Belépés

 

 

A Katolikus munkásmozgalmak kialakulása

 

 

1. A katolikus munkásmozgalmak kialakulása a XX. század elején Európában

 

Az első világháborút követő években a munkásság Belgiumban és Európa többi országában nagyon távol került az egyháztól[1]. Ezt kellett tapasztalnia Joseph Cardijn, munkásszármazású, belga papnak is, amikor megismerkedett azokkal a gondokkal, amelyek a munkásfiatalokat gyötörték. Ezért határozta el, hogy harcolni fog a munkások anyagi jólétének megteremtéséért, és azért, hogy felemelje őket az Istenhez kötődés méltóságára[2].

Mikor tevékenységével kapcsolatosan számos ellenállásba ütközött, elhatározta, hogy munkájához XI. Pius pápa segítségét kéri. A pápa Cardijnt nagy örömmel fogadta, és így köszöntötte. „Végre akadt valaki, aki a munkások világából jött, és nekem a munkások és a szegények megmentéséről beszél[3]… A gazdagok által megformált egyház többé már nem Jézus Krisztus egyháza. Az egyház ugyanis a szegényekért van, Jézus az ő számukra alapította. Ezért kell a szegényeket visszahozni az egyházba.”

A JOC mozgalmat Joseph Cardijn 1925. április 18-án alapította[4]. Mozgalma vezetését azokra a fiatalokra bízta, akiknek feladatává tette, hogy „kovásszá” legyenek, és hassák át a munkások sokmilliós tömegét. Egymás között, egymással és egymásért dogozzanak, hogy megváltoztassák úgy a saját, mint társaik életét. Cardijn-nak, - akit VI. Pál pápa munkásságáért bíborossá nevezett ki, - kedvenc mondása volt:

„Minden egyes munkásfiatal élete drágább a föld minden aranyánál!”[5]

Tevékenységük során a mozgalom első szervezői felismerték, hogy nekik elsőrendű feladatuk megnyerni azokat a társaikat az egyház számára, akik igen távol kerültek az Istentől. Gyakran énekelték ebben az időben azt a mozgalmi dalukat, amely így szólt „a munkás testvéreinket visszahódítjuk Krisztusnak!”

A JOC szervezését Angliában 1937-ben Gerard Rimmer pap és Pat Keegan fiatal gyári munkás kezdte el, egy Wigan nevű városban[6]. Az angol mozgalom hamarosan átfogta az egész Földet, aminek következményeként 1957-ben XII. Pius pápa részvételével Rómában tartottak világtalálkozót. 1967-ben a JOC-nak 70 országban közel négymilliós tagsága volt.

1. 1.  Cardijn tanfolyamot szervez

1932 januárjában Cardijn egyhetes tájékoztató tanfolyamot szervezett Bécsben a kelet-európai papság részére azzal a céllal, hogy velük megvesse az alapjait az itteni országok JOC szervezeteinek. Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita teológusok, akik nem sokkal később a KALOT (Katolikus Legényegylet) mozgalom szervezői lettek, ez idő tájt a tiroli Innsbruckban tanultak[7], a Canesianum egyetemen. Engedélyt kértek, hogy részt vehessenek a tájékoztatón. Rajtuk kívül ott volt a KIOE országos elnöke dr. Mészáros János budapesti érseki helynök is. A helynök nagy lelkesedéssel tért haza és a KIOE vezetőit a JOC-kal való kapcsolatok megerősítésére bátorította .

 

1. 2. Jeunesse Ouvriere Chrétienne (J.O.C.)

Vajon miről beszélhetett Cardijn Bécsben, ahol ekkora változásokat tudott hozni a magyar egyház szociális munkájában? Az előadásának a rövidített változata, melyet az 1932. január 3-4-én Bécsben tartott papi lelkiségi napon mondott a következő.[8]

 

"Valamennyi papnak, akik életüket a munkásságnak szentelik,

azoknak, akik nekem paptestvéreim!

 

Ennek a szervezetnek hármas feladatot kell betöltenie. Egyszerre kell lennie:

·        A világi apostolkodás iskolájának, amely életükben, környezetükben és a fiatalok tömegében tevékeny.

·        A világi apostolkodás szolgálatának, amely életüket, környezetüket és a fiatalok tömegét szolgálja.

·        A világi apostolkodást megtestesítő szervezetnek, amely egybefogja életüket, környezetüket és a fiatalok tömegeit.

 

Szentatyánk, XII. Pius azt mondta, hogy a JOC-ot azon Katolikus Akció leghitelesebb megnyilvánulásának tartja, amely az ő pápaságának vezérgondolata, és legnagyobb feladata".

 

A JOC szellemisége gyorsan szétterjedt a föld legtöbb országában, így nálunk is gyökeret vert. Kevesen tudják, hogy csupán egyetlen ország előzte meg a francia munkásmozgalmat és Joseph Cardijn munkásságát - mégpedig Magyarország, hiszen nálunk a magyar munkásmozgalom már 1920-ban megalakult. Ennek ellenére még hitoktatóink is alig ismerik a KIOE nevét és jelentőségét.

 

2. A KIOE kialakulása

 

2. 1. A kialakulás körülményei

A keresztény missziós tevékenység egészen a XIX. század végéig, XX. század elejéig kizárólag azokon a területeken, földrészeken terjedt el, amelyeken az egyház és a keresztény kultúra még nem honosodott meg. Az európai "keresztény" világban is elsősorban a tudósok, művelt emberek tudtak valamiképpen közelebbi kapcsolatba kerülni az egyházzal, sőt a missziós tevékenységek is elsősorban az értelmiség területére terjedtek ki. Ezt tudjuk azokból a beszámolókból is amelyek a KALOT[9] vagy KIOE[10] létrehozását is okolták.

XXIII. János pápánk így jellemezte ezt a helyzetet: „Ennek a századnak legnagyobb botránya, hogy a kisemmizett nincstelenek, a proletárok nagy tömegei leszakadtak az egyház testéről."[11] XIII. Leó pápa az 1891. május 15.-én közreadott, "RERUM NOVARUM" című enciklikájában, részletesen elemezte a problémákat és megjelölte a bajok orvoslásának lehetséges módozatait. A Kolping Legényegyletek a szokásos legényvándorlások megszűnését követően, lassan elvesztették eredeti szerepüket, elkényelmesedtek és nem maradt más számukra, mint a nagy bálozások és a műkedvelő színelőadások. Szociális tevékenységgel egyáltalán nem foglalkoztak és a fiatalok szórakozásának színhelyeivé váltak[12].

Amikor a magyar katolikus munkásifjú mozgalom gyökereit keresgéljük, mindenekelőtt azokat kell megszólaltatnunk, akik éppen a kongregációban kapott felszólítást követően elindultak megkeresni azokat, akikből az új, országos, munkásifjú mozgalmat szervezni szándékozták. Azok a fiatal egyetemisták- akiknek zöme nem régen tért haza az I. világháború poklából és ült vissza ismét az iskolapadba-, nagyon komolyan vették ezt a feladatot. Feláldozták érte nem csak a szabadidejüket, de nem egy közülük otthagyott szakmai sikert, egyéni boldogságot, esetleg még a családalapításról is lemondtak, csak azért, hogy életüket egészen azok szolgálatára állíthassák, akik között az apostoli munkájukat folytatták.

Elsasser páter felszólítására összejött közel hatvan fiatal egyetemi hallgató, akik a szokásos beszédek, javaslatok és formaságok után[13], dr. Mészáros János budapesti érseki helynök vezetésével megalakították a Keresztény Iparos és Munkásifjak Országos Egyesületét (továbbiakban KIOE). Legelőször a tanonciskolákban láttak munkához, mert a gondolatnak legfőbb felkarolói és lelkes támogatói a tanonciskolai hitoktatók voltak[14]. Ők ismerték a fiatalokat és ők toborozták a tagság zömét. A fiatal csoportosulások gyűléseiket az iskolai tantermekben, az esti órákban tartották az iskolák gondnokainak és altisztjeinek nem kis bosszúságára. Az egyes csoportokban két-három egyetemista foglalkozott a tagsággal. A gyűlések levezetésének nem volt egységes jellege. Ki-ki a maga elképzelései szerint dolgozott. Ugyanakkor az igazi nehézségek, megpróbáltatások még csak ekkor következtek, mert a főváros közigazgatása rendeletet adott ki, amely szerint valamennyi, az iskolákban tevékenykedő munkásifjú egyesületeknek havonta fizetnie kellett a fűtésért és a takarításért, valamint az iskolai altisztek munkájáért. Tiltakozásul a KIOE vezetősége levéllel fordult az illetékes hivatalhoz, de postafordultával azonnal megérkezett az elutasító válasz[15]. Nem volt mit tenni, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kellett fordulni, ott kellett segélyt kérni. A kérésre a miniszter küldött száz pengőt. Ez a pénz annyira kevés volt, hogy meg sem köszönték. A pénzt nyugta ellenében szétosztották az altisztek között, az egyesület pedig kivonult az úgynevezett "keresztény kurzus" iskoláiból. Az iskolákból történő kivonulást követően megkezdődött az egyesület összeomlása, és a helyzet értékelése is. Számba kellett venni, mennyi hiba történt a szervezeten belül. Tanulni kellett a kudarcok okaiból, változtatni kellett az egyesületen belül folyó életen, meg kellett szabni az új célokat, irányokat, fel kellett frissíteni a korábbi vezetőséget.

Sikerült megnyerni dr. Vargyas Tivadar plébános támogatását, aki a budapesti Krisztus Király plébánia temploma alatti kiterjedt pincehelyiséget átadta a józsefvárosi csoport számára. Ezzel a lépéssel hosszú időre megoldódott a legnagyobb gond, a megfelelő méretű helyiség és bérlésének problémája.[16]

Az új helyiség adta lehetőségek véget vetettek a korábbi, már megszokott rendezvényeknek: az amatőr színjátszásnak, a különféle alkalmi ünnepeknek, mint a farsang, majális, stb. Nagyobb gondot kezdtek fordítani a csoportvezetők a fiatalokkal való foglalkozásra, a nevelésre. Ebben nyújtott segítséget Kalocsai Emil fiatal kereskedősegéd, aki kissé katonás rendbe, törzsekbe szervezte a fiatalokat. Munkába állt még két kongreganista, Haklik Lajos és Kertész László is. Így vált valóra XI. Piusz kívánsága a KIOE-ban, vagyis, hogy a munkások első és közvetlen apostolai maguk a munkások legyenek.

Összefoglalólag tehát a JOC előszelei már 1920-ban fújtak. Lelkes jezsuiták és egyetemista Kongreganisták próbálták a munkásifjúságot összefogni KIOE néven. Ez a lelkes csapat azután a Cardijn-féle mozgalommal találkozva hatalmas lendületet kapott. 1936-ban ifjúsági újságjuk már 40.000 példányban jelent meg.

Minden megyében léteztek aktivista körök, melyek rendszeres képzéseket, találkozókat tartottak a munkásfiataloknak. Küzdöttek jogaikért a munka világában, s számos ifjúságot érintő törvényt kezdeményeztek a JOCisták javaslataira[17]. Legfőbb tevékenységük tanoncotthonok fenntartása volt (Budapestre felkerülő, az iparban dolgozni akaró fiataloknak), illetve nyáron táborok szervezése. Majd a 30-as évektől újságot és könyveket is adott ki a mozgalom.

 

2. 2. A Munkásifjúság imája

 

A külső megjelenési forma egységesítése mellett igen fontos volt a közös, elmélyült lelkiség is. 1938-ban az esztergomi érseki hatóság engedélyével átvette a mozgalom a nemzetközi munkásifjúság közös felajánló imádságát, amelyet minden alkalommal, a gyűlések előtt közösen imádkoztak. Az ima fordítását és bevezetését Haklik Lajos a mozgalom titkára szorgalmazta. Ezt az imát később a KALOT is átvette és átdolgozva alkalmazta[18]. Annak szövege és mondanivalója tömören egybefogja a mozgalom célját, kéréseit.

Így hangzik:

 

 

 

 

"Uram Jézus![19]

Neked ajánlom fel egész napomat, minden munkámat, küzdelmemet, örömömet és szenvedésemet.

Add meg nekem és minden munkás testvéremnek

A kegyelmet, hogy úgy gondolkozzunk, mint Te,

Veled imádkozzunk, Veled dolgozzunk, és Veled éljünk.

Engedd, hogy teljes szívemből szeresselek Téged és

Mindenkor, minden erőmmel Neked szolgáljak.

Jöjjön el a Te országod a gyárba, a műhelybe, az irodába,

Házainkba, utcáinkba, a földön és a mennyben.

Ismerjenek, szeressenek Téged, szolgáljanak Neked mindenütt

És mindenkor. Ments meg minket minden bajtól és bűntől.

Legyen kegyelmed ama munkások lelkével, akik ma veszélyben forognak.

A munka becsületmezején meghalt munkások

Isten irgalmából nyugodjanak békességben!

 

Jézus Szent Szíve, áldd meg mozgalmunkat!

Jézus Szent Szíve, szenteld meg mozgalmunkat!

Jézus Szent Szíve, jöjjön el a Te országod mozgalmunk által!

Munkásifjak Nagyasszonya Könyörögj érettünk!"

 

2. 3. A mozgalmi élet

A közös imádság mellett számos mozgalmi éneket is énekeltek a mozgalom tagjai. Ezek elsősorban indulószerű, pattogó ritmusú, lelkesítő dalok voltak. A fiatalok, akik szerettek énekelni, hamar megtanulták és szívesen énekelték ezeket a dalokat, mert ezek is a közösségi érzést növelték. A csoportok egységes működését az a központi eligazítás biztosította, amelyet a központ havonta juttatott el hozzájuk, s amely megszabta az elvégzendő feladatokat. Ezek az eligazítások elsősorban a tanulmányi körök munkáját voltak hívatva összefogni.

A szervezeti munka kiszélesedése indokolta, hogy elkészüljön a mozgalom jelvénye[20]. Ez egy aranyszínű fogaskerék volt, amelyben háromszög alakú, fehér pajzsban, aranyozott kereszt volt látható. A pajzs felső szélén piros, fehér, zöld nemzeti színeken a mozgalom rövidített neve, a KIOE volt olvasható. Az egység kihangsúlyozására elkészült a mozgalom formaruhája is. Valamennyien búzavirágkék inget, vörös nyakkendőt viseltek. Kezdetben ehhez sötétkék svájci sapka is tartozott, amelyre az egyesület nikkelezett, nagy fémlemez jelvényét tűzték fel. Később, mivel ez a fajta sapkaviselet nálunk szokatlan volt, helyébe sötétkék táborsapkát vezettek be.

Az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával elkészült az induló zenekari kottája is, a szövege pedig így hangzott:

 

"A Krisztus hívó szózatára

Munkásifjak jöjjetek!

Az égi Mester hív munkára,

A zászlóhoz szegődjetek!

 

Mert izmunkban Ő az ős erő,

Szívünkben itt hordozzuk Őt

És Benne bízva megteremtjük majd

A szebb munkás jövőt!"

A Krisztus Király egyházközség keretében, Budapesten a József körút 41. számú bérház földszintjén 1935 október elsején nyílt meg a KIOE első tanoncotthona[21], amelynek gondnoka Haklik Lajos volt. Ez az otthon egyrészt jelentős segítség volt a korábban albérletben, vagy a műhelyben éjszakázó inas gyerekeknek. Az otthon nem volt luxus lakás, de emberi körülményeket biztosított az ott lakóknak. Az élelmezést a fővárosi szociális konyha biztosította, a lakbér pedig olyan alacsony volt, hogy azt valamennyi fiatal a tanoncfizetéséből könnyen meg tudta fizetni. Így a szegénysorsú szülőkön is segíteni tudott a szervezet. A gondnok kapcsolatot tartott a munkaadó mesterekkel, figyelemmel kísérte a gyerekek tanulmányi előmenetelét, szemmel tartotta őket a szabadidejük alkalmával és gondoskodott arról, hogy állandó lelki és kulturális programok segítsék a fiatalok szellemi fejlődését.

 

 

 

 

2. 4. A Magyar Munkásifjú

 

A KIOE hivatalos lapja a Magyar Munkásifjú volt[22]. A lap 1933-ban indult Budapesten, székhelye a Krisztus Király plébánia volt. Az újság célja az volt, hogy a munkás tanoncok írásait, ötleteit, véleményeit a körülöttük forrongó világról összegyűjtse és a katolikus hit fényében ezeket közölje. A lap indulása után egy újságíró képző is kialakult. Az itt tanult fiatalok készítették később társaikkal a Magyar Munkásifjú riportjait is.

"Az újság megjelentetésének harmadik esztendejében elértük, hogy a cikkek felét maguk a munkás fiatalok írták. Az 1936-ban négy lapból álló újság, 1937 februárjára már hat oldalra bővült és az eredeti 2000-es példányszámot 18.000-re emeltük. Szeptemberre azonban bennünket is visszavetett a hadigazdálkodás korlátozó intézkedése. Papírhiány miatt a lapot ismét négy oldalra kellett csökkentenünk. Ez éreztette hatását az eladott példányszámokban is. Az érdeklődés csökkent. Decemberre sikerült kiharcolnunk, hogy havonta kétszer is megjelenhettünk. A lap eredeti 6 filléres árát 3 fillérre csökkentettük. A háborús nehézségek azonban ismét közbeszóltak. Addig faragtak bennünket, míg a lap csupán egyetlen lapon, kétoldalasan jelenhetett meg. Ilyen megnyomorított formában bukdácsolt, vergődött, vívta a maga élet-halál harcát egészen 1944 december elsejéig, amikor a nyilas hatóságok végleg be is tiltották. Ezt a betiltást aztán magáévá tette, átvette az 1945-öt követő új rendszer és kormányzata is, mert a "MAGYAR MUNKÁSIFJÚ" többé nem kerülhetett kiadásra, sőt semmiféle kiadványt, vagy nyomtatott anyagot nem jelentethettünk meg. Így ért véget a rövid hét esztendeig tartó sajtótevékenységünk. A nyomorúsággal teli hét esztendő mégis sok jó gyümölcsöt termett. Számos írásunk jelent meg, amely az egyház szociális tanítását ismertette, s ezekben már fellelhetőek azoknak a későbbi határozatoknak, enciklikáknak a szelleme, amelyek csak az 50-es 60-as években, a II. Vatikáni Zsinaton kerültek végleges megfogalmazásra."[23]

 

A háború után a KIOE[24] az ország 79 városban volt jelen, újságuk a betiltásig 10.000 példányban vezetőképzős anyagokkal is, mintegy 30.000 példányban fogyott. A három tanoncotthonban 150 fiatal lakott és előkészületben volt a Szent István tanoncotthon a Vilmos császár út és Markó utca sarkán álló nagy bérházban, ahol egy hatszobás lakást rendeztek be 70 fiatal befogadására. A szervezet felvette a kapcsolatot más tanoncotthonokkal is, így a Szeged-Csanád egyházmegye szegedi, Londoni körúti püspöki tanoncotthonával, a szombathelyi Várközben levő püspöki tanoncotthonnal, az esztergomtábori szalézi otthonnal, a budai kalazancius rend otthonával, a budapesti Vöröskereszt Vajdahunyad utcai otthonával, a főváros Vág utcai és Szél utcai tanoncotthonaival és a Fehérvári úton alakuló Csonka János Gépgyár tanoncotthonával.[25]

 

2. 5. A KIOE rövid története a Tarts Velünk kiadványból, 1944-ből

 

"1921: A KIOE alakuló közgyűlése. A szervezést P. Elsasser Gyula jézustársasági atya indította meg.

1922: 7 KIOE csoport indult Budapesten és környékén.

1933: Első nyári KIOE tábor Nógrád-Magyarkúton.

1935: Az A.C. hivatalos megbízást ad a KIOE-nak a munkásifjúság szervezésére. A Krisztus Király egyházközségben megnyílik az első tanoncotthon.

1938: Megindul a KIOE lapja a Magyar Munkásifjú. Létrejön a KIOE központ. Munkába áll az első két hivatalos KIOE szervező. Bevezetjük az Úttörőmódszert.

1939: A KIOE központ elhelyez 1200 munkakeresőt. Első újságíró-tanfolyam a központban.

1940: A KIOE első országos tanonckiállítása a bazilikában.

1941: A Bíboros hercegprímás tíz évi használatra központi székházat ad a KIOE-nak Budapesten a Gát utcában.

1943: Szeptember 1-ig 120 magyar városban 7 000 KIOE-ista küzd a szebb munkásjövőért. A Magyar Munkásifjú 14 000 példányban jelenik meg . 6 tanoncotthonunk van."[26]

 

2. 6. A KIOE megszüntetése

 

Akik a harmincas évek végén a különböző budapesti nagyüzemekben tanulták a szakmájukat, megtapasztalhatták a kommunista eszmék terjedését[27]. A tanonciskolai hittanórát követően csapatostól kellett átmenniük a szociáldemokrata párt és a vasas szakszervezet székházába, mert az üzemben a főbizalmitól erre utasítást kaptak. Ott kezdődött a munkások számára szeminárium, ahol "felvilágosították" őket az osztályharc fontosságáról, a munkásosztály öntudatos szervezkedéséről, arról a "gyalázatos" tevékenységről, amit az egyház a proletárok butítása terén folytatott.

"A hallottak elgondolkoztattak bennünket és akik közülünk most hallottak először a szociális gondok harcos, marxista megoldásának lehetőségeiről, igen gyakran  lelkesedéssel fogadták az elhangzottakat. Akkor érezhettük először, mennyire fontos volt, hogy a KIOE már korábban foglalkozott velünk."[28]

Ebben az időben az úgynevezett tudományos szocializmus még kialakulatlan eszmerendszer volt, amelynek a megvalósításához szükséges baloldali munkásszervezetek létrehozása még csak ekkor kezdődött. Bár a szocialista világnézet még csupán alakulóban volt, a pápa már akkor, előrelátó szemmel megjósolta, hogy hová fog vezetni, ha - Isten, - hit, - erkölcsi értékek nélkül akarnak változtatni a kialakult helyzeten. "Mi, akik végigéltük a magyarországi szocializmus közel negyvenesztendős tombolását, terrorját csak csodálattal adózunk ennek a pápai előrelátásnak, hiszen mindaz, amit ő előre megmondott, szó szerint bekövetkezett. Nekünk a magunk bőrén kellett megtapasztalnunk egy lelkileg és főleg erkölcsileg lezüllesztett társadalomnak a csődjét, mindazt a nyomort, üldöztetést, félelmet és szenvedést, amit a szocialista rendszer magával hozott."[29]

Sajnos 1948-ban a szerzetesrendekkel és a többi katolikus mozgalommal együtt feloszlatták a KIOE-t, vagyonát államosították. A magyar munkásifjú mozgalom 1948 tavaszán szűnt meg, amikor a kommunista hatóságok véglegesen feloszlatták. Akkor kezdődött meg a vezetők letartóztatása és a szétvert csoportokban megszűnt a szervezeti élet. Ötven évvel az események után nem könnyű számot adni a történtekről, hiszen az a néhány akkori aktivista, aki még él, azokban az években igen fiatal volt még. Egyre kevesebben vannak a pontosan visszaemlékezni tudó régi munkásifjak. Írásos és tárgyi emlékek nem nagyon maradtak. Az irattárat a vezetők megkísérelték elrejteni, de halálukat követően - mivel akkor semmi remény nem mutatkozott arra, hogy valamikor is sor kerülhet a mozgalom történetének megírására -, feledésbe merült, hogy hol is rejtették el. Éppen az elmúlt évben, amikor sor került a mozgalom egykori székházában a munkásifjúság kápolnájának felújítására és az ólomüveg ablakaik cseréjére, került elő, a dobogó alá elrejtett néhány ezer levél, a mozgalom írásos emlékeinek kb. a fele[30]. Ezen kívül, szerencsére megmaradt a mozgalom újságjának valamennyi száma és ezeken végigkísérhetők az események, megállapítható azok pontos időbeli sorrendje.

Néhányan az egykori vezetők közül rövid leírásban is rögzítettek olyan fontos történéseket, amelyek nélkül ma szinte teljesen tájékozatlanok lennénk. Három ilyen írásos feljegyzés maradt az utókor számára, s ezek a mozgalom történetének legbecsesebb kincsei. A három életrajzi leírást részben a szerzők maguk írták, illetve hangszalagokról Kamarás Ferenc gyűjtötte őket csokorba. Az életrajzi írásokat Kovács Tibor foglalta könyvalakba és az ő kettejük munkáját dicséri, hogy ezek a visszaemlékezések megmaradtak. Mindketten a Magyar Munkásifjú újság szerkesztőbizottságának tagjai voltak.



[1] Kostyelik Ferenc életrajza,  2001, Bp, Elektronikus adathordozón, KMM-JOC Szegedi központ, 21. o, Továbbiakban: Kostyelik F életrajza, KMM-JOC,

[2] Cardijn- Joseph Cardijn / Un prete tra i giovani operai, Szegedi Joseph Cardijn Kör, 1997, Szeged, Szászi Balázs,  Továbbiakban: JOC: Cardijn12-13. o,

[3] Im:  14. o,

[4] Keresztény Munkásifjú Mozgalom Kézikönyve,  Szegedi Joseph Cardijn Kör, Szeged, 1997,  Felelős: Szászi Balázs  8. o,    Továbbiakban: JOC KMM Kézikönyv,

 

[5] JOC: Cardijn  15. o

[6] Hollai Ferenc elbeszélése a KIOE-ről,  2002, Hangszalag, Budapest, KMM-JOC, Továbbiakban: Hollai F, KIOE-ről,

[7] Im,

[8]  Kostyelik F. életrajza, KMM-JOC,

 

[9] Katolikus Agrárlegények Országos Testülete. 1936-ban alakult Szegeden.

[10] Hollai F: KIOE-ről,

    KMM-JOC, Kostyelik F,  43. o.

    KIOE:  Nevelési Elvek  44. o, 

[11] XIII. Pius: Rerum Novarum, 13. o.

[12] Hollai F, KIOE-ről, 

   KIOE, Nevelési Elvek 12 sz. 44. o. 

[13] Ki volt Ikvay László?. Életrajz, Bp, 1999, Elektronikus adathordozón, KMM-JOC Szegedi Kp, 17. o,

 

[14] Budapesti Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1993, BP, Főszerk: Berza László, 1. kötet, 651.o,

[15] Hollai F: KIOE-ről 

[16]KMM-JOC, Kostyelik F életrajza. .20-41 o.

 

[17] Hollai Ferenc elbeszélése a KIOE-ről  2002. Hangszalag Budapest KMM-JOC

[18] KALOT- Kerkai Kalendárium 74. o. 2003 BP. Kalot Katolikus Népfőiskolai Mozgalom .

[19] Tarts Velünk – Munkásifjú Könytár, 12. szám,  KIOE Sokszorosító Alap,  1944, Veszprém, Szerk: dr. Solymár István, 557/1944, 11. o, Továbbiakban: KIOE, Tartas velünk,

 JOC: KMM Kézikönyv  

Munkásifjúság szolgálatában, - Az 1996-os Dobogókői tanfolyam anyaga, I-III  Szegedi Joseph Cardijn Kör, 1997, Szeged,  Szerk: Hollai Ferenc és Kovács Tibor,  2 o.  Továbbiakban: JOC: Munkásifjúság szolgálatában,

[20] Hollai F: KIOE-ról

KIOE: Tarts Velünk  12. szám 

 

[21] Gergely Jenő: A Katolikus Egyház Története Magyarországon 1919-1945-ig, ELTE – Újkori Történelem Magyar Tanszék, 1997, BP, Szerk: Stemler Gyula, 145-148 o.

[22] KMM JOC: Kostyelik F. életrajza, 70-82 o.

   Hollai F: A KIOE története

 

[23] Im.

[24] Gergely Jenő, A Katolikus Egyház Magyarországon 1944-1971, Kossuth Kiadó, 1985, BP, In: Négy Évtized sorozat, Sorozat szerk: Farkas Mária, 32 o,

[25] XXX. Országos Katolikus Nagygyűlés, 1942. Okt. 2-8. Kiadja: AC Országos Elnöksége, 1942, BP, Felelős szerk: Mihalovics Zsigmond, Stephan Nyomda, 95 o,

[26] KIOE: Tarts Velünk, 12. szám 23-24 o.4 

[27]  Hollai F: A KIOE-ról,

 

[28] Hollai F: KIOE-ról

[29] A KIOE története, 1999, Budapest, Hollai Ferenc, Elektronikus adathordozón, KMM-JOC Kp, Továbbiakban Hollai: KIOE története,

JOC: Munkásifjúság szolgálatában,   34-37 o. 

 

 

[30] Hollai F:  KIOE-ról