Belépés

 

 

Kósa László

Interjú Hollai Ferenccel

 

 

 

Ezt az interjút 1994-ben csináltam Hollai Feri bácsival, aki a KIOE titkára, s nekem jó barátom. Az interjú Budapesten, Feri bácsi otthonában készült, amiről hangszalag is van.

 

 

Milyen körülmények között alakult ki a KIOE, milyen helyzete volt a munkásfiataloknak?

 

Ma már szerencsére nyugodtan lehet erről beszélni, a kommunista rendszerre ellentétben, ma az a bűnös, aki hallgat. Három alapítónak írtam le az élettörténetét, akik sokat küzdöttek a tanácsköztársaság ellen.

Dr. Kostyelikot szólította meg egyszer egy jezsuita, aki azt mondta neki, hogy, ha most nem cselekszenek a munkásifjúság megszervezésével, akkor visszajön a tanácsköztársaság.

Az egyház mindig foglalkozott a munkásokkal. A piarista rend alapítója elsősorban a munkásoknak alapította a piaristákat és később csak főúri gyerekekkel foglalkoztak.  A szaléziak is Don Bosco vezetésével akik szegény sorsú gyerekekkel foglalkoztak, de az én fiatalságomban, már csak érettségivel lehetett bejutni, s érettségit egy munkás gyerek nem is szerezhetett. Egymás után alakultak ki a legényegyletek, mert 12 évesen elkerültek a gyerekek a mesterhez és hat év után lehetett szakember. Ezek a gyerekek itt a városban lezüllöttek, a forgács között aludtak, majd elzüllöttek. Ezeknek helyre volt szükségük. Először a Kolping foglalkozott ezekkel a fiatalokkal, akiknek munkájuk volt, de szállásuk nem. Ezek a munkások nagyon sok nyelven beszéltek, hiszen rengeteget kellett vándorolniuk. A munkaidő reggel hattól este hatig tartott, és nem volt szabadszombat. Mivel ezek a munkások a város peremén vagy a környékbeli falvakban laktak, s tömegközlekedés nem volt, hajnalban indult el otthonról ez a nagy tömeg. Minden cég adott a munkásainak egy marék olajat, hogy hajnalban és éjjel lásson maga előtt valamit. Azaz, ha napfelkelte előtt kinéztél az utcára, kilométer hosszú sorban lámpások mozogtak.

A gazdasági viszonyok hihetetlenül mások voltak. Nem volt szégyen havat lapátolni, s nem volt szégyen magyarnak lenni sem. Az emberek harcoltak a legembertelenebb munkáért is. Ebben az időszakban nagyon fontos volt az az egy-két pap, aki igyekezett felkarolni a munkásokat. Prohászka volt az első, aki birtokait felosztotta a parasztok között, nem csoda, hogy "mikroszkóppal" olvasták műveit.

 

Kik kezdtek el foglalkozni ezekkel a munkásokkal?

 

Először az egyetemisták. Őket a munkások magázták, hisz olyan nagy volt a különbség köztük. Egy ideig ment az értelmiség vezetésével az ügy, de jött a vizsgaidőszak és a nyár, s ezek hazamentek. Látszódott, hogy addig ez nem fog működni, amíg nem munkások fogják vezetni a mozgalmat. A jezsuitáknak volt egy sentlement mozgalmuk, ahol az I. világháborúban a sebesülteket ápolták barakkokban. A háborúnak vége lett, de a barakkok ott maradtak. Ide beköltöztek a bevándorlók, s ezek a barakkok voltak ahol összelehetett gyűjteni a munkásokat. Doktor Kostyelik fogorvos egyedül maradt, miután az egyetemisták elmentek. Saját fogorvosi fizetéséből álta a bérleti díjat is. Ekkor Kerkai is szeretett volna belépni. Külföldön találkozott Cardijnnal és elkerült Szegedre. Szervezett munkás újságot is, de mivel Szegeden nem sok munkás volt csak parasztok, így neki ott nagyon jól beindult a KALOT. Végül Kerkait börtönbe zárták a kommunisták, szeme láttára vágták be az oltáriszentséget a mosléka. Megörülve és megvakulva jött ki. Majd a 30-as évek közepén Bécsben Cardijn összehívta azokat a papokat, akik munkásokkal foglalkoznának. Itt tanulták meg a Láss-ítélj-cselekedjet, ez rengeteget segített. Majd a tanoncotthonok ez után nagyon gyorsan kezdtek kialakulni, amelyek központi szerepeket játszottak. A módszerátvétel 1936-37--től kezdődött, munkások kezdtek el dolgozni a munkásokkal.

 

A KALOT-tal milyen kapcsolat volt?

 

Nagyon laza. Új ifjúsági központot terveztek Kerkaiék, amik összefogják a szociális mozgalmakat, de ez is elhalt, kevés volt az idő. Majd az Actio Catholika volt az amit a pápa Cardijn segítségével igyekezett a szakosztályaival minden plébánián megjelenni. A szervezeteket ez alá vonták össze.

 

Milyen egyenruhája volt a KIOE-nak?

 

A KIOE-ban sötétkék nadrág, búzavirág kék ing, vörös nyakkendővel, svájci sapkán volt a fogaskerék, amiben volt a címer. Köszöntésünk: Tarts velünk, volt indulón, imádságunk, katonás szervezet volt. Ez azonban a 40-es évektől kezdtek megszűnni, a nacionalista szervezetek miatt.

 

Hogy alakult a közösségi élet?

 

Haklik Lajos hozott egyszer egy foci labdát, ami hatalmas számban segített összegyűjteni a legrakoncátlanabb gyerekeket. A helyi plébánián belül volt egy kocsma, ami igényesebb volt a többinél. Itt tudtak összejönni a munkások, és itt jöttek össze az ifjúsági csoportok is. Minden héten volt egy téma, amiről beszélgettek, majd a feladat az volt, hogy a témáról folytassanak beszélgetéseket, a környezetükben lévő emberekkel. Ez után megbeszélték a véleményeket. Ez egyben misszió is volt.

Ezeknek a kisözösségeknek a megbeszélésekből készült egy ilyen megfigyelésgyűjtemény 500 munkásfiatal missziós véleményeiből. Mindszentynek adtuk ajándékba a névnapjára, aki az egyik tanoncotthon avatásánál egy beszélgetéseken a következőket mondta: "Amit adtak nekem névnapomra könyvet, az ott van az éjjeli szekrényemen, azt minden este olvasom. Az a való élet. Legszívesebben kinyomtatnám és odaadnám a papjaimnak, hogy amikor készül a vasárnapi prédikációra, akkor ne mesélje, ne hazudozzon, hanem azt mesélje ami megtörtént. Ha így fogjuk az ifjúságot apostoli életre beállítani, akkor lesz jövője Magyarországnak. Nagyon támogatom a dolgot."

 

Milyen akciói voltak a KIOE-nak?

 

A felméréseink alapján javaslatokat nyújtottunk be az államnak ami mellé komoly javaslatokat kapcsoltunk. Majd komoly eredményeket is elértünk mint:

- kapjanak a munkásfiatalok minden évben két hét fizetetlen szabadságot,

- a fiatalok alap munkabérét rögzítsék,

- vagy hogy akinek pincéjében van a műhelye az ne tarthasson munkásfiatalt, mert az egészségtelen volt. Ezekből alakultak a munkástörvények.

Ez ma már a liberalizmus idejében nagyon nehéz, ahol nem a szabadság van, hanem a szabadosság pusztítja az emberek lelkét.

 

Milyen volt a titkárképző?

 

A csoportokból a legkiválóbbakat választottuk ki. Nem volt nagy létszámú, hogy lehessen csoportosan dolgozni. Ideiglenesen a pesti központban laktak. Kerestünk nekik munkát ideiglenesen. Munka után, estig tanultunk. Egy általános nevelést kaptak. Volt agronómia, teológia, bonctan, stb. Ez a téli hónapokban volt, míg nyáron a táborok két hetesek voltak. A táborok a Kárpát-medence egész területén voltak.

 

Már nyolcvan éves vagyok, de úgy érzem, hogy annak idején annyit adott nekem a KIOE, hogy nekem még tartozásom van. Én ezért segítek a mai fiataloknak, hogy újraindítsák azt, ami megszakadt.