebből konkrét megállapításokat lehetne levonni.

 

A nyugati államok sincsenek sokkal előrébb a kérdés tárgyalásában, inkább az érzékelhető, hogy a munkásságot már nem tartják olyan fontos tényezőnek. A keleti blokk államai pedig, akárcsak mi magyarok a munkás kérdést igyekeznek óvatosan kezelni.

 

A magyarországi helyzetre visszatérve a Szegedi Tudományegyetem (továbbiakban SzTE) Szociális munkás szakán szerzett tapasztalataimból szeretnék kiindulni. A szociális munkás szak szaktankönyvei válogatások, melyeket az USA-ban dolgozó és élő amerikai kutatók írtak a 80-as évek közepén. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországon levő társadalmi problémákra a 90-es évek elejétől kezdve olyan szakembereket képzünk, akik egy, a földgolyó másik oldalán lévő 350 millió fős, társadalmi felfogásában nagyjából homogén világhatalomban levő tapasztalatokkal rendelkeznek. Talán nem is kell említenem, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok társadalompolitikája az elmúlt 100 évben mennyire különbözött egymástól, különösen a Katolikus Egyház oldaláról.

 

A szociológiánkat megfogalmazó tankönyveinket is áthatja a 80-as évek végén, 90-es évek elején hírtelen betörő nyugati társadalomszemlélet. Habár itt meg kell említenünk, hogy nagy sok felmérésünk, kutatásunk látott már napvilágot ezen a területen is.

 

Talán a következő fogalmakkal kezelhetőbbé és érthetőbbé válik a munkásság helyzete és egyházunkkal való kapcsolata. Az első ízben alapfogalmakat, majd a munkássággal kapcsolatosan meghatározó elméleteket, s végül statisztikai adatokkal szeretnék felvázolni. Az alábbi fogalmakat a szakdolgozat második részével hasonlíthatjuk össze a KIOE-ban történt eseményekkel. Sajnos azért csak ezzel a fejezettel tudunk összehasonlítást végezni, mert a dolgozat többi része elméleti. A magyarországi katolikus munkásmozgalomban ugyanis a 40-es évektől nem történt misszió.

 

Ezért a következőkben olyan fogalmakat szeretnék tisztázni, melyek szorosan kapcsolódhatnak a szakdolgozat témájához.

 

 

 

1. 1. Egyenlőtlenség

 

Az egyenlőtlenségen[1][1] azt értjük, amikor az egyének és a családok, valamint a különféle ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenségnek számos dimenziója lehet, ilyenek a vagyon, a munkakörülmények, a lakásviszony, a lakókörnyezet, műveltség, stb. Lehet azonban a társadalmi pozíciókba való bejutás[2][2] (értelmiségbe, vezető rétegbe) egyenlőtlenségéről beszélni, ezt nevezzük esélyegyenlőtlenségnek[3][3].

 

Illyés Gyula „A puszták népe” című művében részletezi nagyon pontosan azt, hogy a munkásság Magyarországon hogyan alakult ki a földművelő parasztságból, s a nagyvárosokban is hogy igyekszik megtalálni helyét. Ez a változás azonban úgy tűnik, hogy nem sikerül, hiszen a mai napig is abban szenved a munkásság, hogy bár a városban él, nem találta meg azt a demokratikus egyenlőséget, amelyre vágyott. A Katolikus Lexikon[4][4] a 358. oldalon a „munkás” címszó alatt azt magyarázza, hogy ez által a súlyos kilátástalanság és egyenlőtlenség miatt a fennálló rend örökös ellensége lett a munkás. Azaz, nem talál kapaszkodót az ember a számára mesterségesen kialakított világban. Ez a bizonytalanság és meg nem elégedés a támasza viszont az antihumanista, szocialista politikának. Az egyenlőtlenség definíciót azért tartom fontosnak megemlíteni dolgozatomban, mert az emberi társadalmak megjelenése óta a társadalmaknak mindig volt egy olyan része, amely nem kapta meg valamilyen okból azokat a jogokat, melyeket a többiek megkaptak. Ez a kiszolgáltatott csoport általában a társadalom nagyobb részét alkotta, akárcsak most is a munkásság. Az egyenlőtlenséget azonban nem szabad mindig ugyanazon kategória szerint értelmezni, ezért szoktuk használni a jogfosztottság szót.

 

 
 

1. 2. Méltányosság

 

Ez azt jelenti, hogy a társadalom tagjai akkora javadalmazásban vagy jövedelemben részesülnek a társadalomtól, amely megegyezik a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal[5][5].

 

Ez a megfogalmazás azonban nagyon relatív lehet, hiszen a vezető réteg azzal érvel, hogy csak ő tudja átlátni és irányítani az éppen fennálló rendszert vagy céget. A munkás oldaláról azonban ő az aki kiszolgáltatott, aki a koszban és piszokban nyúlkál, s a művelet valós részét csak ő látja át igazán. Fizetése ennek ellenére csak töredéke vezetőinek. A méltányosságtól való megfosztottságra így jogosan pályázhat.

 

  

 

1. 3. Szegénység

 

Főként a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és az ebből fakadó egyéb hátrányok, mint például a nem megfelelő táplálkozás, lakásviszonyok, stb. megjelölésére szokták használni. Ide kapcsolódik a depriváció szó, amely valamitől való megfosztottságot jelent.

 

A XX. század eleji szegénység messze nem azonos a maival. A XX. század eleji szegénység elsősorban az anyagi szegénységet, nyomort jelentett, amely az I. Világháború végi paktummal még inkább súlyosbította a szegénységet, ugyanígy az 1933-as gazdasági világválság is. Ekkor a szegénység azt jelentette, hogy a társadalom nagy része képtelen volt kitörni abból a nyomorból amelyben napról napra élt. Az akkori munkásmozgalomnak ezért akkor, azokra a problémákra kellett választ adnia és segítenie[6][6] A nyomor elsősorban azokat a zselléreket és falusi szegény réteget érintette, akik a jobb élet reményében a nagyvárosok peremkerületeire költöztek. Ezeket a továbbiakban fogjuk látni.

 

Ma láthatóan más a helyzet, azaz, csak láthatóan más. A társadalom nagy része fenntudja tartani önmagát és családját, de előrelépni és fejleszteni csak úgy tud, ha hatalmas adósságokba űzi magát és egész családját. Azok a fiatalok azonban, akik család, vagy megfelelő családi kapcsolat nélkül nőnek fel képtelenek lakáshoz jutni önmaguk. Hiszen jelzálogot elődeik értékeire nem kérhetnek, kezest nem találnak, tőkéjük egy lakásvásárláshoz pedig biztos, hogy nincs. A mai szegénység egy rejtett szegénység és nagyon sokoldalú, ezért is sokkal nehezebb behatárolni.

 

 

 

1. 4. Társadalmi osztály

 

A termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriákat jelent[7][7]. Az eredeti marx-i elgondolás három kategóriát emelt ki. Az első a munkásosztály, aki a termelő eszközöket nem birtokolja, a második akik csak saját maguk foglalkoztatásához birtokolnak eszközöket, ilyenek a kisiparosok, kereskedők, parasztok. A harmadik osztály a tőkések, nagybirtokosok, akik annyi termelőeszközt birtokolnak, hogy azzal bérmunkásokat foglalkoztatnak[8][8].

 

Ez a definíció és felosztás azonban már keletkezésekor téves volt. Hiszen, csak Magyarországon a XIX század elején és közepén a Duna és a Tisza szabályozásához megmozgatott több tízezer kubikus a fél vagyonát feláldozta, hogy legyen egy talicskája, s egy lapátja, mert csak így vehetett részt az építkezésben. Mára a marx-i munkás definíció még távolabb került a valóságtól, ezt azonban később részletezem. A társadalmi osztályok szerepét azért fontos megemlíteni, mert nagy jelentősége van ma a munkások osztályának. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket, miszerint megmarad e a munkásság min osztály vagy eltűnik, a későbbiekben még tárgyaljuk.

 

 

 

1. 5. Urbanizáció

 

Két jelentése van a fogalomnak, a városodás és a városiasodás. A városodás azt jelenti, hogy a városi népesség aránya nő[9][9]. Lásd például Budapest, Miskolc, stb. szívó erejét, melyről a környezetében élő parasztságot városi életre kényszerítette a XIX-XX. században.

 

A városiarodás azt jelenti, amikor egy település városias jellege nő. Például növekszik a magas épületek száma, a keményburkolatú utak aránya, stb.

 

Az urbanizáció jelentősségét a munkásságra, ma már ismerjük. Tudjuk, hogy a hirtelen urbanizáció segített elszakadnia a munkásságnak nemcsak hagyományaitól, hanem az egyháztól is[10][10]. Egyik tipikus példája volt a sikertelen próbálkozásoknak a régi Sztálinváros (Dunaújváros) is. A gyárak köré felépített új települést az új világ nagy csodájának tartották, ahol örömmel dolgoztak nemcsak a férfiak, de a csinos munkáslányok is. Ez a mosoly azonban csak a propaganda filmeken látszódott, mert használati utasítást az együttélésre senki nem adott, sőt nem is tudott adni. A panel lakásokba beköltöző jámbor parasztlegények, akiknek nagy része valószínűleg eddig „ingázó” volt (lásd később), nagy örömmel vitte sokszor a baromfi udvart is új otthonába. Az új városban mindennaposak voltak a viták a magánterület hiánya miatt, hiszen a beköltözők az utcán igyekeztek ugyanúgy megtermelni burgonyát, répát, stb. ahogy azt azelőtt tették. Sajnos a magyarországi városfejlesztés komolysága ennyire vált nevetségessé a mindennapokban[11][11]. Hasonló sorsra jutott Paks, Tatabánya, Komló, Ózd és több más település is kisebb-nagyobb mértékben.

 

A munkásmozgalmak hatása az urbanizáció miatt megnövekedett, hiszen a városba költöző parasztoknak nem csak a lakhelye, hanem a hivatása is változott.

 

 

1. 6. Szuburbanizáció

 

Az a folyamat, amikor a városok központi részeiben levő lakosság fogy, viszont a város külső kertes-családiházas része növekszik[1][12].

Itt természetesen arról van szó, amikor a városban élő valamivel módosabb polgári réteg a szmogot és zajt félretéve a város csendes külterületére költözik. A nyugati társadalmakban ezt annyira komolyan veszik, hogy a szuburbanizáció főként a város északi fele felé tolódik el. Ez azért van mert az uralkodó északi szél dél felé fújja a város bűzét, s szmogját, így az északi részek, mindig frissek és szellősek maradnak.

A munkásmozgalmak szempontjából a szuburbanizációnak és a slummnak is fontos szerepe van, mivel tisztán kell látni, hogy ma már a nagyvárosokban levő „munkás”negyedek nagymértékben különböznek egymástól. Ez azt jelenti, hogy az a missziós program amivel az egyik negyeden sikerrel jártam, nem biztos, hogy a másikban is eredményre vezet.

 

1. 7. Slummosodás 

 

Amikor a nagyvárosok bizonyos negyedei fizikailag leromlanak. Ez szokták nyomornegyednek is nevezni[2][13].

Ma Magyarországon nem illik a „nyomornegyed” kifejezésről beszélni, így a továbbiakban a slumm szót fogjuk használni. Slumm azonban található minden nagyvárosban[3][14]. Ezek a panel negyedek vagy a régi téglablokkos épületek. A 90-es évek közepén történt egyik szociológiai vizsgálat megállapította[4][15], hogy ezek a panel telepek szándékosan lettek úgy megépítve, hogy stresszhelyzeteket szüljön. A hatalmas és rideg épületek zárt, erődszerű elrendezése a blokk közepén elhelyezett játszótérrel igyekezett a munkásidillt megteremteni.

 

 

1. 8. Agglomeráció

 

Azokat a településeket jelöljük így, melyek lakossága szoros és mindennapos kapcsolatban áll a környezetében lévő nagyvárossal. Azaz a településről a lakosság nagy része ingázással kerül a munkahelyére, ami a nagyvárosban található.[5][16]

Az agglomeráció fontos jellemzője, hogy már elveszítette önállóságát, azaz azok a kapcsolati rendszerek, melyek a kisközségekben élőket jellemzi, már megszűnt, s erősen városiassá vált a környezet (például autópálya vagy nagyobb út szeli ketté a települést). Lásd Vecsés, Kistarcsa vagy Pécel településeket. A negatívum azonban, hogy ennek ellenére nincs városi előjoga, így drágább a megélhetés, a közlekedés, stb.

Az agglomeráció egy fontos változást hozott a 40-es évekhez képest. Azaz, a változást a tömegközlekedés fejlesztése okozta, hiszen a XX. század első felében a munkások gyalog mentek munkahelyükre.[6][17] A XX. század végére a tömegközlekedési eszközök fejlettségének köszönhetően a nagyvárost környező falvak agglomerációvá alakultak, s lakosaik a nagyvárosba kényszerültek munkahelyet keresni.

A munkásmozgalmak szempontjából az agglomerációnak azért van jelentőssége, mert a nagy városban dolgozókat ma már nem feltétlenül kell a városokban keresnünk. A gyári munkásoknak jelentős része bejáró, aki naponta 3-4 órát is utazik.

 

 

1. 9. Társadalmi mobilitás

 

Az a jelenség, amikor az egyén vagy a család élethelyzete megváltozik. Általában parasztból munkás, vagy munkásból értelmiségi lesz[7][18]. Ez az elmozdulás természetesen bármilyen irányú lehet, s nem feltétlenül önszándékú lehet, hanem kényszerű munkahelyváltozás miatt is kerülhet valaki egy másik társadalmi rétegbe.

Ezek a társadalmi változások azonban több nemzedéken keresztül magukon hordják a hagyományok és a megújulás közti konfliktusok ezreit. Ez azt jelenti, hogy egy másik társadalmi környezetbe helyezi át az egyén azt a szokást, vagy gondolkozásmódot, melyet magával hozott, s mely több száz évig a helyén működött. A XX. századi felgyorsulás  azonban szét is zilálta a társadalmat[8][19], mivel az a fiatal aki paraszt származásúként az 50-es években városba költözött, a 90-es években értelmiségivé váló unokájának is a munkás-parasztság tudását adja tovább.

 

Nemzedéken belüli mobilitásnak egyik érdekessége az elitcsere[9][20]. A rendszerváltások alkalmával végbemenő vezetői csere.

Ez azonban nem minden esetben történik meg, hiszen az 1990-es hatalomátmentés után a vezetői elit csak kis mértékben változott.

 

 

1. 10. Ingázás: 

 

Az a jelenség amikor az aktív keresőnek más településen van a munkahelye és a lakhelye, azaz településhatárt kell átlépnie. Megkülönböztetünk napi és heti ingázást[10][21]. Az agglomerációhoz itt visszakapcsolódhatunk.

 

 

2. A témához kapcsolódó fontosabb elméletek

 

 

2. 1. A munkásosztály elpolgárosodása és az osztályok elhalása.

 

Marx véleménye szerint a munkásság és az osztályok sosem fognak eltűnni, esetleg közelíthetnek egymáshoz a társadalmi osztályok[11][22]. Ennek oka az, hogy a tőke mindig erősebb lesz a puszta észnél. Sok hívő ember fél ettől a véleménytől, hisz lát benne igazságot, azonban tart a marxizmustól. Ez a félelmünk azonban megalapozatlan, hisz az osztályok közti különbségek valóban nem tűntek el.

S. M. Lipset és szerzőtársai az 1990-es évek elején az „International Sociology” nemzetközi szervezetben felújították és határozottabban fogalmazták meg azt a korábbi véleményt, miszerint a társadalmi osztályok elhalnak[12][23]. Ezt a véleményt szociológiai kutatásokra alapozzák.

Ez azért lehetséges, mivel nyugaton az osztályok a kommunista diktatúra „hiánya” miatt még közelítenek egymáshoz, míg keleten a kommunizmus hirtelen annyira közel hozta egymáshoz a társadalmi osztályokat és rétegeket, hogy a diktatúra végével az osztályok közti feszültség hatására egy távolodás indult el. Ebből is láthatjuk, hogy egy hullámmozgás látható az osztályok között. Egyszer egy erős összehúzás, máskor azonban egy önkeresés és távolodás figyelhető meg. Így valóban sosem fog eltűnni az osztályok közti különbség.

 

 

2. 2. Társadalmi szerkezet változás figyelhető meg a hatalomátmentés után, 1990-től.

 

Azaz a szocializmus bukása után a magyar társadalomban alapvető átrendeződések figyelhetőek meg[13][24]. Ezen rendeződések azonban már a diktatúra alatt is éreztették hatásukat, de vagy elfojtották, vagy nem tájékoztatták róla a közvéleményt.

·        Itt észrevehető a szellemi foglalkozásúak arányának növekedése, míg a fizikai dolgozók számának csökkenése.

·        Növekszik a szolgáltató iparban foglalkoztatottak aránya.

·        Továbbá növekszik a munkásosztály differenciáltsága, főként a szakképzett és a szakképzetlen munkások között. 

·        Egy új szegényréteg kialakulása jelenik meg, akik a tartósan munkanélküliekből, rokkantakból, faji kisebbség tagjainak és a vendégmunkások csoportjaiból alakul ki. 

·        A gazdasági szervezetek méretei nőnek.

·        Nem tűnik el a kispolgárság és a kiscégek összefogva, fenn tudnak maradni a monopóliumok ellenére.

·        Növekszik a társadalmi juttatásokból, főként a nyugdíjból élők száma. 

 

 

2. 3. A munkáséletmódhoz kapcsolódik a szegénység kultúrája.

 

R. Hoggart (1975) széleskörű kutatást végzett a munkásosztály kultúrájáról az Egyesült Államokban[14][25], s megállapította, hogy ha gazdaságilag jobb körülmények közé is kerül egy munkás család, megtartja a munkásosztály életmódjának bizonyos jellemzőit. 

Ennek oka az a munkás öntudat, melyet a „méltányosság” címszó alatt már említettem. Nem szeretné a munkás elveszíteni azt a tudatot, hogy ő egy tapasztalt és a helyzetet reálisan látó ember. Ez a tapasztalat azért fontos számunkra, mert ezzel is bizonyíthatjuk, hogy a munkásság nem veszett el, s hogy ezekhez az emberekhez más megszólítási mód kell, mint a társadalom többi csoportjának.

 

 

2. 4. A városi és a falusi életmód közti különbségek nagyok.

 

Az alábbi táblázatban igyekeztem összeszedni a falusi és a városi életben megfigyelhető különbségeket.

 

Falusi

Városi

Erős kohézió

Gyenge összetartás

Vallásos

Vallástalan 

Kritikus

Cinikus

Nyitottság az ember felé

Nyitottság a fizikai dolgok, áruk felé

Több kényelem

Kis dolgok öröme

Nagyobb családok

Kisebb családok 

Önállóság

Függőség a szolgáltatóktól

Mennyiségi gondolkozás

Minőségi gondolkozás

Külső értékek

Benső értékek

Szép lakások

Meleg otthonok

Egészséges életmód

Egészséges élet

 

Az urbanizációval megváltozott társadalmunk egész szerkezete[15][26]. A kommunista propaganda ellenére a faluról betelepülő családoknak nagyon nehéz volt a városokban való letelepedés. Eltűnt a szabadság és a szoros emberi kapcsolatok meggyengültek,[16][27] melyek a magyarságnak fontos ismérvei voltak. 

 

 

2. 5. Az alkoholizmus a munkásság egyik legnagyobb problémája

 

Magyarország arányaiban az egyik legnagyobb alkoholfogyasztó társadalom. Az évi átlag fogyasztás 1 főre 10,5 liter 100%-os alkoholból kiszámolva[17][28] (1994-es adat). Ez kb. 500 000 alkoholistát jelent a mérések szerint az országban. Az alkoholfüggők nagy része a munkás rétegből származik[18][29], akik, nemcsak saját életüket, de egész környezetükét tönkre tudják tenni. Az alkoholfogyasztás kényszerré válik, amely által az ital az első helyre kerül a szenvedélybeteg életében[19][30].

 

 

2. 6. A munkás társadalom a marxista vallásellenesség fő támasza.

 

A kijelentés téves. A következő táblázatban csak a katolikus egyházhoz tartozók arányait nézem, de más vallások, felekezetek esetében is hasonló arányokról van szó. Az 1992-ben végzett felmérés 5 részre osztja a társadalmat a végzettségek szerint[20]

 

 

    3. 2. Önnek milyen gyakran van eltérő véleménye mint a papnak?[1][37]

 

Érték

Megoszlás %-ban

 

0

8,2

Soha

1

62,9

 

2

5,6

 

3

5,3

 

4

3,2

Nagyon gyakran

5

1,9

 

 

12,9

Összesen

 

100,0

 

Itt láthatjuk, hogy a válaszolandók távolról is, a papot mint helyes erkölcsi mutatót tisztelik, s véleményüket szívesen egyeztetik a pap véleményéhez. Azaz, hallgatnának a véleményére. Ez nagyon fontos eredmény, hiszen látjuk, hogy az emberek nem félnek az egyházi embertől, sőt általában bizalmuk van felé. A következőkben arra leszünk kíváncsiak, vajon ez a bizalom gyümölcsöt érlel-e.

 

 

3. 3. Milyen gyakran képviseli a pap (vagy az egyházi személy – szerző) az Ön személyes érdekeit más szervekkel szemben?[2][38]

 

 

Érték

Megoszlás %-ban

 

0

5,8

Soha

1

75,0

 

2

4,2

 

3

3,1

 

4

1,2

Nagyon gyakran

5

0,6

 

 

10,1

Összesen

 

100,0

 

Az eredmény rémisztő, a társadalom megközelítően 80%-a nem tapasztalja, hogy az érdekében eredményesen járunk el. Ez azonban súlyos kritika egyházunk felé, hiszen úgy tűnik az 1. 3. 2. pont alatt a társadalom nyitott lenne az egyház felé, hisz papjainknak (vagy legalábbis 1992-ben még hitt) és nagyjából szeretne vele egy véleményen lenni. Azonban az 1. 3. 3. táblázat bizonyítja, hogy az egyház azonban nem tesz semmit azért, hogy bármilyen szinten részt vállaljon a társadalomban levő problémák felvállalásában, nem érti az emberek problémáit és nem is tesz azért, hogy segítsen ezek megoldásában.

 

 

3. 4. Egyház szerepe az alacsony és a magas végzettségűek közt

 

Milyen szerepük lehet az egyházaknak az alacsonyabb és a magasabb iskolai végzettségű emberek közti feszültség oldásában?[3][39]

 

Érték

Megoszlás %-ban

 

0

2,6

Nincs szerepe

1

36,7

Igen gyenge

2

21,3

Fontos

3

9,1

Nagyon fontos

4

2,5

 

 

27,8

Összesen

 

100,0

 

Az arányok itt kiegyensúlyozottabbak mint a legtöbb táblázatban, talán az emberek egy része hisz abban, hogy az egyházak felügyeletében ezek a feszültségek oldódnak. Az eltérés azonban így is nagyon nagy 3:2 arányú.

 

 



 

[1][12] Andorka, Szociológia,   193-194 o. 

[2][13] Im. 201-202 o.

[3][14] Katolikus Lexikon,  Munkás címszó, 357-358 o. 

[4][15] Semmittevés, Lakótelep és szegénynegyed mentalitás,  Rácz József Szociológiai felmérés 1993szeptemberétől 1994 márciusáig. Az anyag csak szociális munkás szakon, jegyzet formájában szerepel

[5][16] Andorka, Szociológia, 193 o. 

[6][17] Hollai Ferenc elbeszélése a KIOE-ről  2002. Hangszalag Budapest KMM-JOC, Továbbiakban: Hollai a KIOE-ről

[7][18] Andorka, Szociológia, 220-261 o. 

[8][19] Somlai P, Szociológia, 115-122 o.

[9][20] Andorka, Szociológia,  255 o. 

[10][21] Im. 223 o,  232-234 o.

[11][22] Keresztény ember a szocialista társadalomban, A munka marxista értékelése, Ecclessia Kiadó, Nyírségi Nyomda 1977, Írta és szerk: aSz-Sz Megyei Papi Békemozgalom Munkaközössége 211-213 o.

[12][23]  Andorka,  Szociológia,  170-172 o.

[13][24] Andorka, Szociológia,  169-170 o.

[14][25] Im, 467-468 o. 

[15][26] Im. 196-197 o.

[16][27] Tomka, Új evangelizáció,  51-52 o.

[17][28] Im. 532-533 o. 

[18][29] Deviancia szociológiája Szociális Szakképzés Könyvtára, ELTE, BP, 1996, Gönczöl K, Kerezsi K, 203-217 o.

 

[20][31] Andorka, Szociológia,  556 o.