Belépés

 


Mécs László

 

Vád- és védőbeszéd

 

 

Én, Mécs, Isten szavának trombitája 
s mint költő, élő lelkiismeret: 
szétkürtölöm most minden égi tájra, 
hogy vannak züllött, ifjú emberek, 
kikből nem lesz se szent, se honfi hős! 
S e fiúkért valaki felelős!

 

A kis királyfit rajongástul égve 
nagy mesterek védtek a bűn elől, 
grófok, bárók s a pápa őszontsége 
is érdeklődött hogyléte felől 
s ezekre nem vigyázott lelki csősz! 
E fiúkért valaki felelős!

 

 

 

E fiúknak nem volt gyermekszobájuk, 
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, 
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, 
hol több család csókolt, porolt, aludt! 
Vagy ólban nőttek s rájuk tört az ősz. 
E fiúkért valaki felelős!

 

Vagy műhelyekben forgáccsal, csirizzel 
kavart habarcs volt álom-malterük. 
Az ételükben ember-jóság-ízzel 
nem találkoztak, bár az ég derűt 
szült, mert Istennel viselős! 
E fiúkért valaki felelős!

 

Csak ezt hallották mindig: "te gazember", 
s ha többen voltak, akkor: "csőcselék" 
irigy ebek a dús koncokkal szemben 
s a háborúban ágyútöltelék! 
Üvölteni kell, bár közhely, ismerős: 
e fiúkért valaki felelős!

 

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról 
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! 
S csak annyit tudnak az Isten fiáról, 
hogy elítélt minden gaz gazdagot! 
Kinél szurony s arany van: az erős! 
E fiúkért valaki felelős!

 

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból 
nem hámozta ki senki kincsüket 
s zenghet a jóság száz angyal-torokból, 
fülük az ég szavára már süket. 
Szívük gennyes, szemük nézése bősz. 
E fiúkért valaki felelős!

 

Ezeknek az lesz majd a messiásuk, 
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, 
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjantásuk 
világ-lángok között a Holdig ér. 
Jön a Halál, a mindent elnyelős: 
Ítélet lesz s valaki felelős!