Belépés

 

 

Az egyház megnyilatkozásai a munkásságról

 

 

1. A Katolikus Egyház Katekizmusa

 

A Katolikus Egyház Katekizmusából igyekeztem az emberi munkával, a Megváltó munkájával és a munkássággal kapcsolatos részeket is kiválasztani. Ezeket az idézeteket a munkásmozgalom (KIOE) tanításával igyekszem párhuzamba hozni, melyeket a lábjegyzetekben említek meg[1].

 

533. A názáreti rejtett élet minden ember számára lehetővé teszi, hogy az élet leghétköznapibb útjain át Jézussal közösségbe kerüljön: a názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük megismerni Krisztus életét.

Ezekhez a részletekhez kapcsolódik II. János Pál enciklikája a Redemptoris Custos[2] - A Megváltó Őrzője címmel, ahol Szent József és az egyszerű munkás-élet hitelességét és erejét mutatja meg nekünk.

 

2204. Itt ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó názáreti otthon, az ács fiának háza, az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni és magasztalni.

 

2427. Szeretnénk az egész világ munkásainak üdvözletet küldeni és megmutatni nekik a nagyszerű példaképet, az isteni testvért.

 

A munkásság és a becsületes, alkotó munka társadalmi szinten való megítélései és véleményezései kiemelten fontos mind a társadalom, mind az egyház számára. Ezek a következők.

1940. A szolidaritás első helyen a javak szétosztásában és a munka díjában mutatkozik meg.

 

2427. Az emberi munka közvetlenül az Isten képére teremtett személyek sajátja, amelyek arra kaptak hivatást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért, miközben uralmuk alá hajtják a földet. A munka tehát kötelesség: aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A munka tiszteli a Teremtő ajándékait és a kapott tehetséget. Megváltó jellegű is lehet. A názáreti kézműves és a kálvárián keresztre feszített Jézussal együtt viselve a munka terhét az ember valamiképpen együttműködik az Isten fiával megváltói művében. A munka megszentelődés és a földi valóság lelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében.

 

2428. A munkában a személy a természetébe írt képességek egy részét gyakorolja és teljesíti. A munka elsődleges értéke magától az embertől függ, aki szerzője és végcélja is. Mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy a munkában megtalálhassa a saját és hozzátartozói életéről való gondoskodás és az emberi közösség szolgálatának eszközét.

 

2834. "Imádkozzál és dolgozzál!" (Szt. Benedek). "Úgy imádkozzatok, mintha minden Istenen múlna és úgy dolgozzatok, mintha minden rajtatok múlna!" (Szt. Ignác). Megtéve a munkánkat az eledel mégiscsak Atyánk ajándéka marad. Jó kérni tőle, hálát adva neki érte. Ez a keresztény család asztali áldásának az értelme.

 

A munka az egyház megítélése szerint sosem felesleges tevékenység, még kevésbé teher. Mindig annak az embernek az eszköze, aki tudja mit miért tesz. Az egyház "munka kép"-ében van valami egyszerű nyugodtság, egy kellemes fáradtság. Van ez azért, mert véleménye szerint a becsületes munka egy jó és biztos út Jézushoz.

 

 

 

 

2. A II. Vatikáni zsinat

 

A II. Vatikáni zsinat a XX. századi nagy világégések után, de egy lehetséges új háború küszöbén keletkezett. Hihetetlenül nagy utat tett meg az egyház eddig a pontig, ahol már nem a múltjába kapaszkodva, hanem az elképzeléseire, vágyaira figyelve építi jövőjét.

A szociális kérdésekben, mint az anya, védőernyőként óvja a kiszolgáltatott rétegeket. Ezekkel a lépésekkel lándzsát tör a szegénység elleni küzdelem mellett. Ekkorra a munkásmozgalmak, szociális missziók hatalmas utat befutottak már, hazánkban pedig ekkor alakulnak ki lassan azok az ellátási rendszerek, amelyek biztosítják a megélhetéshez való alapjogokat.

Az témához rendelkezésre álló forrásanyag hatalmas, ezért sokszor csak a témákat, döntéseket említem meg, amelyekkel a munkásságot támogatta az egyház. A zsinat határozatait később II. János Pál egészíti ki, vagy erősíti meg enciklikáiban is.[3]

 

Gaudium et spes.

9. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók nem csak a megélhetésüket akarják biztosítani, hanem arra is törekszenek, hogy munkájuk által kifejlesszék személyi adottságaikat, sőt, részt vegyenek a gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális élet alakításában is.

 

66. Gondosan kerülni kell a megkülönböztetést a munkafeltételek és a javadalmazás területén azoknak a munkásoknak hátrányára, akik noha más nemzetek köréből vagy más vidékről származnak, hozzájárulnak az országrész vagy a nép gazdasági előmeneteléhez. Ezen felül mindenki, elsősorban a közhatalom, személyekként bánjék velük, ne pedig puszta termelő eszközök módjára.

 

67. Itt emlékszik meg a zsinat a munka lényegéről és méltóságáról, mint az ember alapvető tevékenységéről. "A munka, amely a javak előállítására és cseréjére vagy a különféle gazdasági szolgáltatások nyújtására fordít az ember, előbbre való a gazdasági élet egyéb elemeinél, hiszen ezek csak eszközszámba mennek. A munka ugyanis, akár önként vállalja az ember, akár bérért más végezteti vele, közvetlenül a személytől ered, a személy pedig mintegy a maga keze nyomával látja el a természet dolgait és akarata alá veti őket". A zsinat nagyon fontosnak tartja a pihenéshez és a szabadidőhöz való jogot. A munkásokat segíteni kell abban, hogy szervezeteket, mozgalmakat, érdekvédelmi szövetségeket hozhassanak létre és biztosítani kell számukra a sztrájk jogot.

 

60. A munkásnak joga van munkája mellett a kultúrára és szabad idejének megfelelő növelésére.

 

24. pontban a zsinat szerint az Isten terve, hogy az ember közösségben éljen hivatásának. Támogatja a munkához való jogot, mint az ember megélhetéshez és önfenntartáshoz való jogát.

 

 

 

3. Pápai enciklikák

 

3. 1. A Rerum Novarum

 

3. 1.1. A pápa indíttatása

Johannes Schasching jezsuita tanár, az egyház egyik legidősebb élő professzora a római és a bécsi egyetemen tanít szociológiát. Amikor hozzáfog a Rerum Novarum ismertetéséhez, azt SOS programnak nevezi. Halaszthatatlanul fontos intézkedésnek tartja, akárcsak maga a szerző XIII. Leó pápa is[4].

Leó 1878-1903-ig ült Péter trónján, de jó szociális érzékenységéről, már jóval pápává választása előtt több ízben tanúságot tett. Róma közelében érseke volt egy nagyon szegény egyházmegyének.

Ott naponta látnia kellett a parasztok mérhetetlen nyomorát és a földesurak könyörtelen kizsákmányolását. Leó mindent elkövetett a nyomor enyhítésére és személyes közbelépésével gyakran ültette tárgyalóasztalhoz a vitázó feleket, felajánlva minkét fél számára az igazságkeresésének lehetőségét, a higgadt párbeszédet.

 

3. 1. 2. Az enciklika tartalma

 

Később XIII. Leó néven szociális enciklikát írt - elsőként a pápák közül - melynek bevezető szavai így hangzanak: „Már lángra kapott az újítás vágya[5]  Kifejti, hogy nem tartható tovább a gazdagságnak kevesek kezében történő felhalmozódása és a dolgozóknak, a többségnek kizsákmányolása. "Nehéz a jogokat és a kötelességeket kimérni a gazdagok és szegények, a munkaadók és a munkavállalók közt…Veszélyes a vállalkozásunk, mert nyugtalan és ravasz emberek könnyen hamis beállításokra és tömegek felizgatására használják. ..odáig jutottunk, hogy a mi korunk a munkásokat a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának korlátlanul kiszolgáltatta.[6]"

A szocialisták a bajra egyetlen gyógyírt ismernek, a magántulajdon eltörlését és közkézbe vételét. Úgy vélik, ha köztulajdonba veszik a javakat, már meg is oldották a problémát[7]. Ez azonban kivitelezhetetlen, mert alapja az erőszak, erőszakkal pedig semmi nem oldható meg. Az erőszak jogán egyben szembe is fordulnak a jogszerűséggel, mert az embernek természet adta joga, hogy bizonyos dolgokat a sajátjaként birtokoljon. Az ember természete gyökereiben különbözik minden más élő természetétől. Ezért vannak az állatok az embernek alávetve, hogy szolgáljanak neki. Az ember értelmes lény, ura a cselekedeteinek és magát tudatosan az Isten törvényei alá tudja helyezni. Az ember életének kibontakoztatásához a föld terményeire, gyümölcseire van szüksége, de nem csak a termésre, hanem magára a földre is. XIII. Leo szerint, semmi okunk nincs arra, hogy a földdel kapcsolatos gondokat az államra ruházzuk át. Azt is tudnunk kell, hogy ha a föld birtoklása bizonyos emberek kezében összpontosul, attól még annak termése az egész közösség táplálására terem. Már a mózesi törvény is parancsba foglalta, hogy  ne kívánd el embertársad feleségét, ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán… semmit sem, ami embertársadé”( MTörv 5,21). Az Isten adta parancs arról is szól, hogy az embernek családi közösségben kell élnie, mert csak ezen belül teljesítheti a parancsot: A természet törvénye szerint pedig a családfőnek kötelessége, hogy minden módon gondoskodjék gyermekeinek jövőjéről, akik valamilyen értelemben továbbviszik és meghosszabbítják az életét. Ez pedig csak úgy teljesülhet, ha a gyermekek öröklik a szülők által reájuk hagyott vagyont. Az állam és a család, ez a két legfontosabb emberi szervezet[8], s aki a kettő rendjét megbolygatja, az súlyos ártalmakat okoz az egész társadalomnak.

A pápa szerint az egyház, amely az evangéliumi tanítás alapján áll, képes rendet teremteni a vitákban és kölcsönös engedményekkel a legoptimálisabb megoldást létrehozni a nézeteltérések megszüntetésére. Az osztályharcot alapvető hibának tartja, és annak megszüntetésére tesz javaslatokat. Az enciklika B 17. pontjában kimondja, a "munkaadók ne tekintsék a munkásaikat rabszolgáknak[9]". Bűnnek nevezi a ki nem fizetett bért és az evangélistával együtt kimondja, „…a bér, amelyet a földet learató munkásoktól levontatok, felkiált és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe” (Jak 5,4). A vagyon felhasználásával pedig Aquinói Szent Tamással arra biztatja a munkaadókat, hogy: „Magántulajdont birtokolni szabad, sőt az emberi élethez szükségszerű is.” Ha azonban azt kérdezzük, milyen legyen a javak felhasználása, az egyház így felel: ”Az embernek nem szabad rajta kívülálló dolgokat sajátjának tekintenie, hanem közösnek, azaz szükség esetén könnyen ossza meg másokkal. Ezért mondja az apostol: az evilági gazdagoknak parancsold meg…, hogy  adakozzanak szívesen és osszák meg a javaikat[10]. Ugyancsak az Apostolok Cselekedeteit idézi az enciklika az ősegyházról, hogy „ nem is akadt köztük szűkölködő” (ApCsel 4,34).

Ezekkel az idézetekkel a pápa arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a keresztény közösségek az isteni törvények és a természeti jog alapján képesek voltak a gondok megoldására. Ugyanakkor megjegyzi, hogy az egyházellenes erők keményen bírálják és elítélik az egyházban kialakult karitatív munkát. Helyette központi, állami gondoskodás kiépítését szorgalmazzák[11]. Bebizonyosodott azonban, hogy az állam nem fog tudni olyan szervezeteket, működtetni, mint a keresztény egyház, mert ezeknek az önfeláldozó felebaráti szeretet a hajtórugója és ezt nem tudja pótolni semmiféle állami, vagy más társadalmi szervezkedés.

Röviden, ez az összefoglalása a Rerum Novarum első részének, amely fölvázolta a társadalom egészséges életének legfőbb pilléreit és azt az erkölcsi, lelki értéket, amely az egyház tevékenységét jellemzi.

Az enciklika további része az állam és a társadalom feladatait rögzíti. Ezek szerint először a sztrájkot említi, mint a munkások tiltakozási módját, mellyel jogaikat érvényesíthetik. A Szentatya szerint itt a legfontosabb dolog, már a problémákat, megjelenésük előtt orvosolni, megelőzni. Ezt a munkaadók és a munkavállalók kommunikációjával lehet elérni[12].

A második pont melyet az államnak biztosítania kell, az állami ünnepek munkaszünetét. A lélek az, mi az embert a természet fölé emeli. Ennek a léleknek egyik fontos igénye a pihenés, mikor az Istenre figyelhet a hetedik napon. A Teremtés könyvéből hozott példákkal igyekszik a pápa bizonyítani ennek a tételnek több ezer éves voltát[13].

A következőkben "A külső javak oltalmát illetően az állam első feladata, kiragadni a munkásokat azon kapzsi emberek zsarnoksága alól, kik telhetetlenségükben az embert élettelen jószágnak nézik[14]". Ebben a pontban XIII: Leo a munkaidő szabályozását sürgeti ahol az egyén, a munka nehézségének és az időjárás körülményeinek függvényében szabályozná a munkaidő hosszát. Fontos volt ez azért is, mert a XIX. században a dolgozók nagy tömege dolgozott 12-18 órát naponta.

Az állam feladatai közé sorolja a pápa a női és a gyermekmunka mellőzését vagy lecsökkentését[15]. A gyermekek és az ifjak dolgoztatása nem szabad, hogy a kialakulandó szervezet fejlődésének és egészségének rovására történjék. Továbbá fontos, hogy az ifjúság szellemi fejlődésének és önmaga kibontakoztatásának akadálya ne legyen az erőltetett munka. Az enciklika szerint a nő igazi helye az otthon, s ott kell, hogy betöltse igazi feladatát. Isten akarata szerint a nő az, aki összefogja a társadalom legfontosabb sejtjét, a családot. Ezért kéri a munkaadókat, hogy a női munkaerővel is figyelmesen, ne férfi módjára bánjanak.

A fent megemlített pontok közé a legfontosabbnak a munkabér meghatározását helyezi a pápa. Itt nem csak azokról az esetekről tesz említést ahol a munkaadó megtagadná a munkabér kifizetését, vagy a munkás vonakodnék a kikötött munkát teljesíteni. Ezek mellé fontos problémát említ meg. "Dolgozni ugyanis annyit tesz, mint a különféle életszükségletekhez, s kivált az önfenntartáshoz megkívánt eszközök megszerzése végett munkálkodni"[16].A Teremtés könyvével hozott párhuzam, "Orcád verítékével eszed a kenyeredet"[17].

A további részek szólnak a szervezkedések fontosságáról, a megfelelő szervezetek létrehozásáról. Ezen belül külön fejezetben tárgyalja a munkás szervezetek létrehozásának fontosságát. Elmondja, milyen társadalmi haszna van a katolikus szervezeteknek, s ezeknek milyen módon kell ebben részt venniük.[18]

A pápai enciklika 1891. május 15.-én került aláírásra és kihirdetésre.

 

3. 1. 3. Az enciklika hatása

 

Az enciklika nagy vihart kavart. A materialisták, széleskörű támadásba kezdtek a pápai megnyilatkozás ellen, s igyekeztek a reform szeleit lecsendesíteni[19].

Fontosabbnak tartom azonban az egyház reakcióját a megnyilatkozásra. Az egyházban csend volt. Akkora csend, hogy 30 évig semmi reakció nem is történt, még az alsó rétegekben sem. Az alulról jövő kezdeményezésekben csak apró paraszti csoportok voltak helyi szinten, de kezdeményezés a munkásság körében vagy mozgalomszervezés fel sem merült, vagy ha volt is nem tud róluk a mai szakirodalom.

A legelső kezdeményezés - amire büszkék lehetünk - az enciklika után 29 évvel, Magyarországon kezdődött. Az "ötlet" azonban annyira radikálisnak és lehetetlennek tűnhetett, hogy a hirtelen meginduló mozgalomnak gyorsan le kellett építenie csoportjait, mert nem kapott működéséhez még csak erkölcsi támogatást sem[20]. Nem tartom valószínűnek, hogy a baloldali köröktől való félelem tartotta volna távol az egyháztól a munkásmozgalmi kezdeményezéseket, hanem egyszerűen "nem volt látható szükség" erre az egyre növekvő rétegre. Így a mozgalomnak 13 évet kellett várnia, míg 1933-ban a budapesti Krisztus Király plébánián erkölcsi és anyagi támogatásban részesült[21]. A köztes időszakban mindössze 1-2 csoport működött az országban. A mai napig sem tudjuk, mekkora hittel dolgozhattak azok a hitterjesztők, akik ebben az időszakban is támogatták ezeket a fiatalokat.

Az idő azonban mégis XIII. Leót igazolta[22], hiszen a meg nem valósult, szocializmusban ki-ki a saját bőrén érezhette, hová vezet a keresztény erkölcsi értékeket félresöprő, erőszakra épülő rendszer[23].

 

 

3. 2.  II. János Pál pápa: Centesimus Annus

 

II. János Pál pápa a Rerum Novarum 100. évfordulója alkalmából elismerő szavakkal szól előde igazlátásáról és bölcsességéről[24]. Ma János Pál azzal emeli ki XIII. Leó enciklikájának fontosságát, hogy rámutat azokra a pontjaira a Rerum Novarumnak, amelyek a mai napig is sürgető problémát jelentenek. Kiemeli a gazdasági, politikai, jogi és mindenek előtt azokat az erkölcsi problémákat, melyek megoldása még ugyanúgy ránk vár, mint a XIX. század végén. A Centessimus Annusnak, akárcsak a Rerum Novarumnak, ugyanaz a kulcsfogalma: az ember. Úgy tűnik, a XX. század az embert nem tudta tanaiban, filozófiájában és utópiáiban a megfelelő helyre tenni. Ezeket a gócpontokat és gyengeségeket emeli ki ez az enciklika is.

 

4. "Gazdasági téren, ahol a felfedezések és a tudományok eredményeinek alkalmazása együtt hatottak lépésről lépésre haladva elérkeztek a fogyasztási javak termelésének új struktúráihoz. Új tulajdonforma jelent meg, a tőke és a munka egy új formája, a bérmunka[25]. Ez utóbbit a futószalagon való termelés jellemezte tekintet nélkül a munkás nemére, életkorára, vagy családi állapotára és kizárólag a hatékonyságot vette figyelembe a haszon növelésének céljából. Ennek az átalakulásnak a következménye az lett, hogy a társadalom két osztályra oszlott, amelyeket mély szakadék választott el egymástól. Ez a helyzet velejárt a már említett politikai jellegű átalakulásokkal."

 

5. "Megváltoztak a kapcsolatok munkáltató és munkás között, a gazdaság kevesek kezében összpontosult és a nagy többség nyomorba jutott. Növekedett a munkások öntudata és szorosabb egységet valósítottak meg egymás között. A tőke és a munka közti konfliktus volt ez, vagy ahogyan az enciklika mondja: a munkáskérdés[26]. Mint annak idején Leó pápa tette, muszáj megismételnem, hogy az evangélium nélkül nem oldható meg a szociális kérdés és hogy másrészről "az új dolgok" megtalálhatják benne igazságtartalmukat és a helyes erkölcsi alapot."

 

6. "Azzal, hogy rávilágított a tőke és a munka között keletkezett konfliktusra, XIII. Leó megerősítette a munkások alapvető jogait. Ezért a pápai szöveg kulcsa a munkás méltósága, mint olyan és ebből a tényből következően a munka méltósága…"[27]

 

7. "A munkásoknak joguk van társulásokat létrehozni. Ebben kell látni az okát annak, hogy az egyház védelmezi és helyesli a társulások létrehozását, amelyeket ma szakszervezeteknek neveznek[28]. Proletárok jogaként ugyanilyen világosan elismeri a jogot a munkaidő korlátozására[29], törvényileg biztosított pihenésre[30], valamint a gyermekekkel és a nőkkel való megkülönböztetett bánásmódra[31]…"

 

8."…a pápa kinyilvánítja a munkásnak, mint személynek egy másik jogát: a méltányos bérre vonatkozó jogról van szó. Egy olyan jogról, amelyet nem szabad átengedni a felek szabad megegyezésének, oly módon, hogy a munkaadó, miután kifizette a szerződésben foglalt bért, ezzel eleget is tett kötelezettségeinek és nem lenne semmilyen más feladata"…"szükségszerűen következik az a jog, hogy az ember megszerezze magáénak mindazt, ami a létfenntartásához elengedhetetlen, amit a szegények csak munkájuk béréből tudnak biztosítani."

 

9.…".senkinek sincs megengedve, hogy büntetlenül megsértse az embernek ezt a méltóságát, amelyet maga Isten is nagy tisztelettel kezel. Következésképpen az állam köteles biztosítani a munkásnak, hogy élhessen ezzel a szabadságával. "

 

11. "A munkáskérdéssel foglalkozó enciklika tehát a szegényekről és arról a szörnyű sorsról szóló enciklika, amelybe az iparosítás új és nem ritkán erőszakos folyamata nagy tömegeket taszított. A világ nagy részében a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás ilyen folyamatai napjainkban is ugyanilyen bajokat okoznak."

 

A hosszú évszázadok folyamán mély szakadék keletkezett a kizsákmányolt szegények és a feudális egyház vezetői között. Ez vezetett oda, hogy megszűnt a kölcsönös bizalom, nem alakulhatott ki párbeszéd és ezzel tulajdonképpen a társadalom felelős keresztény értelmiségi vezetői, mintegy odalökték a baloldali szervezetek prédájául azokat a csoportokat, amelyek képesek lettek volna segíteni. Az enciklikák ezt a szakadékot igyekeztek szűkíteni és a sebeket orvosolni.

 

 

3. 3. A Megváltó őrzője

II. János Pál pápa: Redemptoris Custos című enciklika

1989. Augusztus 15

 

A Redemptoris Custos[32] Szent Józsefet a gyermek Jézus őrzőjét és tanítómesterét mutatja meg. József személyes kapcsolatát emeli ki az Úrral, s igyekszik az evangéliumokból "kihagyott" személyes és szakmai kapcsolatukat bemutatni. Meglepő módon mutatja meg, hogy az ács szakmában való készség, még mennyi erényt kovácsol az emberben[33].

 

22. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen ha azt kézzel végezték[34]. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten fiának emberségével[35], sőt sajátos módon részesült a megváltásból. Munkapadjának köszönhetően[36], melyen József Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához.

 

24. Végül a mindennapi élet megszenteléséről van szó, amelyre mindenkinek törekednie kell saját helyzetének megfelelően, s amelyet segíthet egy mindenki számára elfogadható példakép; Szent József. Ő a példaképe azoknak az alázatosoknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel[37].

 

 

3. 4. Redemptoris Missio. II. János Pál pápa liturgikus

enciklikája

1990. december. 7.

 

Minden egyházi és civil megnyilatkozásban elválaszthatatlan egymástól a keresztény munkásság léte a missziótól. Már nem prédikációkról és teológiai vitákról van szó, amelyeket bárki magáévá tehet; hanem a hétköznapi élet tanúságtételéről. A példánk itt is Krisztus, aki nem csak tanításában de életében is az Istennek tökéletes megnyilatkozása[38].

 

41. A missziós tevékenység nem más és nem is kevesebb, mint Isten elhatározásainak kinyilvánítása, epifániája.

 

42. Az evangelizáció első formája a tanúságtétel. A korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak, inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak, jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméletnek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás első és pótolhatatlan formája[39].

 

44. Krisztusnak az üdvözítőnek első üzenete. Az igehirdetésnek a misszióban mindig elsőbbsége van. …nem szabad az emberek előtt elhallgatni az Örömhírt, hogy Isten szereti és üdvözíti őket.

 

46. Megtérés és keresztség. Isten igéjének hirdetése a keresztény megtérésre irányul, azaz Krisztusnak és az Ő Evangéliumának teljes és őszinte befogadására a hit által. A megtérés a hitben kezdettől fogva egyetemes és radikális következményként jelenik meg.[40]

48. A pogányok felé irányuló misszió célja: keresztény közösségeket alapítani és az egyházat a teljes érettségre vezetni.

 

49. Mindenekelőtt szükséges mindenhol keresztény közösségeket létesíteni, amelyek Isten jelenlétei ebben a világban, és törekednek egyházzá fejlődni.[41]

 

 

 

3. 5. II. János Pál pápa: Novo Milennio Ineunte

 

II. János Pál pápa apostoli levelébe az új évezred küszöbén szinte minden olyan embercsoportot belefoglalt, mely meghatározza majd az új évezred elején élő társadalmi rétegek alapjait. Ide tartoznak a munkások is. A Szentatya röviden, de nagyon pontosan felkéri a munkásokat, hogy a hétköznapi élet őreiként legyenek jelen a világban munkájukkal, életükkel.[42]

 

"Nagylélegzetű esemény volt a munkások összejövetele május elsején, a munka ünnepének hagyományos napján. Arra kértem Őket, hogy Szent Józsefet és magát Jézust utánozva[43] éljék a munka lelkiségét. Jubileumuk egyben alkalmat kínált számomra, hogy sürgető felhívást tegyek közzé a munka világában fennálló gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek gyógyítására, valamint arra, hogy döntésekkel kormányozzák a gazdasági globalizáció folyamatait - a szolidaritás és a minden emberi személynek kijáró tisztelet jegyében."

 

 

 

 

 

 

4. Catechesi Tradendae. Általános Kateketikai Direktórium

II. János Pál pápa 1979. Október 16.

 

Az Általános Kateketikai Direktórium[44] nagyon fontos lehetőséget említ, amelynek veszélyeire is felhívja a figyelmet. A munkásmissziók szerepének az egyik legfontosabb pontja az, hogy egy munkásfiatal legalább 10 évvel hamarabb kerül ki az önálló életbe és kell megbírkóznia a nehézségekkel, mint egy értelmiséginek. Ez hatalmas különbség. A társadalom több mint felének az életről való tapasztalatai egy évtizeddel előrébb vannak, mint a vezető értelmiségé. Ez a társadalom működésében is különös problémákat okozhat. Érdekes lenne egy ilyen témájú felmérés készítése, mivel erről adatunk nincs.

Szerencsére a CT itt nem áll meg ezen probléma felmutatásánál. Tovább lép, hogy mit tegyünk, hogy keresztény értékeinkre e különbségektől függetlenül választ kapjanak.

 

Ötödik fejezet/13. Rész

90. Azok a fiatalok, akik fizikai vagy szakmunkát végeznek - és a számuk igen nagy - arra vannak kényszerítve, hogy személyiségük korán érlelődjék meg. Ez a gyorsított személyiségérés néha sikerrel jár, néha nem; néha teljesen lezajlik, máskor csak részleteiben. Ebből következik, hogy az ilyen fiatalok számára speciális hitoktatást kell biztosítani. E hitoktatásnak a mindennapok egészen konkrét problémáit is figyelembe kell vennie, támogatni kell a munkát elkezdő fiatalokat és segíteni kell őket abban, hogy mindenki a képességei szerint működjék együtt katolikus egyesületekkel.[45] De ezen kívül, mivel a fiatal munkásban is jelen vannak azok a vonások, amelyek a fiatalokat általában jellemzik, a hitoktatás ne csak konkrét problémáikra adjon konkrét megoldást, hanem mutassa meg nekik, hogy hogyan lehetnek részeseivé Isten egész művének.

 

 

 

5. Egyházmegyei szintű megnyilatkozások

 

5. 1. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusa. 2000

 

A Főegyházmegyei szinódus a 2000. évben ült össze, közel 400 képviselővel[46]. Célja a II. Vatikáni zsinat szellemiségében meghatározni a főegyházmegye jövőképét, lehetőségeit. A munkás rétegeket itt is mint meg nem fogható csoportot említik a határozatok. "Fontos megállapítás, hogy a pasztorációnk túlságosan intellektuális, ezért nincs igazi élő gyakorlata a munkásfiatalok megszólításának." Szakmunkástanulókra hamarabb és erősebben hatnak a lehúzó erők. Általános tapasztalat, hogy a fiúkat az egyház életébe nehezebb bevonni.

 

80. A középiskolás gyermekeknek több mint fele szakiskolában tanul tovább. Ezt a korosztályt és ezt az iskolatípust az egyház általában nem tudja megközelíteni.  Tervezni, szervezni kell ezekben az intézményekben is a hitoktatás lehetőségét. Katolikus szakmunkásképző iskola indítására is szükség lenne.”

 

97. „Elengedhetetlenül fontos feladat a munkásfiatalokkal való törődés. Az ifjúsági munkát, feladatokat tevékenység-központúbbá, mozgalomszerűbbé kell szervezni (pl: JOC, Kolping, stb.), hogy ők is megtalálják helyüket az egyházban.”

 

338. „Világiak nyugodtan alapítsanak különböző világi intézményeket, egyesületeket (mint pl. …Kolping, KALÁSZ, cserkészet, JOC) a hitterjesztés, képzés, kultúra, politika, egészségügy, szabadidő-eltöltésének területén.”

 

368. „A Főegyházmegye szociális térképe alapján feltárja - a városi, falusi és a tanyavilág - szociális problémáit és a megoldásukhoz szükséges erőforrásokat.”

 

 

5. 2. Szeged-Csanád Egyházmegye Zsinati Könyve

1995 szeptember. 24.

 

A Szeged-Csanád Egyházmegyei Zsinat[47] a rendszerváltozás után egy új indulás lendületét igyekezett biztosítani. Habár a 70-es évektől folyamatosan épültek az egyházmegye több településén is kisközösségek, sajnos a zsinat ennek ellenére szinte meg sem említi tapasztalataiban, felméréseinek eredményeiben a Szegeden kívüli területeket. Konkrét programot nem tud és nem is tervez sem a munkásság, sem a parasztság misszionálására. Ennek ellenére -dióhéjban - összefoglalom mind a teológiai, mind a tapasztalati és a javaslati pontokat is a munkássággal és a parasztsággal kapcsolatban. Megemlítem a szakmunkástanulókkal és a munkanélküliekkel kapcsolatos részeket is.

 

341. „Az egyházmegye lehetőség szerint hozzon létre szakmunkásképző intézeteket is.”

 

352.” Maguk a fiatalok legyenek az ifjúság első és közvetlen apostolai; saját soraikban kell apostolkodniuk, jól kiismerve társadalmi környezetüket”.

 

358. „A munkásfiatalok sajnos még ezrelékben sem kifejezhető mértékben kapcsolódnak be az egyház életébe, ennek következtében az ifjúsági munkából teljesen hiányoznak. Nem jobb a helyzet a mára már arányszámában is viszonylag megfogyatkozott parasztfiatalság körében sem."

 

369. „Még szakemberek előtt sem világos és egyértelmű, hogyan lehetne megközelíteni és összefogni azokat a szakmunkástanulókat és munkásfiatalokat, akik általános iskolás korukban még gyakorolták vallásukat. Ezen a téren országos, vagy legalább egyházmegyei méretű kezdeményezés lenne szükséges. Ezen a területen különösképpen támogassuk a kortárscsoportok szerveződéseit!”

 

371. „A lelkipásztor támogasson minden kezdeményezést, amely a fiatalok keresztény szellemű összefogását célozza (cserkészet, Kolping, Kalot, Kalász, stb.).”

 

375. „Feltétlenül szükséges az, hogy legalább egy jól képzett szakember foglalkozzék a munkásfiatalokkal, gondjaikkal.”

 

510. „Egy társadalomban egyének és közösségek kerülhetnek saját hibájukon kívül vagy esetleg saját hibájukból hátrányos helyzetbe. Az egyháznak Istentől kapott küldetése, hogy minden ember számára segítséget és támaszt nyújtson. A legrászorultabbak ebben a csoportban a magányosok, a nagycsaládosok, a menekültek, a munkanélküliek, hajléktalanok, valamint a börtönben lévők”.

 

515. „A munkanélküliség, - a társadalmi problémákon túl, - igen sok lelki nehézséggel is jár. Ilyen a feleslegessé válás érzése, sodródás az eseményekkel, körülményekkel. Sok munkanélküli próbálja görcsösen megtartani korábbi életvitelét. Külön gondot jelent a fiatalok munkanélkülisége. A még ki nem alakult személyiségű fiatal tétlenségi állapotba kerül, amely kilátástalansággal és esetlegesen az egész társadalmi rend elutasításával párosul. A lelkipásztor tekintse feladatának, hogy a régi, hamis beidegződéseket feloldja, amelyek a munkanélkülieket élhetetlen, lusta élősködő emberként kezelik. A lelkipásztor és a munkatársai személyre szólóan közelítsék meg a gondjaikat, helyes irányba segítve önértékelésük fejlődését, önbecslésük visszaszerzését.

Az egyháznak nem sok lehetősége van új munkahelyek teremtésére, de személyre szabott felkérésekkel, feladatokkal, átalakíthatjuk a munkanélküliek értékszemléletét. Bekapcsolva őket az egyházközség életébe formálhatjuk környezetüket, családjukat, baráti körüket. A helyi lehetőségeket mérlegelve próbáljunk meg együttműködni az önkormányzatokkal, ennek a nagyon súlyos társadalmi problémának a megoldásra.”

 

 

5. 3. Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. 1942

 

Prohászka Ottokár püspök atya fontos kulcs a magyarországi katolicizmus szociális kérdéseinek megoldásában. Ő fordította XIII. Pius pápa Rerum Novarum enciklikáját magyarra, majd Ő maga is több alkalommal részt vett a magyarországi szociális problémák tényleges megoldásában, vagy írt arról. Ilyen írása a Modern katolicizmus című mű is. [48]

Prohászka Ottokár a munka és az egyház viszonyában Cardijnhoz hasonlóan észrevette, hogy sajnos a munkának a büntetés jellege kap hangsúlyt, s ezt a véleményt valahogy meg kell változtatni az emberek fejében. Ő is nagy figyelmet fordít a munkára, amely az isteni hasonlóság egyik vonása[49]. A teremtés pillanatától kezdve az egész ószövetségben a munka és a munkás nemes jellegének hangsúlyozása figyelhető meg. Ugyanígy az Újszövetség is munkás Szent Józseffel és Jézus Urunkkal példaként, fontos hitelességi foka volt a keresztény tanításnak. Prohászka szerint a munka az élet, az egészség és a boldogság szükséges eleme, a munka életfejlesztő és életnemesítő tényező.

"A munka tehát büntetés, ha elfonnyadunk alatta, amikor súlya alatt páriákká, helotákká, rabszolgákká, örömtelen bérmunkásokká görnyedünk, de lehet áldás is, ha kivirágzik testünk tőle. Mind a két esetben azonban csak eszköz és nem cél"… "Azért oktalanság evangéliumot képzelni, melynek jó híre ez legyen: emberek, azért éltek, hogy dolgozzatok. Hanem az lesz a jó hír: emberek, mennyország lehet bennetek, akár vasúttal, akár gyalog jártok, akár kézzel, akár géppel fontok. Emberek ez a mennyország nem csak lehetséges, hanem erőtök is van hozzá, mert ti erkölcsi erők forrásai vagytok. Akarjátok erősen és kitartóan s eltávozik belső világotok, s ettől a belsőtől változik el majd a külső is. A belsőtől a külső, ez az evangélium, a külsőtől a belső, ez a szociáldemokrácia."

 

 



[1] Katolikus Egyház Katekizmusa, - Szent István Társulat,  1994,  Budapest,   ISBN 963 360 7760,  Szerk: Sümeghi Zoltán, Továbbiakban: KEK,

[2] II. János Pál: Redemptoris Custos,  A Megváltó Őrzője,       Szent István Társulat, Budapest, 1992,  ISBN 9633607582  XXV Kötet, Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: RC,

 

[3] II. Vatikáni Zsinat / Gaudium et space - Szent István Társulat - 1986  Budapest  ISBN 963360 2440  Szerk: Fonyódi Ottó Továbbiakban: GS,

 

[4] Hollai F: KIOE-ról,

[5] XIII. Leo: Rerum Novarum, Budapest, 1931, Prohászka Ottokár, Szent István Társulat, 1991, ISBN 963 360 595 4,   13. o. Továbbiakban: RN,

[6] RN,  14 o.

[7] RN,  15-18 o.

 

[8] RN,  20-21 o.

[9] RN,  27 o.

[10] Szt. Tamás II-II. Quaest. 66, a 2. 

Vö: RN,  30 o.

[11] RN,  23 o. 37-42 o.

[12] RN,  43 o.

[13] RN,  43-45 o. 

Vö: 1Móz. 2,2.  2Móz. 20,8.  Ter. 1,28

[14] RN,  45 o. 

[15] RN,  45-46 o. 

[16] RN,  46-47 o.

[17] RN,  47 o.    Vö: Biblia Ter 3,19

[18] RN,  48-62 o.

[19] KMM-JOC: Kostyelik F. életrajza. .26 o. 

[20] Hollai F:  KIOE-ról 

[21] KMM_JOC: Kostyelik F. életrajza. .27 o.

KIOE: Tarts Velünk, 12. szám 23-24 o.

[22] Munkát, Méltóságot,dr. Pulay Gyula, Munkaügyi tanulm. Struktúra-Munkaügy Kiadó, 1999, BP, 29-31 o,

[23] Vö: RN,  21-22 o.

JOC: Munkásifjúság szolgálatában,   93-110 o. 

[24]  II. János Pál: Centessimus Annus - Szent István Társulat 1991 Budapest ISBN 963360 6349 XXII. Kötet.  Szerk: Farkas Olivér, Továbbiakban: CA,

[25] Vö: RN,  13-14 o. 

[26] Vö: RN,  13 o. 

[27] Vö: RN,  14 o.

[28] Vö: RN,  48-49 o.

[29] Vö: RN,  45 o.

[30] Vö: RN,  43-45 o

[31] Vö: RN 45-46 o.

 

[32] RC,

[33] Vö: KIOE:  Nevelési Elvek a KIOE-ban 12 sz. 12-17 o.  

[34] Vö: Elmélkedések Katolikus Munkásifjak Számára, I-II  95-99 o, KIOE sokszorosító alap, Veszprém, 3827/1942,   Szerk: Pfeiffer László,  Továbbiakban: KIOE: Elmélkedések munkásifjaknak,

[35] Vö: Im:  I-II  17-18 o.  

[36] Vö: KIOE: Tarts Velünk,  Munkásifjú Könyvtár, 12. szám, 9-11 o.  

Vö: KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak,  I-II 127-130 o.  

[37] Vö: Im:  I-II  126-127 o.  

[38] II. János Pál: Redemptoris Missio, - Szent István Társulat, 1992, Budapest, ISBN 9633606500,  XXI. Kötet,  Szerk: Farkas Olivér,  Továbbiakban: RM

 

[39] Vö: JOC: Cardijn,  -10-12 o.   

Vö: JOC:  Munkásifjúság szolgálatában,  I-III  49-51 o.  

[40] Vö: KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak,  I-II 32-33 o.   

[41] Vö:  Im:  156-160 o. 

[42] II. János Pál: Novo Millennio Ineunte,  16 o,  Szent István Társulat,  2001,  Budapest,  ISBN 96361 196 2,  XXXVI kötet,  Szerk Farkas Olivér, Továbbiakban: NMI, 

[43] KIOE: Elmélkedések  Munkásifjaknak,  126-130 o.  

[44] Sacra Congregatio Pro Clericis / Catechesi Tradendae,  1979, - Szent István Társulat,  1994, Budapest,  ISBN 963360 7663,  Szerk: Farkas Olivér,  Továbbiakban: CT,

[45] Vö: JOC: Munkásifjúság szolgálatában,   55-60 o.

[46] Kalocsa Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusi Könyve,  Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság,  2000, Kecskemét,  Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseksége, Továbbiakban: KKFSzK,

 

[47] Szeged-Csanád Egyházmegye Zsinati Könyve,  Kiadó:Szeged-Csanád Egyházmegyei Hatóság,, 1995, Szeged,  Gyulay Endre,    Továbbiakban: ZSK,

 

[48] Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus, 84 o,  Szent István Társulat,   1990,  Budapest,

[49] KIOE: Elmélkedések Munkásifjaknak,  133-135 o,