Belépés

 

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Elõszava
a Felnõttek Katekumenátusa szertartáskönyvhöz

(Jegyzetek nélküli változat — ideiglenes)

Tisztelendõ Paptestvérek! Kedves Hitoktatók! Kedves Hívek!

1. Az Istentiszteleti Kongregáció rendelkezést adott ki Ordo Initiationis Christianae Adultorum (Felnõttek beavatása a keresztény életbe) címmel. A kötetet a latin cím alapján OICA-nak rövidítik.

E dokumentum arról rendelkezik, hogy a felnõttek, a fiatalok és az értelmük használatára eljutott gyermekek hogyan készüljenek fel a beavató szentségek, a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia vételére. Rendelkezik továbbá az érvényesen megkeresztelteknek a katolikus Egyház közösségébe történõ befogadásról is. Ezt a dokumentumot az Országos Liturgikus Tanács lefordította, és a Magyar Katolikus Püspöki Kar két változatban adja a papság és a világi lelkipásztori kiseg(tõk kezébe.

Az elsõ változat, az OICA a római dokumentum magyar fordítását tartalmazza.

Abban részletes lelkipásztori útmutatások és liturgikus elõírások vannak, amelyek figyelembe veszik a világegyházban található különbözõ lelkipásztori adottságokat. Ennek tanulmányozása segítséget nyújt a lelkipásztoroknak az egyes részletkérdésekben való elmélyedésre, és ezáltal indítást kaphatnak arra, hogy változatosabbá tegyék a hittanulók felkészítését.

Ez a második változat a római dokumentum elõírásait és szertartásait a hazai viszonyokra alkalmazza. Ezáltal a lelkipásztorok könnyen használható kézikönyvet kapnak, és ebbõl végzik majd a szertartásokat. Mivel ennek fõ témája a Felnõttek Katekumenátusa, ezxért a Felnõttek beavatása a keresztény életbe c. magyar kiadványt mi röviden Felnõttek Katekumenátusá-nak nevezzük, és "FK" betûkkel rövidítjük.

Bízunk abban, hogy a felnõtt katekumenátus bevezetése hazánkban is meghozza azokat a gyümölcsöket, amelyekrõl számos ország több éves tapasztalata tanúskodik; a megfelelõ lelkülettel való felkészülés megújítja nemcsak a szentségekkel kapcsolatos lelkipásztori munkát, hanem új lendületet ad a plébániai életnek is.

2. Az Apostoli Szentszék 1972-ben adta ki az OICA-t. Az ezt követõ években különösen a missziós vidékeken volt nagy hatása, és azon országokban, amelyekben jelentõs számban voltak felnõtt keresztelések.

Ezt a rendelkezést — erõsen közösségi jellege miatt — az akkori politikai hatalom hazánkban nem engedte megjelenni, de kevésbé is lett volna idõszerû, mint ma, hiszen felnõtt keresztség a 70-es években csak ritkán fordult elõ. Manapság azonban egyre gyakrabban találkozunk olyan felnõttekkel és fiatalokkal, akiket fel kell készítenünk keresztségre, elsõ gyónásra, áldozásra és bérmálásra. Nagy számban vannak olyan iskolás korú gyermekek is, akik nincsenek megkeresztelve. A katekumenátus bevezetése tehát ma nálunk is rendkívül idõszerûvé vált.

I. A FELNÕTTEK KATEKUMENÁTUSÁT VISSZAÁLLÍTÓ DOKUMENTUM JELENTÕSÉGE ÉS FONTOSABB ELÕÍRÁSAI

A dokumentum jelentõsége

3. Ez a római rendelkezés — a mai kor igényeihez alkalmazva — visszaállítja a katekumenátus intézményét, annak lelkipásztori és liturgikus gyakorlatát, amelyet késõbb az Egyházi Törvénykönyv is elõ(r. (Vö. CIC 788., 851. és 865. kánon)

4. Az OICA lelkipásztorkodási alapelvei a következõk:

— A szentségekre való felkészítés nemcsak ismeretek elsajátítását jelenti, hanem bevezetést a krisztusi élet gyakorlatába is.
— A katekumenátusnak az a feladata, hogy az Egyház közösségéhez kapcsoljon. Ez nem egyéni úton történik, hanem az egyházi közösség közremûködésével, lehetõség szerint a liturgikus év rendjét követve.
— A beavató szentségekben való részesedés feltételezi a mély és megélt hitet, valamint a bekapcsolódást az egyházi közösségbe Ezért ez nem néhány hónapos, hanem hosszú, esetenként több éves folyamat (OICA 7., 19-20., 50., 98. és 307. szám). Ezeket az elveket azóta a témába vágó kateketikai és pasztorális dokumentumok1 is hangsúlyozzák.

5. Liturgikus szempontból a rendelkezés újdonsága, hogy nemcsak a keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia kiszolgáltatásának szertartásait tartalmazza, hanem a katekumenátus mindazon rítusait is, amelyeket az Egyház õsi gyakorlata kipróbált (OICA 2. szám). Ezek a rítusok gazdag(tják a szentségekhez járulás hosszú folyamatát.

A katekumenátus, vagyis a beavató szentségekhez vezetõ út

6. Adokumentum bemutatja a felnõttek, a fiatalok, illetve az értelmük használatára eljutott gyermekek2 megtérésnek folyamatát, az õ sajátos lelkipásztori gondozásukat, és meghatározza a katekumenátus rendjének szertartásait. Mindezt jelen Lelkipásztori Útmutatásunk II. részében 18-37. szám alatt ismertetjük, alkalmazva a hazai körülményekre.

Szolgálatok és megbízatások a katekumenátus folyamán

7. Figyelemreméltó, hogy az OICA dokumentuma már 1972-ben milyen nagy jelentõséget tulajdonít a keresztény közösségnek,és azt óhajtja, hogy a közösség egy-egy tagja a saját karizmájának megfelelõen mûködjék közre a szentségek vételére való felkészülés egész folyamatában, sõt az egyes liturgikus szertartások végzésében is.

8. A plébániai közösség. A szentségek vételére felkészítés felelõsei között az OICA elsõ helyen említi a plébániai közösséget. A közösség tagjainak az a feladata, hogy a katekumenek elõtt példájukkal, szavukkal és családias beszélgetésekkel tanúságot tegyenek hitükrõl, szeretettel vegyék körül õket, és velük együtt ünnepeljék a katekumenátus liturgiáit (OICA 41. szám). "Terméketlenség veszedelme fenyegeti a katekézist, ha a katekument nem fogadja be egy olyan közösség, amely a hitbõl él"3.

9. A kezes. A katekument k(sérje lelki felkészülésének útján egy kezes, aki õt jól ismeri és támogatja, aki tanúskodik életmódjáról, hitérõl, és tudatos döntésérõl. (OICA 42. szám) Ajánlatos, hogy a keresztszülõ legyen a kezes; de természetesen más is lehet.

10. A keresztszülõ. A jog elõírásainak megfelelõen keresztszülõ a 16. évét betöltött, megbérmált, hitét példamutatóan élõ keresztény lehet (vö. CIC 874.k). Felnõttek és fiatalok esetében különösen is kívánatos, hogy a kezes, illetve a keresztszülõ valóban olyan személy legyen, akit példaadó élete és hozzáfûzõdõ barátsága miatt maga a katekumen választott, de aki egyúttal a helyi keresztény közösség bizalmát is élvezi. A keresztszülõ legyen alkalmas arra, hogy a katekukmennek baráti módon megmutassa, hogyan kell az evangéliumot megvalósítani az egyéni és társadalmi életben. Egyúttal kísérja figyelemmel a hittanuló keresztény életének növekedését (OICA 43. szám).

11. A püspök. Az õ feladata a katekumenátus intézményének bevezetése és felügyelete. Elsõsorban õrá tartozik a felnõttek keresztelése: hiszen a felnõtt ezen szentség révén lesz a püspök által vezetett helyi egyház tagjává (OICA 44. szám).

12. A papok. A papok feladata a katekumenátus egész folyamatának irányítása. Bár az õ felelõsségük a katekumenekkel való minél személyesebb törõdés, az OICA újra és újra hangsúlyozza a kateketák és lelkipásztori munkatársak bekapcsolásának fontosságát (OICA 45. szám). A papoknak, a diakónusoknak, és a szertartások egyéb végzõinek az OICA nagy szabadságot ad arra, hogy az intelmeket és könyörgéseket saját szavakkal való fogalmazzák meg, esetenként meg is rövidíthessék, illetve a jelenlevõk körülményeihez alkalmazhassák (OICA 67. szám). A résztvevõk pedig cselekvõ módon kapcsolódjanak be a liturgiába. (OICA 70. szám). Az OICA tehát egy emberközeli, családias liturgia ideálját állítja elénk.

13. A katekéták. A katekézist teljes egészében végezhetik, sõt a püspöktõl kisebb exorcizmusok és áldások végzésére is felhatalmazást kaphatnak (OICA 48. szám).

Beavatás szükséghelyzetekben

14. Az OICA ismételten említi, hogy a kiválasztás legmegfelelõbb ideje Nagyböjt I. vasárnapja, míg a szentségek felvételéé Húsvét vigiliája. De mindez lelkipásztori okból máskor is történhet. A katekumenek közé való befogadás idõpontja általában egy évvel a kiválasztás elõtt javasolt (vö. OICA 50-57. szám).

15. A dokumentum aláhúzza, hogy már a katekumenek közé történõ befogadás se legyen elsietett. Várjuk meg, amíg a jelöltek a hit lalpelemeit készek elfogadni, és a megtérés elsõ jelei már megtapasztalhatók náluk (OICA 50., vö. 20. szám). Ehehz hasonlóan a katekumenátus idõtartama is hosszabb legyen (OICA 19. szám). A szentségre készülõ lelkei érettségétõl függõen (OICA 20. szám) több évrõl is szó lehet (OICA 7., 98. és 307. szám).

Beavatás kivételes esetekben

16. Kivételes esetben — a beavató szentségek vétele elõtt — a katekumenátus fokozataival kapcsolatos szertartások némelyike (OICA 274-277. szám), vagy egészen rendkívüli esetben mindegyike is elmaradhat püspöki engedéllyel (OICA 66. szám), de sosem hagyhatók el magának a hitben való elmélyülésnek elemei: a hit megismerése, életre váltása, és az élõ kapcsolat a helyi egyházi közösséggel (OICA 241-242; 277. szám)

17. Halálveszélyben is feltétele a felnõttkeresztséghez (lásd az OICA 3. fejezetét), hogy a jelölt — ha nem volt katekumen — a Krisztushoz való megtérés õszinte és félreérthetetlen jeleit mutassa (nem elég egy általános istenhit!); továbbá ígérje meg, hogy gyógyulása esetén a beavatás teljes útját végigjárja (OICA 279. szám).

II. A KATEKUMENÁTUS (A KERESZTÉNY ÉLETRE VALÓ LELKI FELKÉSZÜLÉS) RENDJE HAZÁNKBAN

18. A katekumenátus visszaállításának nagy újdonsága, hogy bevezet a keresztény életbe, a keresztény közösségbe, és — liturgikus rendjét tekintve — nemcsak a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia kiszolgáltatásának szertartásait tartalmazza, hanem mindazon rítusokat is, amelyeket az õsegyház kipróbált, és a mai missziós gyakorlatban is használnak (OICA 2. szám). Ez a liturgikus rend változatossá teszi a szentségekhez járulók hosszú útját: alkalmazkodik lelki fejlõdésükhöz (OICA 5. szám), s mintegy lépésrõl lépésre vezeti õket a Jézussal és az Egyházzal egyesítõ beavató szentségek felé. E szertartások célja továbbá, hogy jelezzék és közvet(tsék Isten és az Egyház szeretetét a jelöltek iránt, hogy addig is, amíg a szentségek kegyelmét nélkülözniük kell, ezek által részesüljenek az Egyház örömében és békéjében (OICA 102, vö. 119-124. szám).

A dokumentum a katekumenátus hosszú, esetenként több évig is tartó ideje alatt, az õsegyház gyakorlata alapján, többféle szertartást ajánl, illetve a szertartások többféle elrendezését teszi lehetõvé. A püspöki karokra bízza a katekumenátus rendjének a helyi körülményekhez való alkalmazását (OICA 64-66. szám). E felhatalmazás alapján, és figyelembe véve azok tapasztalatát, akik a katekumenátus e rendjét a világegyházban és hazánkban már évek óta gyakorolják, Magyarországon a katekumenátusnak és liturgiáinak alábbi rendjét állapítjuk meg. Egyúttal felhívjuk a figyelmet, hogy ha valaki a saját plébániáján további szertartásokkal akarja gazdagítani a hittanulók szentségekhez vezetését, az felhasználhatja a felnõttek katekumenátusáról kiadott római dokumentum egyéb lehetõségeit is.

Az alábbiakban elõször bemutatjuk a katekumenátus útjának állomásait úgy, ahogyan azt az OICA rendelkezései megfogalmazzák, majd dõlt betûvel pontról-pontra hozzákapcsoljuk a Magyar Katolikus Püspöki Kar lelkipásztori irányelveit (vö. 20. pont stb.).

A PREKATEKUMENÁTUS (AZ ELÕJELÖLTSÉG) IDÕSZAKA

19. Bár a katekumenátusba való felvétel a befogadással kezdõdik, mégis a prekatekumenátusnak nnagy jelentõsége van, és általában nem szabad elhagyni. Ez a hittel való elsõ kapcsolatba kerülés idõszaka. Rendszerint egy tanúságtevõ kereszténnyel vagy közösséggel való találkozás által kezdõdik4, majd folytatódik az igehirdetés, a katekézis, illetve a keresztény családokkal és közösségekkel való kapcsolat által (OICA 11. 12. szám).

A prekatekumenátus gondolata felhívást jelent a lelkipásztorok számára, hogy foglalkozzanak a nem hívõkkel vagy a hit iránt érdeklõdõkkel, és megfelelõ találkozások és képzések rendezésével tegye lehetõvé számukra a megismerkedést a keresztény tan(tással (OICA Bevezetõ tudnivalók a felnõttkeresztelésrõl, 9-13. szám)5.

20. Buzdítjuk tehát a lelkipásztorokat, hogy nagyobb plébániákon — illetve kisebb helyeken esetleg több plébániának közösen — rendezzenek rendszeres idõközökben olyan kurzusokat, amelyeken a nem hivõk és keresõk megismerhetik a keresztény tanítást. De ügyeljenek arra, hogy e kurzusok egyúttal a keresztény élet gyakorlatára is elvezessenek. Különösen a több plébánia számára közösen tartott kurzusokon keressék és találják meg a módját, hogy az érdeklõdõk kapcsolatba kerüljenek saját plébániájukkal, illetve valamilyen élõ keresztény közösséggel!

A keresztény hit iránt komolyan érdeklõdõket — éppen a közösséggel való kapcsolat ápolása miatt — családias formában mutassák be a hívek egy olyan csoportjának, amely örömmel fogadja és példájával támogatni tudja õket a hit útján való elõrehaladásban. (OICA 12. szám).

A KATEKUMENÁTUS IDÕSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

21. A katekumenátus nyitánya a befogadás. Ekkor a jelöltek kinyilvánítják szándékukat az Egyház színe elõtt, az Egyház pedig befogadja õket (OICA 14. szám), a Katekumenek anyakönyvébe pedig beírják nevüket a "Befogadás" rovatba. (CIC 788. kánon).

22. A katekumenátus csak a prekatekumenátus hosszabb idõszaka után kezdõdik. A katekumenátus elkezdésének feltétele, hogy "a jelöltekben legyenek meg a lelki élet alapjainak és a keresztény tanításnak az ismerete,tudniillik a prekatekumenátus idején szerzett hit, a megtérés kezdete és az életváltoztatás szándéka, valamint a személyes kapcsolat felvétele Istennel Jézus Krisztus által. Ezzel együtt jár a bûnbánat elsõ érzése, Isten segítségül hívása, az ima, valamint a keresztény közösség életének és lelkiségének megtapasztalása" (OICA 15, vö. 50, 68-69. szám).

A lelkipásztorok, a kezesek és a katekéták feladata, hogy a jelöltek õszinte szándékát és meghfelelõ lelkületét elbírálják (OICA 16. szám).

23. A katekumenátus egész ideje alatt a lelkipásztoroknak, világi munkatársaiknak, a kezeseknek és az egész keresztény közösségnek (vö. OICA 19. szám) az a feladata, hogy elvezessék a katekumeneket a Krisztussal mindinkább egyesülõ élet útjára, a mélyebb istenkapcsolatra, a felebaráti szeretetre, az önmegtagadásra és az apostoli magatartásra (OICA 19. szám).

24.Az OICA útmutatásai alapján, illetve a fenti körülményeket figyelembevéve, a katekumenátus legkevesebb egy éves folyamat legyen, mert igy a a katekumenek átélhetik a liturgikus évet, és ezáltal is növekedhet hitük. Gyakorlatilag azonban ez a szakasz hosszabb ideig is eltarthat, ha a katekumen megtérése ezt kívánja. A katekumenátus célja ugyanis a katekumen megtérése.

25. A.) A katekumenek közé való befogadás szertartása.
(Kötelezõ szertartás.)

A befogadás a fentiek értelmében kb. egy évvel a szentség kiszolgáltatása elõtt történjék.

26. A befogadás szertartásán kívül a katekumenátus idõszaka gazdagabbá tehetõ további liturgikus szertartásokkal is. Ezeket a néhány perces liturgiákat hétköznapi szentmisében, az evangélium olvasása után végezhetjük:

B.) Az átadás (tradíció) szertartása. A Hitvallás- és az Úr imája szövegének ünnepélyes átadása. (Javasolt szertartás).
C.) Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus) és a kereszt átadása. (Javasolt szertartás)
D.) A hit megvallásának (a reddíciónak) szertartása. (Javasolt szertartás.)

A MEGTISZTULÁS ÉS A MEGVILÁGOSODÁS IDÕSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

27. Az Egyház liturgiája szellemének leginkább az felel meg, ha ez az idõ a Nagyböjtre esik (OICA 21. szám). A megtisztulás és a megvilágosodás idõszaka a kiválaszással kezdõdik, amikor kijelölik azokat a katekumeneket, akik felkészülésük alapján alkalmasak arra, hogy a legközelebbi Húsvétkor a beavatás szentségeiben részesüljenek (OICA 22. szám). - Ekkor a szertartásban a jelöltek kérik, hogy a szentségekhez járulhassanak, a keresztszülõk illetve a kezesek pedig tanúságot tesznek a jelöltek érettségérõl. Majd megünnepelhetõ a névválasztás (OICA 203.-205. szám). Végül a keresztségre készülõk és mindazok a katekumenek, akik felnõtt korukban tértek meg beírják nevüket a Katekumenek anyakönyvébe, a "kiválasztás" rovatába (OICA 22-24, 133, 146. szám).

Ezenünnepség elõtt meg kell vizsgálni a hittanulókat, milyen a belsõ világuk és magatartásuk, hogyan állnak a keresztény tanítás ismeretével, hol tartanak a hit és a szeretet gyakorlásában. Ennek alapján kell dönteni alkalmasságukról (OICA 23. szám).

28. A megtisztulás és a megvilágosodás idõszaka 6-8 hétig tart, ami megfelel a Szent Negyvennap idejének. Ebben az idõszakban a lelki felkészülés inkább a lelki összeszedettséget, mint a katekézist jelenti; a szív és lélek elmélyülésére irányuljon, s a Krisztussal való mélyebb együttélésre vezessen (OICA 25. szám).

Ezen idõszak liturgiái közé tartozik a katekumenek hitének megvizsgálása(skrutínium), amelynek témája a megfelelõ evangéliumhoz kapcsolódik. Az OICA három skrutínium liturgiáját adja meg, de legalább egynek megtartását elõírja (OICA 25., 167. és 174. szám).

A három skrutiniumot nagyböjt III., IV. és V. vasárnapján tartjuk (vagy alkalmasint megfelelõ hétköznapon), miseszövegeit az "A" év megfelelõ vasárnapjairól (illetve a Misekönyv 770.-772. oldalairól) vesszük (OICA 159. szám). A három skrutínium témája: találkozás Jézussal, aki

a) az élõ viz (evangélium a szamariai asszonyról),
b) a világosság (evangélium a vakonszületett meggyógyításáról),
c) a feltámadás és az élet (evangélium Lázár feltámasztásáról).

A homlia után a celebráns felszólítja a híveket: csendben imádkozzanak, hogy a kiválasztottak megértsék a bûn súlyosságát, a bûnbánat szellemét, és vágyakozzanak Isten gyermekeinek igazi szabadsága után.

Ezután a hittanulókhoz fordul, és õket is felszólítja, hogy tartsanak bûnbánatot: csenben imádkozzanak, és külsõleg is fejezzék ki bûnbánatukat, akár meghajolva, akár térden állva.

29. A.) A kiválasztás szertartása. (Kötelezõ szertartás.)

A kiválasztás lehetõleg Nagyböjt elsõ vasárnapján történjék, de a lelkipásztori igényeknek megfelelõen más idõpontban is lehet. (Miseszövegét lásd a Misekönyv 769. oldalán.)

30. A megtisztulás és a megvilágosodás kb. 6 hetes idõszakát a következõ szertartások tehetik még gazdagabbá, illetve ezek vezethetik lépésrõl lépésre a katekumeneket a szentségek felé:
B.) A katekumenek hitének megvizsgálása (skrutínium). (Lehetõség van három skrutíniumra, melyek közül egy kötelezõ.)
A skrutínium történhet vagy — a lelkipásztori szempontnak megfelelõen — köznapi misében, a Nagyböjtnek, illetve a megtisztulás és a megvilágosodás idõszakának közepe táján. Lehetõleg hívjuk meg rá a szentségekre készülõk kezeseit és szüleit is. A felkészülés még teljesebb elmélyülését elõsegíti, ha — a jelzett rend szerint — három különbözõ héten hívjuk meg a katekumeneket misére, és ezen belül a hit megvizsgálására.
C.) Bûnbánati liturgia. (Nagyon ajánlott!)
Lehetõleg a nagyböjt elején, illetve a szentségek vétele elõtti napokban kerüljön rá sor. Ez a keresztségre készülõket a bûnbánatra segíti, az elsõáldozásra vagy bérmálásra készülõket pedig felkészíti a bûnbánati liturgiában történõ szentgyónásra (OICA 330-341. szám). A keresztségre készülõk nem gyónnak, de a lelkipásztor folytasson velük személyes beszélgetést, amely alkalmat ad számukra, hogy feltárják lelküket, s útmutatást kapjanak a lelki életben való további elmélyülésre.

A BEAVATÓ SZENTSÉGEK

31. A keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia az utolsó lépcsõfokot jelentik, amelyek által a kiválasztottak Isten népéhez csatlakoznak (OICA 27. szám).

A beavatás ideális idõpontja — tekintettel a Húsvét misztériumára — a Húsvéti vigília(OICA 55. szám).A Szent Háromnap legyen a katekumenek számára az elmélyülés ideje. Ezeknek esetleges közös programját katekéták is vezethetik. E napok csúcspontjai az ünnepi liturgiák. Különösen Nagyszombat legyen a lelki elmélyülés és szentségre készülés napja (OICA 54-55. szám).

A felnõttet, a keresztség felvétele után — hacsak komoly ok nem szól ellene — mindjárt részesítsék a bérmálás szentségében (OICA 34, vö. CIC 866.kánon). A beavató szentségek összetartozása miatt — a püspök engedélyével — a keresztelõ lelkipásztor bérmálja meg a szentséget felvevõket (OICA 46, vö. CIC 866.k). A 7 és 14 év közötti gyermekek keresztelése esetében a bérmálásra késõbb, a saját korosztályukkal együtt kerüljön sor.

A liturgiában az újonnan szentségekhez járultak kapjanak lehetõséget az aktív bekapcsolódásra: imádkozzák az Egyetemes könyörgéseket, vigyék az áldozati adományokat az oltárra, és ha nincs akadálya, két szín alatt részesüljenek az Eukarisztiában (OICA 36. szám).

32. A beavató szentségekhez csak olyanok járulhatnak, akik végigjárták a katekumenátus utját, a sátánnak való ellentmondásban és a hit megvallásában tudatosan fejezik ki hitüket, és hitük és az Egyházhoz tartozásuk kifejezéseként veszik a szentségeket. "A felnõttek ugyanis csak akkor üdvözülnek, ha önként jönnek és készek elfogadni Isten ajándékát. Az a hit tehát, amellyel a szentséget veszik, ne csak az Egyház hite, hanem az õ saját hitük is legyen, és az Egyház elvárja, hogy azt tettekre is váltsák." (OICA 30., vö. CIC 865.k)

33. A beavató szentségekhez járulás idõpontjául törekedjünk az Egyház által nagyon javasolt Húsvéti vigiliát választani. A katekumenátus rendje annyira kapcsolódik a liturgikus évhez, hogy ennek az Egyház által nagyon ajánlott idõpontnak a követése mind a katekumenek lelki elõrehaladása szempontjából, mind pedig lelkipásztori szempontból kedvezõ.

34. Javasolható annak a szokásnak megtartása, amely szerint a gyermekek elsõáldozását Húsvét 2. vasárnapján (régi nevén: Fehérvasárnapon) ünneplik. Így a katekumenátusba bekapcsolódó gyermekek is a liturgikus évnek megfelelõen tudják ünnepelni a befogadás, illetve kiválasztás szertartásait, és a többi liturgiát.

A HIT ELMÉLYÍTÉSÉNEK (A MISZTAGÓGIÁNAK) IDEJE

35. Ez a katekumenátus utolsó idõszaka (OICA 37. szám). Ennek az idõszaknak fontos lelkipásztori szerepe, hogy az újonnan szentségekhez járultak "begyakorolják" az evangéliumi életstílust, a szentségekhez járulást, és megtapasztalják a keresztény felebaráti szeretetet és a közösségi életet (OICA 37-40. szám).

Ha a beavatás Húsvétkor volt, Pünkösdkor ünnepeljük meg valamilyen formában a misztagógia idejének bezárását (OICA 37-40. szám).
Törekedjünk arra, hogy a szentségek vételének évfordulóját is ünneppé tegyük (OICA 237.; vö. 235-236. szám).

36. A misztagógia nagyon szükséges idõszakára az OICA nem ír elõ külön szertartásokat, de biztat, hogy a vasárnapi misékben fokozott figyelemmel forduljunk azok felé, akik Húsvétkor a beavató szentségekhez járultak (OICA 40; 57. szám). Buzdítsuk õket, hogy rendszeresen járuljanak a szentségekhez, kapcsolódjanak be a közösség életébe, és gyakorolják a felebaráti szeretetet.

37. Nagyon ajánlható, hogy Húsvét és pünkösd között egy-egy hétköznapi misére hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat, valamint kezeseiket, keresztszüleiket és szüleiket. Ilyen alkalommal vehetõk a keresztség kiszolgáltatásakor végzendõ misék (Misekönyv 773. oldal), vagy a húsvéti vasárnapok miséi, különösen az "A" évre szóló olvasmányokkal (OICA 40. és 57. szám). Az újonnan megkereszteltek katekétáikkal úgy készüljenek e misé(k)re, hogy az énekek rendjét s az Egyetemes könyörgéseket õk állítsák össze, az olvasmányokat õk olvassák. Pünkösdvasárnapot — az Egyház õsi szokását követve — tegyük a misztagógia idejének záróünnepévé: A pünkösdi misére is az elõbb említett módon készülhetnek azok, akik újonnan járultak a szentségekhez. Ugyanekkorra meghívhatjuk az elõzõ évben szentségekhez járultakat, hogy az évforduló alkalmával õk is újítsák meg odaadásukat (vö. OICA 236, 238. szám).

III. KIKNEK KELL A KATEKUMENÁTUS ÚTJÁT VÉGIGJÁRNIUK?

FELNÕTTEK, FIATALOK6 KATEKUMENÁTUSA

Kereszteletlen felnõttek és fiatalok

38. A katekumenátus intézménye az õsegyházban a meg nem keresztelt felnõttek és fiatalok számára alakult ki. Ma is elsõsorban õk azok, akiknek el kell mélyedniük a hitben, be kell kapcsolódniuk az egyházi közösség életébe. Rájuk tehát mindenképpen és teljességgel vonatkozik a katekumenátus új rendje, annak elõírásai és összes liturgiái (OICA Bevezetõ tudnivalók a felnõttkeresztelésrõl, 1. pont; vö. uo. 1. fejezet).

39. A beavató szentségekhez tehát még az un. "sürgõs" esetekben is — pl. jegyeseknél — szükséges a katekumenátus. Házasságkötés esetén, ha az egyik fél nincs megkeresztelve, felmentést kaphatnak a valláskülönbség akadálya alól, és a házasság megköthetõ7. De lelki érettség és komoly felkészülés nélkül — az OICA egyértelmû elõírása szerint — senki nem keresztelhetõ meg, nem járulhat a szentgyónáshoz és az Eukarisztiához.

40. Halálveszélyben levõ megkereszteletlen felnõttekkel és fiatalokkalaz OICA külön fejezetben foglalkozik. Közvetlen halálveszélyben — ha a hit komoly jeleit mutatták — pap hiányában diakónusok vagy világi hívek is kiszolgáltathatják nekik a keresztséget és az Eukarisztiát, illetve ha pap szolgáltatja ki a szentséget, meg is bérmálhatja õket. A halálveszélyben akkor szolgáltatható ki a szentség, ha megígérik, hogy felgyógyulásuk esetén végigjárják a katekumenátus útját (OICA 3. fejezet).

Elsõáldozásra vagy (és) bérmálásra készülõ megkeresztelt felnõttek és fiatalok

a) Elsõáldozásra és bérmálásra készülõ megkeresztelt felnõttek és fiatalok, akik kakekézisben nem részesültek.

41. Hazánkban egyre több ilyen személlyel találkozunk a lelkipásztorkodás során. Az õ hitbe való bevezetésük rendje lehetõleg a katekumenek számára elõ(rt rendet kövesse (OICA 297. szám). Hiszen kapcsolatuk az Egyházzal, a krisztusi élettel a gyakorlatban ugyanolyan, mint a meg nem keresztelteké, ezért rászorulnak, hogy õket is a katekumenátus által vezessük be a keresztény életbe. Természetesen a katekézis során (és az egyes liturgikus szövegekben) figyelembe kell venni, hogy õk a keresztségben már részesültek (OICA 297. szám; vö. uo. 4. fejezet)

Elsõáldozásban lehetõleg Húsvét vigíliáján részesüljenek. Ha püspök vagy bérmálási joggal rendelkezõ pap szolgáltatja ki az Eukarisztiát, meg is bérmálhatja õket. (OICA 304. szám).

b) Bérmálásra készülõ megkeresztelt felnõttek és fiatalok, akik részesültek hitoktatásban

42. Felnõttek vagy fiatalok szokásos bérmálási felkész(tésérõl van szó. Az OICA szelleme és a Katekézis Általános Direktóriuma meghatározza, hogy felkészülésük során õk is a katekumenátus jellegû utat járák végig8. A MKPK elõírta már számukra a mintegy-két éves felkészülési idõt9, amelyhez hozzátartozik a katekumenátus elemei közül a hit megismerése, gyakorlatra váltása és az egyházi közösséghez való szoros kapcsolódás. Az újdonság ehhez képest csupán az, hogy a mintegy két éves felkészítés során a lelki elõrehaladás és érlelõdés állomásait a katekumenátus általános rendjében elõirt egyes szertartások teszik változatossá, illetve jelzik és szentelik meg. Felkészülésük során a katekumenátus minden szertartásában részesülhetnek. Mindenképpen ajánlatos számukra a befogadás és a kiválasztás liturgiája, valamint a skrut(nium és a bûnbánati liturgia.

Gyermekkorban szentségekben részesült, de hitüket nem gyakorló felnõttek és fiatalok újra elvezetése gyónáshoz és áldozáshoz

43. Gyakran találkozunk olyan fiatalokkal és felnõttekkel, akik gyermekkorban részesültek ugyan szentségekben, de nem gyakorolták vallásukat, így a hitoktatás és a szentségekhez járulás csupán gyermekkori emlékként él bennük. Szükséges tehát, hogy õk is tudatosan vállalják hitüket. Sok országban és hazánkban is többfelé õket is katekumenátus jellegû úton vezetik végig. A Katekézis Általános Direktóriuma — az OICA szellemének megfelelõen — megállapítja: "Sok régóta keresztény országban vagy vidéken a megkereszteltek egész csoportja ... eltávolodott Krisztustól... Ez a helyzet 'új evangelizációt' igényel... "10. A hithez újra visszatérõ keresztények evangelizációjának, útja a katekumenátus.11

Ezért lehetõleg vezessük õket végig a katekumenátus útján. Mindenképp ajánlatos számukra — a hitbe bevezetõ és azt elmélyítõ kurzus mellett —a befogadás és a kiválasztás szertartása.

GYERMEKEK KATEKUMENÁTUSA

Meg nem keresztelt iskolás korú gyermekek katekumenátusa

44. Az OICA 5. fejezete elõírja, hogy az értelmük használatára eljutott, meg nem keresztelt gyermekeket is a katekumenátus útján vezessük a szentségekhez (OICA 306-12; vö. CIC 852.k).

Az OICA javasolja, hogy e keresztelésre készülõ gyermekek a felkészítés során kapcsolódjanak egy korosztályuknak megfelelõ közösséghez, amelyik az elsõáldozásra vagy a bérmálásra készül; ezen csoporttal járjanak katkézisre, és együtt haladjanak elõre a katekumenátus fokozatain a szentségek felvétele felé (OICA 308/a. szám). Ez a felkészülés több évig tart (OICA 307. szám). - Hazánkban az iskolás korú gyermekek már évek óta három éven át készülnek az elsõáldozásra, és utána az egyházmegyei elõírásoknak megfelelõen éveken keresztül a bérmálásra.

45. A gyermekek a szülõktõl és gyámoktól függnek, ezért keresztény nevelésük és katekumenátusuk akkor lesz hatékony, ha példát és segítséget kapnak szüleiktõl (OICA 308/b. szám) és az egész keresztény közösségtõl.12 Fontos eleme tehát a gyermekek katekumenátusának, hogy a lelkipásztori gondoskodás kiterjedjen a szülõkre is, és bekapcsolja õket a katekumenátus folyamatába (vö. OICA 306, 308; vö. CIC 868.kánon).

46. gyermekekre is vonatkoznak a katekumenátus elõirt szertartásai: a befogadás a katekumenek sorába (körülbelül egy év hitoktatás után), és a skrutíniumok, valamint a szentségek vételét megelõzõ bûnbánati liturgia (OICA 314-342. szám). A lelkipásztor belátásától függõen a alkalmazhatók akatekumenátus más liturgiái is (OICA 307, 312; vö. CIC 852.kánon). Ajánlatos e szertartásokat (a befogadás kivételével) hétköznapi szentmise keretében végezni, mert ilyen családiasabb környezetben (a hittanostársak, szülõk, barátok és kisebb közösség részvételével) közvetlenebbé válhat az ünneplés, és a hétköznapi misében a lelkipásztornak sem jelentenek súlyosabb terhet (OICA 311. szám).

Elsõáldozásra és bérmálásra készülõ megkeresztelt gyermekek katekumenátusa

47. A Katekézis Általános Direktoriumának irányelve, hogy az egyes korosztályok beavató szentségekre való felkészítése a katekumenátus szellemét kövesse.13

Az OICA és az KÁD szellemébõl az következik hogy az elsõáldozók (akár vannak köztük keresztelendõk, akár nincsenek) végigjárhatják a katekumenátus lépcsõit, illetve megünnepelhetik e fejlõdési fokokat jelzõ szertartásokat, ha a lelkipásztor hasznosnak látja azt.

Ha e gyermekek mellett is ott áll egy-egy kezes (akár egy felnõtt vagy ifjúsági hittanos), ez egyrészt segíteni fogja a gyermekeket lelki fejlõdésükben és a közösséghez való tartozásukban, másrészt felébreszti a felelõsséget a közösségben és a kezesekben: az egész keresztény közösség felelõsazért, hogy a szentségek kifejtsék életalakító hatásukat (vö. OICA Bevezetõ tudnivalók a felnõttkeresztelésrõl, 7. szám; OICA 41. szám).

Óvodás korú gyermekek keresztelése

48. Értelmük használatára el nem jutott kicsiny gyermekeket abban az esetben szabad csecsemõk módjára megkeresztelni, ha a szülõk vagy gyámok hite alapján "megalapozott remény van a gyermek katolikus vallásban való nevelésére. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget... halasszák el..." (CIC 868. k., vö. 851/2. kánon). Nagyobb óvodások esetében viszont már szükség van az õ szellemi szintjüknek megfelelõ felkészítésre. Iskoláskor határán levõknek ajánlhatjuk, hogy lehetõleg várjanak, amíg csatlakozhatnak az elsõáldozásra készülõ gyermekekhez, és velük együtt készülve — miután megkeresztelkedtek — együtt járuljanak az elsõáldozáshoz ( OICA 310. analógiájára - vö. 306, és CIC 851/2 k. valamint 852. kánon)

49. Az OICA a szentségekre készülõktõl minden esetben komoly felkészülést, a katekumenátus útjának végigjárását kívánja. Ha õk ezt nem vállalnák, a szentségek kiszolgáltatását el kell halasztani. De magatartásunk ilyenkor se legyen elutasító, hanem kezdjük el a szeretet párbeszédét mindazokkal, akik a szentségeket kérik! Magyarázzuk meg nekik a komoly felkészülés értelmét és szépségét, és ajánljuk fel, hogy mindig szeretettel várjuk õket, ha úgy gondolják, hogy — a felkészülést vállalva — szeretnének a beavató szentségekhez járulni14.

50. Foglaljuk tehát össze ezek után, ki is a katekumen? - 1.) Az Egyház hagyománya katekumennek nevezte a keresztségre készülõ felnõtteket. Elsõdleges értelmében ma is õk a katekumenek. 2.) Tágabb értelemben az újabb egyházi rendelkezések ismételten katekumennek nevezik, és mindenképpen a katekumenátus rendje szerinti szentségi felkészülésre hívják a keresztségre készülõ gyermekeket (OICA 324, 329. szám), - 3.) Mindazok a fiatalok és felnõttek, akik még ha meg is voltak ugyan keresztelve vagy részesültek is hitoktatásban, de "aztán elhagytak minden vallási gyakorlatot"; vagy nem kaptak mély hitbeli nevelést, "és most ott állnak gyermekkori vallási ismeretekkel, úgy hogy valójában katekumenek, hittanulók maradtak"15. - 4.) Sõt az OICA ismételten katekumeneknek nevezi azokat az elsõáldozásra készülõ gyermekeket is, akik — a keresztségre készülõ gyermekekkel együtt — résztvesznek a katekumenátus folyamatában (OICA 334, 337,340-342. szám).

A rendelkezések mindenképpen intenek, hogy ha a katekumenátus folyamatában közösen is vesznek részt megkereszteltek és meg nem kereszteltek, ne mulasszuk el felhívni a figyelmet arra, hogy a megkereszteltek a keresztség által már Isten gyermekei (OICA 295. szám).

IV. A KATEKUMENÁTUS BEVEZETÉSÉNEK MÓDJA

51. Aki elõször olvassa a katekumenátusról szóló dokumentumot vagy akárcsak ezt a püspökkari lelkipásztori útmutatást, annak számára elsõ olvasás után talán összetettnek, nehezen megvalósíthatónak látszik. A valóság azonban az, hogy a katekumenátus intézményének bevezetése könnyebb, mint az elsõ látásra tûnik, és nagyon gyümölcsözõ. Ezt igazolja a nemzetközi tapasztalat és a hazai lelkipásztorok tanúsága.

A katekumenátus ajánlása

a/ A gyermekek katekumenátusa:

52. Akeresztelésre, elsõáldozásra, bérmálásra készülõ gyermekek, illetve fiatalok katekumenátusa a katekézis idõráfordítását tekintve nem jelent új megterhelést a lelkipásztornak, hiszen csupán az eddig is meglevõ három éves felkészítésbe kell a megfelelõ liturgikus ünnepléseket beilleszteni. A katekumenátus liturgikus szertartásai sem jelentenek lelkipásztori terhet, hiszen terjedelmükben nem hosszúak, és a szokásos szentmisék keretében végezhetõek. Viszont ezek segítségével szebbé, változatosabbá, lépcsõzetesen fejlõdõvé válik a szentségi felkészítés. A szentségre készülõk rendszeres idõközönként újabb indításokat kapnak az elmélyülésre és az elõrehaladásra.

Ha a gyermekkori elsõáldozók mellé is "kezeseket" állítunk, ezek ideálisan 16 év feletti megbérmált keresztények legyenek. De ha ezekbõl nem volna elegendõ, elsõáldozó gyermekek esetében megengedhetõ fiatalabbak kezessé választása is. A kezesség növelheti a fiatalabbak felelõsségtudatát, a szentség felvételére készülõk pedig általuk bekapcsolódhatnak a plébánia közösségi életébe.

53. Isten külön ajándéka, ha a gyermekek katekumenátusa során meg tudjuk valósítani a szülõk bekapcsolását (OICA 308. szám). Ha rendszeresebben tudunk velük találkozni, s indítást tudunk nekik adni, akkor az elmélyülõ imádsággal, a szeretet tetteivel és a szentmisén való részvétellel õk is segítséget nyújtanak a gyermekeknek. Így a gyermekek elõkészülete nem csak ismeretszerzés, hanem élet is lesz. Szép szokás, ha a beavató szentségek kiszolgáltatásának ünnepén szép gyakorlat, ha a kezesek, keresztszülõk és szülõk is az Eukarisztiához járulnak, jobbról és balról a gyermek mellett.

b/ A felnõttek katekumenátusa:

54. Lelkipásztori gyakorlatunk megszokta és nagy hasznát látta, hogy gyermekeket és fiatalokat már eddig is kb. három évig készítettük elõ az elsõáldozásra vagy bérmálásra. Ezért nem lehetetlen megértetni a hívekkel és jelentkezõkkel, hogy a felnõttek készülete a beavató szentségek vételére szintén hosszabb ideig tart. A fentiekben vázolt felkészítési rend pedig lehetõvé teszi, hogy e felnõttek valóban az Egyház élõ tagjaivá váljanak, és ne csak "átessenek" egy szentség vételén.

55.Mit tegyünk ott, ahol nincs mód külön csoportot indítani a keresztségre vagy egyéb beavató szentségre jelentkezõ egy-két fiatal vagy felnõtt számára?

A nemzetközi és hazai gyakorlat erre a kérdésre kétféle megoldást javasol: Ha a plébánián van valamilyen felnõtt, ifjúsági vagy hittancsoport, hozzájuk kell kapcsolni a jelentkezõt, hogy velük együtt élje az evangéliumi életet, és megfelelõ könyv segítségével16 készüljön a szentségek vételére. Ha a plébánián nincs ilyen jellegû csoport, akkor törekedni kell arra, hogy több plébánia közösen tartson katekumen kurzust, vagy pedig a helyi plébános vezetésével foglalkozzanak a keresztségre jelentkezõvel, keresve néhány elkötelezett keresztényt, akik segíthetnek abban, hogy az érdeklõdõ elinduljon a hit megismerésének, életre váltásának és a közösségbe kapcsolódásnak az útján.

c/ A plébániai közösség jelentõsége

56. A katekumenátus itt bemutatott rendje nagy közösségteremtõ erõ lehet. Hiszen ha mindenki mellé, aki beavató szentséget kér, kezeseket állítunk, ez nagymértékben építheti a közösséget.

Ugyan(gy a katekumenátus liturgiái elevenebbé tehetik a közösség életét. A szentségre készülõk is örömmel fogják tapasztalni a közösséghez tartozást, a plébánia tagjai pedig átélik, hogy ezekért a jelöltekért õk is felelõsek.

Néhány konkrét teendõ

57. A katekumenátus bevezetése a hívek számára is új, örömteli esemény lehet. Fontos, hogy elõkészítsük õket erre, prédikáljunk róla, ismertessük a Püspöki Kar errõl szóló 1999 Pünkösdjén kelt körlevelét.

A katekumenátusról kiadásra kerül egy szórólap is, amelyet a beavató szentségeket kérõk kezébe adhatunk. Ez tájékoztatja õket a katekumenátus rendjérõl és szellemérõl. Hasznos lehet ezt a szórólapot a híveknek is kiosztani, illetve velük ismertetni. Így legalább a templomba járóban tudatossá válik a katekumenátus rendje, és az újonnan megtért felnõttek és fiatalok szentségekhez járulásának módja.

58. Javasoljuk, hogy a beavató szentségeket Húsvét vigíliáján szolgáltassuk ki. Tervezzük meg a katekumenátus többi szertartásainak idõpontjai is. Így rövid idõn belül a lelkipásztor is és a hívek is megszokják a katekumenátus szertartásainak évrõl évre ugyanabban a liturgikus idõben visszatérõ rendjét. E szertartások éppen akkor válnak sokat mondóvá, ha szervesen a liturgikus évhez kapcsolódnak, amint ez az õsegyházban is történt.

A lelkipásztor számára is nagy könnyebbség, ha nem kell minden beavató szentség kiszolgáltatása elõtt külön megterveznie a katekumenátus szertartásainak idejét, hanem miután egyszer — a liturgikus év rendjének megfelelõen — megtervezte, e tervet évente az adott naptári évhez igazíthatja.

59. A katekumenátus szertartásainak alábbi rendjét ajánljuk a lelkipásztorok számára:

A befogadás a katekumenek sorába történheta Nagyböjt valamelyik vasárnapján, egy év hitoktatás (prékatekumenátus) után17, vagy annak az iskolaévnek elején, amelyben a szentségek vételére sor kerül.

Ezt követik megfelelõ idõközönként a Hitvallás- és az Úr imája szövegének ünnepélyes átadása (tradíció), az imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus) és az ünnepélyes felmondás (reddíció) szertartásai. Ezek a lelkipásztori körülményektõl (létszámtól, életkortól stb.) függõen lehetnek hétköznapon, illetve hétköznapra esõ ünnepeken18.

Nagyböjt elsõ vasárnapján van a kiválasztás ünnepe. Nagyböjt folyamán ünnepljük a "kiválasztottak" szertartásait: a hit megvizsgálásait (vö. ezen püspökkari lelkipásztori útmutatás 28-30. számával). Ajánlatos, hogy tartsunk egy bûnbánati liturgiát a Nagyböjt elején (illetve az elsõ skrutínium után), amelyben az elsõáldozáshoz készülõk elõször gyónhatnak. Így a szentségek vétele elõtti napokban másodszor járulnak majd a bûnbocsánat szentségéhez.

Húsvét vigíliáján járuljanak a felnõttek a beavató szentségekhez. A meg nem keresztelt gyermekek ugyanekkor részesüljenek a keresztségben és elsõáldozásban.

Húsvét 2. vasárnapján (régi nevén: Fehérvasárnapon) kerülhet sor a már megkeresztelt gyermekek elsõáldozására.

Húsvét és Pünkösd között lehetõleg hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat egy-két hétköznapi misére is.

Pünkösdkor — a misztagógia idejének lezárásaként —hívjuk meg a beavató szentségekben részesülteket, hogy újítsák meg odaadásukat. Akik Húsvétkor részesültek a keresztségben, azok lehetõleg már néhány héttel Húsvét után, de legkésõbb Pünkösd elõtt járuljanak szentgyónáshoz.

60. Hogyan osszuk be a katekumenátus rendjét és szertartásait olyankor, ha többféle típusú csoportunk készül a beavató szentségekre?
Ha csak a minden évben esedékes elsõáldozókkal ünnepeljük a katekumenátus bizonyos szertartásait, akkor azok az imént közölt rendnek megfelelõen helyezhetõk el a liturgikus évben.
Mit tegyünk, ha ugyanabban az évben vannak felnõtt keresztelendõink és elsõáldozásra készülõk, és talán még bérmálkozók is?

A gyermekekkel (keresztelendõkkel, elsõáldozókkal) nem szükséges minden liturgiát ünnepelnünk.
A vasárnapon ünnepelt szertartásokat (a befogadást és kiválasztást) a gyermekekkel végezhetjük a jobbára gyermekekhez szóló misében, a felnõttekkel, fiatalokkal pedig az inkább felnõttekhez szóló misében. De ha kevesen vannak, ünnepelhetjük e szertartásokat együtt a gyermekekkel és a felnõttekkel, egyazon misében is. (Ilyenkor a szertartásban szereplõ kérdéseket külön tegyük fel a gyermekeknek, illetve a fiataloknak és a felnõtteknek, hiszen más a "jelentõsége" a gyermekek és a felnõttek válaszainak.)
Ha a hétköznapi misékben végezzük a szertartásokat (pl. skrutíniumot), nagyszámú szentségre készülõ esetében ajánlatos azokat a gyermekekkel és a felnõttekkel külön szentmisében tartani.
Ha megoldható, hogy a bérmálást is Húsvét és Pünkösd közti idõre tervezzük, úgy a bérmálandók is, a liturgikus év természetes rendjét követve, közös idõben ünnepelhetik a többiekkel a katekumenátus megfelelõ szertartásait.

Vezessen bennünket a Mennyei Atya a Fiú által a Szentlélekben, hogy a katekumenátus bevezetése hazánkban az ezredfordulón a lelki megújulás egyik eszköze legyen!

Budapest 1999 Pünkösdjén

A Magyar Katolikus Püspöki Kar

 

 

Az Isten tiszteleti Kongregátió Ordo Initiácionis Cristianae Adultórum (OICA) címmel dokumentumot adott ki (1972), amely arról rendelkezik, hogy a felnőttek és a fiatalok hogyan készüljenek fel a beavató szentségekre: a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia vételére. Valamint szól arról, hogy érvényesen megkereszteltek, de hitüket nem gyakorlók, hogyan kapcsolódhatnak újból az Egyház közösségéhez.

Az OICA lelkipásztori alapelvei:

  • A szentségekre való felkészítés nemcsak ismeretek elsajátítását jelenti, hanem bevezetést a krisztusi élet gyakorlatába is.
  • A katekumenátusnak az feladata, hogy az Egyházközséghez kapcsoljon. Ez nem egyéni úton történik, hanem az egyházi közösség közreműködésével, az egyházi év rendjét követve.
  • A beavató szentségekben való részesedés feltételezi a mély és megélt hitet, valamint bekapcsolódást az egyházközség életébe. Ezért nem egy – két hetes vagy hónapos, hanem egy hosszú folyamat (minimum 1 év).

Kiknek kell a katekumenátus útját végig járniuk?

  • A katekumenátus az ősegyházban a meg nem keresztelt felnőttek és fiatalok számára alakult ki. Ma is elsősorban ők azok akiknek el kell mélyülniük hitben, be kell kapcsolódniuk az egyházközség életébe. Lelki érettség és komoly felkészülés nélkül senki nem keresztelhető meg, nem járulhat a szentgyónáshoz és az Eukarisztiához.
  • Gyakran találkozunk olyan felnőttekkel, akik gyermekkorukban részesültek szentségekben, de nem gyakorolják vallásukat, így a hitoktatás és a szentségekhez járulás gyermek kori emlékként él bennük. Szükséges, hogy ők is tudatosan vállalják hitüket, mivel „eltávolodtak Krisztustól” (OICA 295).
  • A jelöltek a felkészítés során a lelki előrehaladás és érlelődés állomásait a katekumenátus általános rendjében előírt szertartások szerint járják végig amely megszentelik őket.

A katekumenátus időszaka és szertartásai

  1. Befogadás - a katekumenátus nyitánya. Ekkor a jelölt kinyilvánítja szándékát az Egyház színe előtt, az Egyház pedig befogadja.
  2. Az átadás szertartása – a Hitvallás és az Úr imája szövegének ünnepélyes átadása.
  3. Exocizmus – Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért.
  4. A Hit megvallásának szertartása.
  5. Kiválasztás szertartása.
  6. Skrutidium – vizsga.
  7. Bünbánati liturgia.
  8. Beavató szentségek felvétele.
  9. Hit elmélyítése – az újonnan szentségekhez járultak begyakorolják az evangéliumi életstílust, a szentségekhez járulást és megtapasztalják a keresztény felebaráti szeretetet és a közösségi életet.


A következő tanfolyam októberben indul. Várjuk azoknak a fiataloknak és felnőtteknek a jelentkezését akik szeret-nének megkeresztelkedni, bérmálkozni, elsőáldozók lenni, és hitükben elmélyülni. Katekumenátusra való jelentkezés a plébánián, vagy a szentmisék után személyesen az atyáknál.

vissza